A bejelentők védelme - egy sötét ügy Európa számára

2013 őszén robbant Horváth András "áfa-bombája". A volt adóellenőr szerint az adóhatóság tudtával ezermilliárdos nagyságrendű áfa-csalás folyik Magyarországon, amely fölött a kormány és a hatóságok szemet hunynak. Az ügy a magyar-amerikai kapcsolatok mélyrepülését is magával hozta, és az amerikai kitiltási botrány is ezzel állt összefüggésben. Az elmúlt közel 3 évben a konkrét vádak ügyében hatékony, eredményes eljárásra nem került sor, Horváth Andrást ellenben a lakásából hurcolták el a rendőrök, és egy sor gyanúsításra került sor vele szemben.

2014 őszén robbant a "LuxLeaks-botrány". A PriceWaterhouseCooper pénzügyi tanácsadó cég volt alkalmazottja, Antoine Deltour szerint Luxembourg (az EB jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker irányítása alatt) egy sor szabállyal, kivétellel és trükkel tette lehetővé globális nagyvállaltok számára, hogy a nagyhercegségben számolják el profitjukat, minimális adóterhelés mellett, elkerülve az adófizetést a tényleges működésük szerinti országokban. Az elmúlt közel 2 évben senkit nem voltak felelősségre az adóelkerülések miatt, ellenben Luxemburgban vádat emeltek Antoine Deltour ellen, üzleti titok megsértésének vádjával. A Deltour-per első tárgyalása tegnap kezdődött a Luxembourg-i Város Bíróságon.

Hétfőn az átláthatóságért, elszámoltathatóságért és az adócsalás, adóelkerülés ellen fellépő szervezetek szolidaritási gyűlést tartottak Luxembourg-ban, ahol az ügyet folyamatosan végigkísérő, és Deltourt támogató Zöldek képviseletében én is részt vettem, és felszólaltam.

Az EUObserver tudósítása szerint:

"Az adóelkerülés hatalmas probléma az EU számára" - mondta Jávor az EUObservernek.

"A kormányzati bevételek közel 80 százaléka - a tagállamok között némi különbséggel - a személyi jövedelemadó és áfa-bevételekből származik, amit döntően az átlagember fizet, aki nem tudja elkerülni őket."

Jávor a támogatásáról biztosította Deltourt, és elfogadhatatlannak nevezte, hogy a közérdekű bejelentő bíróság előtt áll,  míg azok, akik érintettek az adóelkerülésben, nem. A képviselő szerint a bejelentőket jobban kell védenünk.

"Dacára annak a központi szerepnek, amelyet a közérdek védelmében játszanak, a bejelentőket nagyon gyakran vádolják meg üzleti érdekek megsértésével, és különböző szankciókat szenvednek el a munkaadójuk részéről" - mondta.

Épp ezért kellenének a jelenleginél sokkal hatékonyabb szabályok a bejelentők védelmére, és mivel az EU-tagállamok között óriási különbség van a hatályos szabályok hatékonyságát illetően, olyan európai irányelvre van szükség, amely biztosítja minden tagállamban a bejelentők védelmnek minimális szintjét és keretét. Magyarországon a Korrupcióellenes ügyészségre vonatkozó javaslatunk keretében már benyújtottuk a bejelentők hatékony védelmét megteremtő jogszabályt. De hónapok óta dolgozunk egy európai irányelv-tervezeten is, amit rövidesen a nyilvánosságnak is bemutatunk, és ki akarjuk kényszeríteni a Bizottságból, hogy nyújtsa be azt, vagy egy hasonló tervezetet a Parlamentnek.

De nem csak a bejelentők védelméről van szó, hanem azokról is, akik különböző trükökkel büntetlenül kerülik el a közteherviselést. Olyan technikák révén, amelyek sokszor egyébként törvénytelenek is, igen gyakran mégsem kell szembesülniük jogkövetkezményekkel. Az EUObserver idéz:

Felhívta a figyelmet arra, hogy a német Észak-Rajna-Vesztfália tartomány 5 milliárd eurót tudott beszedni cégektől, amelyek hasonló adómegoldásokat alkalmaztak Svájcban.

