Jávor Benedek
blogja

Vannak tanulmányok Paks2-ről - de nem véletlenül titkosak

Évek óta birkózom az új paksi atomerőmű (Paks2) létesítését megalapozó tanulmányok megismerhetősége érdekében. Jártam már Pakson, a Paks II. projektcég székhelyén, ahol szigorúan zárt adatszobában mutogattak nekem az interneten nyilvánossá tett, illetve teljesen érdektelen dokumentumokat. Bíróságon is ellenálltak azonban a valódi megalapozó tanulmányok nyilvánosságra hozatalának, illetve részben a létezésüket is eltagadták.

A napokban a hozzám eljutott néhány dokumentum alapján viszont biztosan állíthatjuk: léteznek megvalósíthatósági tanulmányok, ezeket azonban nem véletlenül tartják titokban. Nyilvánvalóvá válik ugyanis belőlük, hogy ezek a tanulmányok részben vállalhatatlanul alacsony színvonalúak, elemi kérdésekre nem térnek ki, amit viszont tartalmaznak, az alapján viszont Paks2 katasztrofális hatású lesz mind a hazai villamosenergia rendszerre, Paks1 jövedelmezőségére, és a Duna hőháztartására.

Az első anyag egy MVM-es belső feljegyzés, amely az "aktualizált megvalósíthatósági tanulmányt" véleményezi. E szerint ez a tanulmány elemi hibákat, hiányosságokat tartalmaz és rég idejétmúlt előfeltevésekből indul ki. Nincs megfelelően modellezve az új erőmű rendszerbe illeszthetősége, így nagy valószínűséggel Paks1-et szorítja ki a termelésből, súlyosan veszélyeztetve annak jövedelmezőségét. A költségek durván alulbecsültek (számos járulékos beruházás költségeit nem tartalmazzák), illetve nem foglalkoznak az uniós jognak való megfelelőség kérdésével.

 Az MVM belső feljegyzése (a kétoldalas dokumentum a képre kattintva nyílik meg)

A másik két dokumentum akadémiai körökben készült hatáselemzéseket gtartalmaz. A hűtővízellátás lehetőségeiről készült tanulmámy szerint az új erőmű tervezésekor megismétlik a korábbi hibákat, a várható hőterhelés komoly élővilágvédelmi problémákat vethet fel, emiatt rendszeresen szükség lehet mindkét erőmű visszaterhelésére (részleges leállítására). Ez Paks2 tervezett magas (95%-os) kihasználtáságát akadályozza, így viszont az időszakos leállások miatt a pénzügyi megtérülés lesz rosszabb még annál is, amilyennek most látszik.

A hűtővízellátás kérdéseiről szóló egyoldalas "Megjegyzések"

Végül a harmadik elemzés az új atomerőmű rendszerbe illeszthetőségéről szól. Ez azt támasztja alá, hogy Paks2 jórészt Paks1-et fogja kiszorítani a termelésből, ezáltal súlyos veszteségbe fordítja majd a jelenlegi erőművet. Szükségessé válhat egy szivattyús energiatározó létesítése a hatások tompítására, ennek költségei azonban sehol sem jelennek meg a tervekben. Ezeket a hatásokat azonban a megvalósíthatósági tanulmány sehol sem modellezi, így mindaz, amire az új két blokkos erőművet alapozzák, teljesen légből kapott, semmilyen ok nincs, hogy valósnak fogadjuk el.

Mindezek fényében biztosan állíthatjuk: a kormány teljesen hamis adatokra alapozza az új erőmű létesítését, és a hivatalos propagandával szemben a belső szakmai közvélemény is pontosan tudja, hogy Orbánék egy rendkívül kockázatos, pénzügyileg katasztrofális hatású, súlyos környezeti problémákat eredményező projekt mellett köteleződtek el, amely szétfeszítheti és veszélyeztetheti az egész magyar villamosenergia rendszert. Ki-ki állapítsa meg maga, hogy egy kormány, amely ilyen módon belevág egy ilyen, a magyar GDP 10 százalékára rúgó beruházásba, az milyen minősítést érdemel.

