Jávor Benedek
blogja

Mi ez az energiapolitikának még csak nem is látszó tárgy?

Lázár János legújabb energetikai módosító javaslata végképp eloszlatta azt a gyanút, hogy a kormánynak volna átgondolt energiapolitikája (sajtóközleményünk itt). Már az is nehezen védhető, ahogy tavaly nekiálltak az energiarendszer és ezen belül a megújuló-támogatásának farigcsálásához, párhuzamosan hozva be a parlament elé egy "egyéni" (a Kósa-féle T/1935-es) és egy kormányzati (a T/1941-es NFM-előterjesztés) javaslatot (ezekkel kapcsolatos felszólalásaim a parlamentben itt és itt). És most, amíg a kormányzati módosító csomag még nyitva van, érkezik hozzá egy újabb javaslat, ami teljesen átírja mind a Kósa-féle, mind az NFM-es (vélhetően Bencsik államtitkáráságnak javaslatait tükröző) indítványt. Totális káosz. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Nemzeti Megújuló Cselekvési Tervben foglalt célkitűzések, és az Új Széchenyi Tervben az ezekhez rendelt források köszönő viszonyban sincsenek egymással, akkor végképp tanácstalanul állunk, hogy most akkor mit is akar a kormány (ezzel kapcsolatos kritikánk itt)? Van bármilyen jelentősége az általuk előállított stratégiáknak és törvénytervezeteknek, ha gyakorlatilag elfogadásuk előtt azokkal homlokegyenest ellenkező újabb elképzelések születnek? A fejetlenséget már kifelé sem lehet titkolni - Bencsik is kiborult a Lázár-javaslaton.

 Tegnap este Kálmán Olgával beszélgettem a témáról  az Egyenes beszédben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.