"Kicsit szomorú vagyok, hogy az EU intézményei nem aktívabbak ebben az ügyben" - tette hozzá.

A javaslatunkat Antoine Deltour tárgyalásának utolsó napján, május 4-én mutatjuk be az Európai Parlamentben.

A megsebzett város

Brüsszel, 2016. március 23., szerda. Le jour d’aprés le choc – a sokk utáni nap, ahogy a tévé állandó szalagcíme hirdeti. Ezt nézi a sarki arab fodrászüzlet közönsége is, szemmel láthatólag megrendülten – de azért közben csattog az olló. Vendég van, munka van. A boltok, kávézók, éttermek nyitva.

Tegnap telefonok, sms-ek, facebook üzenetek, emailek sokasága. Megvagyunk? Jól vagyunk? Megvagyunk. Jól vagyunk. Tegnap épp senki nem Maelbeeknél szállt le a metróról a csapatból. Aki arra jött volna le, szerencsére csak később indult, és már fel sem tudott szállni a Josephine-Charlotte-nál. Szívszorító a reggeli emailezés. Megvan mindenki, jól vagytok? Nem érlek el telefonon! Én meg téged nem! Akadozik a telefonszolgáltatás. De végül mindenki meglesz, mindenki él, épen, egészségesen.

Barátok aggódva kérdezik: mi most a helyzet? Mit látsz az ablakból? Milyen most a város? Furcsa. Furcsa, hogy él. Furcsa, de él. Mintha távolabbról ijesztőbb lenne az egész. Itt, Brüsszelben, valahogy továbbra is élni kell. 20 perc séta tőlem a Maelbeek metróállomás, de itt a tegnap délután épp olyan volt, mint a többi. Boltok, kávézók, éttermek. Iskolák. Mozdulatlan dugó a Chaussée de Wavre-on – ahogy mindig. Az esti lakógyűlés sem marad el, és hosszan vitatják az esedékes felújításokat, meg az egyes lakásokban tapasztalható kellemetlen szag eredetét, jóízű beszólásokkal tarkítva, amin felhőtlenül szórakoznak. Reggel a gázművektől pontosan érkezik egy kedélyes bácsi, rendbe rakja a gázórát, beszél kicsit az időjárásról, majd szép napot kíván, és távozik.

Persze azért minden mögött ott van a tegnap. Kikerülni sem lehet, katonák, kommandósok, rendőrök sok helyen. Persze ez már hónapok, a párizsi merényletek óta így van, csak most többen lettek. A Gare Centrale-on hosszú sor kígyózik, minden csomagot egyesével ellenőriznek. De kivárja mindenki. Sok helyütt felirat: Je suis Bruxelles. Ik ben Brussel. Brüsszel vagyok. Naná. A nemzeti trikolór sok ablakban – utoljára a foci vb alatt láttam ilyet. Azt hiszem, még nem tudják, hogy pontosan hogyan is legyen. Egyelőre az összetartás, a szolidaritás tűnik erősebbnek. Nincs arab, vagy muszlimellenes hangulat. Nehéz is lenne, ezt a várost ők üzemeltetik. A boltos, a taxisofőr, a buszvezető, az utcaseprő, az eladó jórészt közülük kerül ki. De van rendőr is, nem egy.

