Évértékelő-értékelő

Nehéz helyzetben van, aki Orbán Viktor évértékelő beszédére próbál reagálni, tekintettel arra a kongó ürességre, ami a beszéd sajátja volt. A legfontosabb konkrét információ, ami kiderült, az az, hogy a miniszterelnök beszédírója olvas Rejtőt. Ez önmagában persze örömteli fejlemény, de egy évértékeléstől valamivel többet vár az istenfélő magyar polgár. A beszédet hallgatva egyik gazdasági szakértőnk csak egy Fülig Jimmy idézetet küldött emailen: "Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba." És valóban, Orbánt hallgatva az az érzés uralkodik el a hallgatón, hogy pár tucat közmondással, ízes lózunggal teljesíthetők egy miniszterelnökkel szemben támasztott elvárások.

Na most szerintem kormányozni azért ennél valamivel bonyolultabb feladat. Magyarország - ebben egyetértünk Orbánnal - nehéz helyzetben van, választ kéne találni egy halom, az országot alkotó politikai közösség jövőjét alapvetően befolyásoló problémára. Ezek közül a beszédben összesen a munkavállalás, az adósság és az alkotmány ügye került elő, teljesen homályosan, utalásszerűen, konkrétumok nélkül. Valójában ennél fogva annál ami elhangzott, sokkal fontosabb, ami nem hangzott el.

A magyar miniszterelnök egy szót nem szólt arról, hogy milyen eszközökkel kívánja befoltozni a költségvetésen tátongó lyukakat, mi lesz pontosan a tartalma a belengetett megszorító csomagnak. Nem volt egy szava a 9 hónapja meghirdetett Nemzeti Eszközkezelőről, a devizahitelesek ügyéről. Hallgatott az egészségügy, az oktatás vagy az energiapolitika nagy kérdéseiről, amelyek kapcsán áll a bál a kormánypárt körül, és amelyek olyan rendszerproblémákat hordoznak, hogy megoldásuk nélkül semmiféle kibontakozásról nem érdemes vizionálni. Semmit nem hallottunk a munkahelyteremtés részleteiről, hogy miből lesz 300.000 munkahely négy év alatt, ha már a Széchenyi Tervből biztosan nem. Fel sem bukkant az az apró tény, hogy Magyarország január 1-étől az EU soros elnöke, kormánya erőfeszítéseinek köszönhetően egy olyan légüres nemzetközi térben, ahol az Unió gazdasági problémáinak orvoslását célzó egyeztetésekből lazán kihagyják az elnöklő országot, Merkel és Sarko lepacsizzák ezt nélkülünk. 

A szónoklat mindehelyett egy szólás-mondás gyűjtemény néhány lapjának képét öltötte (a Holnapi Újság blog jól ragadta meg a beszéd lényegét). Nagy jóindulattal legfeljebb szimbolikus beszédnek lehet tekinteni. Ami abban a tekintetben érthető, hogy a Fidesz elsősorban a szimbólumokban erős, ezen pályán próbál tehát most is pontot szerezni. A szimbolikus politizálás azonban lassan erejét veszti, és helyette, mellette szükség volna egy értékelhető, kiszámítható, előre látható kormányprogramra is, ami nem a véletlenszerű ötletelésekre alapoz, nem a voluntarista erőszakoskodás jellemzi, hogy ha eléggé akarjuk meg tudjuk csinálni, bármi is jut eszünkbe.

Annál az üres és unalmas szócséplésnél, ami ma délután a Millenárison elhangzott, Magyarország többet érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.