De mindenki tudja, hogy semmi nem lesz már úgy, mint azelőtt. Tegnap megsebezték a várost. Túlélte, meg fog gyógyulni. De a heg örökre megmarad. Valamit kezdeni kell azzal a tudattal, hogy itt, vagy máshol, ez bármikor előfordulhat. Nagy a csábítás, mindkét oldalon, hogy eltoljuk ezt a tudatot magunktól: azt kínálni az embereknek, hogy mi egyszerűen és könnyen megelőzzük ezt; az embereknek meg elfogadni ezt az ajánlatot, bármi is az ára. De az egyszerű megoldásoknak ritkán van jó végük egy bonyolult világban. Amerika szeptember 11. után engedett a csábításnak, vitte a nagy, löttyös indulat, és az egyszerű megoldást választotta: a háborút Afganisztán, majd Irak ellen. Az eredményeket részben most aratjuk le, a menekültválság formájában. Jó lenne, ha tíz év múlva nem a mai csábítóan egyszerű megoldások eredményeit kéne sorba venni. Brüsszel egyelőre nyugodt. Ennél bonyolultabb ország talán nincs is a Földön, lehet, hogy megszokták a komplikált megoldásokat, és van türelmük, higgadtságuk hozzá. Nem tudom. Talán még ők sem.

Végül hazajutok én is Pestre, bár az sem egyszerű – Zaventem zárva marad, a járatok többségét törölték, ami Charleroi-ból indul, az tele. Aztán sikerül vonatjegyet szereznem Párizsba, és onnan tudok repülni.Mire visszajövök, talán Brüsszel is jobban tudja, hányadán áll.

Jogsértő népszavazási kérdés - beadványom a Kúriához

Az NVB tegnapi döntése a kormány népszavazási kezdeményezéséről jogilag elképesztő - bár politikailag természetesen semmi másra nem számítottunk. Tekintve azonban, hogy az Orbán-rendszer ugyan egyre hatékonyabban tünteti el ennek nyomait, de még mindig egy jogállam romjain épül, adok egy esélyt, hogy a jogállami intézmények maradékainak jogállami reflexei működésbe lépjenek. Ezért ma a Kúriához fordultam felülvizsgálati kérelemmel, amelyben részletesen kifejtem, hogy miért nem lehet a kormány által megfogalmazott kérdést népszavazásra kiírni, és miért jogi nonszensz az NVB határozata.

Sértik az Európai Unió működéséről szóló szerződést és az Európai Unió szerződését, mivel olyan eljárásokban meghozott döntésekre irányulnak, amelyeket ezek a szerződések - amelyeket Magyarország aláírt és vállalt - egyértelműen az európai intézmények, ezen belül elsődlegesen az Európai Tanács hatáskörébe utalnak. Ezen szerződések felülvizsgálata nemzetközi kötelezettségvállalást érintene, továbbá az Országgyűlésnek, amelyet a népszavazás eredménye jogalkotásra kötelezne, nincs is erre hatásköre. Éppen ezért a kérdés az egyértelműség követelményének sem felel meg, mert nem világos, hogy milyen törvényt is kéne alkotnia. Amúgy a kérdés azért is megtévesztő, mert szó nincs arról, hogy menekültek kötelező betelepítését írnák elő Magyarország számára: pusztán arról van szó, hogy 1294 határátlépő esetében a menedékkérelmi eljárást Magyarországon kéne lefolytatni. Ennek kimenetele egyébként nem kötött (Magyarországon a kérelmeknek átlagosan 10 százaléka körül alakul a ténylegesen megítélt menedékes státuszok száma), ráadásul 5 év után a menedékes szabadon mozoghat az EU-ban. Azaz még ebből az 1294 főből is várhatóan legfeljebb egy-kétszázan, vagy annál is kevesebben telepednének le Magyarországon. Ekörül megy a hiszti a teljes kormányzati propaganda igénybevételével. Végezetül - szemben Trócsányi igazságügyminiszter fejtegetéseivel, meggyőződésem, hogy a kérdés nemzetközi kötelezettségvállalást érint, és az NVB saját korábbi - például Paks-ügyi - döntései eddig arról szóltak, hogy ilyet nem lehet. Ha kiderül, hogy mégis lehet, akkor viszont át kell engedni a paksi népszavazást is, amit egyébként ismételten be fogok adni.

A teljes beadvány, részletes jogi érveléssel a képre kattintva nyitható meg.

Oszlik a paksi titokfelhő - meghátrálásra kényszerítettük a kormányt!

A kormány mindent megtesz a paksi bővítéssel kapcsolatos információk eltitkolása érdekében. Most meghátrálásra kényszerítettem őket. Panaszom nyomán az Európai Bizottság előírta a paksi titkosítási törvény módosítását, és kikényszerítette egy vonatkozó jogalkotási terv benyújtását. Eszerint még tavasszal hatályba kell lépnie a vonatkozó 2015. évi VII. törvény módosításának. Ez lényegében visszaállítja a korábbi rendszert, lehetetlenné téve az általános jellegű titkosítást, és csak célhoz kötötten, konkrét részinformációk kitakarását engedi meg, miközben általánosságban a közérdekű információk nyilvánosságát tekinti irányadónak. Szomorú, hogy a magyar polgárok jogát az elkövetkező évtizedeket alapvetően meghatározó beruházással kapcsolatos információk megismerésére az Európai Bizottságnak kell megvédenie. Mégis itt tartunk: ma a magyarok érdekét az EU védi saját kormányukkal szemben. Amint a módosítás hatályba lép, ki fogom kérni az összes olyan dokumentumot, amit az eddigiekben a paksi titkosítási törvényre hivatkozással nem adtak ki.

 A történet valamivel hosszabb persze. Tavaly nyár elején beadott panaszomat első körben visszadobta a Bizottság. Nem hagytuk annyiban, részletes jogi elemzést nyújtottunk be fellebbezés gyanánt, amelyben levezettük, hogy az elfogadott törvény, és az azon alapuló joggyakorlat hogyan sérti az európai jogot. Ennek nyomán novemberben vizsgálatot indított az Európai Bizottság. 

A most kézhez kapott válaszuk szerint a vizsgálat során egyeztettek a magyar kormánnyal, amely az unió nyomására ígéretet tett a törvény módosítására. A módosítás lényegében visszaállítja a korábbi állapotot, nem engedi meg a törvény hatályba lépése óta folytatott joggyakorlatot, amely alapján általánosságban tekintették titkosnak a paksi bővítéssel kapcsolatos információkat. A módosítás alapján csak konkrét, bizonyíthatóan üzleti titkot vagy biztonsági érdekeket sértő információk nyilváníthatók titkosnak, a dokumentumokat alapvetően nyilvánoságra kell hozni, a kérdéses adatok kitakarásával.

A Bizottság persze ismeri a magyar kormányt: egy szende ígérettel nem érte be, konkrét jogalkotási tervet kértek. A kormány által benyújtott jogalkotási terv szerint még februárban dönt a kormány, márciusban benyújtják a parlamentnek, és áprilisban ki is kell hirdetni.

Ha a kormány elszabotálja a törvénymódosítást, a jogsértés miatt újabb kötelezettségszegési eljárással szuámolhatnak, annak minden jogkövetkezményével.

A teljes levél a képre kattintva olvasható.

Fegyverletétel

Egyre újabb részletek szivárognak ki az Orbán-kormány gazdasági szabadságharcának valódi természetéről: olyan küzdelem ez, amely látszólag a külföldi gazdasági érdekcsoportok, az „euro-gyarmatosítás” és az USA ellen zajlik, a valóságban kizárólag a kormányzati körök és a pártközeli holdudvar rövid távú gazdasági-politikai érdekeit szolgálja, elveket pedig végképp fölösleges benne keresni.

Szép példája volt a nemzetért vívott harcnak a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség, azaz a TTIP esete. A kormány rövid kezdeti bizonytalankodás után a TTIP támogatójaként lépett fel, ahogy ez az egyezmény kapcsán rendezett parlamenti vitanapon is kiderült. Aztán Orbán Viktor váratlanul bejelentette: Amerika a kitiltási botránnyal zsarolja a magyar kormányt, hogy ránk kényszerítse a TTIP támogatását (amit egyébként korábban magától is szorgalmazott, zsarolásra tehát semmi szükség nem volt), és ennek ők nem engedhetnek. Majd  - ahogy a kitiltási botrány lecsengett - Orbánék egy kanyarral újra beálltak a TTIP mögé (amit egy minapi konferencián az USA budapesti és Magyarország washingtoni nagykövete is megerősített). Aki ebben bármilyen elvi hozzáállást keres a szabadkereskedelmi egyezményhez, vagy a közszolgáltatások piacosításához, vagy a magyar érdekekhez, az ne erőlködjön tovább. Nincs ilyen.

Újabb adalék a dicstelen történethez, hogy egy Brüsszelből kiszivárgott információk szerint Magyarország a CETA (a Kanadával kötendő, a TTIP-nek mintául szolgáló egyezmény) keretében ki kívánja szolgáltatni a magyar egészségügyi ellátást a szabadpiaci rendelkezéseknek illetve az offshore választottbíróságok vitarendezési módszereinek. Vagyis, miközben például Németország mentességet kért és kapott az egészségügy liberalizálása és piacosítása alól (demonstrálva, hogy létezik ilyen opció), a minden más területen – az energiaszektortól a bankokon át a szemétszállításig – államosítási lázban égő, az új állami monopóliumok kialakítására az adófizetők pénzét számolatlanul költő Orbán-kabinet éppen azt az egészségügyet vetné alá a nemzetközi tőkeérdekeknek, ahol elvileg a Fidesz választási programja, a kormányprogram és az alkotmány is az állam feladataként nevesíti az ellátás megszervezését és működtetését. A CETA esetében ez talán kisebb horderejű ügy, ha azonban a kormány a TTIP esetében is elmulasztja  a mentesség rögzítését az egészségügy esetében, az végképp beteheti a kaput az amúgy is széthullóban lévő magyar egészségügynek. Ha ugyan nem épp az a cél, hogy annyira tönkretegyék az egészségügyet, hogy bármi, akár még a magánosítás is jó ötletnek tűnjön az aktuális helyzethez képest.

A fenti ügyek üzenete nagyjából annyi, hogy amíg hagyják őket lopni, Orbánék bármilyen elvet hajlandóak feladni, bármilyen érdekeket készek kiszolgálni. Ez is egyfajta (szabadság)harc. Csak éppen ellenünk vívják.

A helyzet tisztázása ügyében mindenesetre nyílt levélben fordultam a TTIP-ért felelős külgazdasági és külügyminiszterhez, hogy valljon színt: kezdeményezte-e a kormány az egészségügy mentesítését a TTIP rendelkezései alól?

Drága és jogsértő - Az Európai Bizottság Paks II. állami támogatása ügyében folytatott konzultációjának keretében benyújtott véleményem

Február 12-én zárult le az a konzultáció, amelyet az EB a paksi bővítés állami támogatásának ügyében hirdetett. Online alkalmazásunk segítségével közel 1000 ember küldött véleményt a Bizottságnak a bővítés kapcsán, hangsúlyozva a beruházás kockázatait, pénzügyi terheit, és a döntéshozatal elfogadhatatlan átláthatatlanságát.

Én is benyújtottam egy szakmai véleményt az eljárásban Margrethe Vestager versenyjogi biztosnak (a képre kattintva olvasható). Az eddigieken túl, a véleményben két területre koncentráltam. Az egyik a projekt hivatalos

 A benyújtott panasz.  A szövegből az orosz-magyar megvalósítási szerződésből származó, a Miniszterelnökség által - véleményem szerint indokolatlanul és jogszerűtlenül - korlátozott terjesztésűnek minősített információkat kitakartam.

költségvetésében nem szereplő, ám ahhoz szorosan kapcsolódó, megkerülhetetlen költségeket összesíti. A kormány megtérülési számításai 12,5 milliárd eurós költséggel számolnak, és ezen az árszinten igyekeznek meg kihozni a projekt piaci életképességét. A gond ezzel kettős. Egyrészt nagyvonalúan megfeledkezik az orosz hitel kamatairól, úgy számol, hogy azt feltűnés nélül lenyeletik az állami költségvetéssel, ami természetesen csupán egy könyvelési trükk, hisz a végén így vagy úgy, áramárban vagy adóban, de meg kell fizetnünk a kamatokat is. Paks II. mentesítése ez alól a költség alól elfogadhatatlan, piactorzító, más - pl. megújuló energiaforrásokat - közpénzen mesterséges versenyhátrányba hozó lépés.

Másfelől a beruházás egyéb költségeit illetően is súlyosan alulbecsültnek tekinthető. Összesítésünk alapján a hivatalos 12,5 milliárdos árban nem szerepelnek az elkerülhetetlenül szükséges hálózatfejlesztés, a tartalékkapacitások kiépítésének a költségei, a kiégett fűtőelemek átmeneti tárolására, a végső elhelyezésre illetve az élettartam végi leszerelésre fordítandó források, továbbá az adók és a vámok jelentős része. Mindezek összesítésével a 12,5 milliárd euró hivatalos áron felül további több mint 10 milliárd euró járulékos költséget becsülhetünk, ami egész egyszerűen nem szerepel a hivatalos árban és megtérülési számításokban. Így azok valóságalapja teljes egészében megkérdőjelezhető.

Summary of estimates of additional costs

A hivatalos árban nem szereplő, járulékos költségekre vonatkozó becslések összesítése (részletes magyarázat a beadványban) 

A másik terület, amire koncentráltunk, az a folyamatban lévő eljárások összefüggéseinek elemzése. Meggyőződésünk szerint, ha az állami támogatásról szóló vizsgálatban a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy Paks II. nem képes működni állami támogatás nélkül, akkor a magyar kormánynak jóvá kell hagyatnia (ún. notifikáció) az állami támogatást az EB-vel. A jóváhagyásnak azonban számos feltétele van. Vannak tartalmiak: bizonyítani kell, hogy pl. olyan energiapiaci zavarok lépnek fel az állami támogatás hiányában, amelyek kezelhetetlenek másképp; vagy azt alátámasztani, hogy mindez nem okoz torzulást az európai/regionális energiapiacon; és egy sor egyéb feltétel. Megítélésem szerint ezeknek sem felel meg Paks II. Emellett azonban vannak formai-eljárási feltételek is. Az egyik legfontosabb ezek közül az, hogy csak olyan projekt állami támogatása hagyható jóvá, amely nem sért uniós jogszabályokat, köztük a közbeszerzésekre vonatkozó szabályokat. Márpedig az állami támogatással kapcsolatos vizsgálat mellett a másik, előrehaladottabb fázisban lévő eljárás éppen a közbeszerzési szabályok megsértése miatt indított kötelezettségszegési eljárás. Információink szerint ebben a vizsgálatban nem közeledik a Bizottság és a magyar kormány álláspontja, azaz az EB ragaszkodik eredeti véleményéhez, hogy Orbánék megsértették az uniós jogot. Márpedig ha ez így van, akkor az állami támogatás jóváhagyását egyszerűen ennél a formai oknál fogva el kell utasítani, a notifikáció nem lehetséges.

Mindezek fényében minden, a paksi bővítésre elköltött forint várhatóan ablakon kidobott pénz, és a projekt mihamarabbi leállítása lehet az egyetlen legitim cél. Hogy erre a magyar kormány az orosz nyomás alatt nem képes, az pusztán annak bizonyítéka, hogy Orbán a sokszor, melldöngetve emlegetett nemzeti szuverenitásunkat már régen elhagyta valahol Moszkvában, és Magyarország régen nem képes a saját érdekeinek képviseletére Vlagyimir Putyinnal szemben.