Meddig bírja a Néppárt Orbánt?

Az elmúlt hetekben felerősödtek a Fidesz Európai Néppárt-beli tagságával kapcsolatos találgatások. Kedden, egy brüsszeli konferencián a Néppárt egy prominenes képviselője egyértelműen úgy fogalmazott, hogy az EPP elnökségének ma, Budapesten kezdődött tanácskozásán választás elé akarják állítani Orbán Viktort: vagy hátat fordít az egyre szélsőségesebb retorikának és demokráciakorlátozó intézkedéseknek, vagy búcsút mondhat az EPP-tagságnak. Egy kizárási folyamat természetesen hosszadalmas, és nem kerülhet rá sor ezúttal, de világos, hogy a puszta ígérgetés most kevésnek bizonyulhat, a Néppárt biztosítékokat vár arra, hogy nem kell újabb, a halálbüntetés felvetésével vagy a bevándorlási kérdőívvel kapcsolatos botrány ügyében tartania a hátát. Az ígéretekben nincs hiány, a kérdés, hogy mennyire győzi meg a Néppártot ez a fajta verbális szemfényvesztés, közvetlenül egy, az eddigieknél is sokkolóbb és durvább, uszító bevándorlásellenes óriásplakátkampányt megelőzően. Hogy ezúttal komolyan beszélnek, azt az is alátámaszthatja, hogy a jövő héten Strasbourgban az EP szavazni fog egy Magyarországgal kapcsolatos állásfoglalásról. Ehhez minden frakció benyújt saját tervezetet, és majd az egyeztetések során fog kiderülni, hogy lehetséges-e közös, többségi támogatást élvező állásfoglalás-szöveget előállítani. Az ügy szempontjából itt most sokkal érdekesebb az EPP által benyújtott tervezet tartalma. Ez a szöveg minden eddiginél kritikusabb, és jelezheti a Fidesszel szembeni kritika erősödését a Néppárton belül. Úgy tűnik, a halálbüntetéssel és a bevándorlóellenes retorikával Orbán tényleg olyan vizekre tévedt, amelyek túl vannak az európai konzervatívok tűrőképességének határán. A javaslat alapján a Parlament

 "a legkeményebb módon megerősíti, hogy a halálbüntetés eltörlése az alapvető jogok fejlődésének mérföldköve Európában, és a lehető legkategorikusabban kinyilvánítja, hogy a halálbüntetés ellentétes az EU alapvető értékeivel és jogával, ennélfogva lezárt ügynek tekintendő az EU-n belül."

 Nem sokkal szelídebb a szöveg a benvándorlásellenes konzultáció ügyében sem. Miközben a kormányok állampolgárokkal folytatott párbeszédét fontos dolognak tekinti,

Úgy gondolja, hogy a kérdéses, a bevándorlásról és terrorizmusról indított magyarországi konzultáció tartalma és nyelvezete rendkívül félrevezető, elfogult és kiegyensúlyozatlan; egyben sajnálatát fejezi ki, hogy az az EU intézményeit és szakpolitikáit kárhoztatja, miközben a felelősség a Tagállamoknál van, egyben felhívja a Tagállamokat hogy aktívan vegyenek részt az EU jogalkotási eljárásában.

A két ügyet ráadásul egy szélesebb, az alapvető jogokkal és értékekkel kapcsolatos kontextusba helyezi.

Hisz abban, hogy minden Tagállamnak teljes mértékben meg kell felelnie az uniós jognak jogalakotási és adminisztratív eljárásaik során, és minden jogalkotási lépésnek, így a Tagállamok vagy tagjelölt országok elsődleges jogának is, reflektálnia kell és összhangban kell lennie az alapvető európai értékekkel, mindeneklelőtt a demokrácia elvével, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal.

A dolog pikantériájához hozzájárul, hogy nem olyan néppárti képviselők jegyzik, akik kritikus álláspontja régóta ismert, hanem többek közt az a Monika Hohlmeier, aki az Orbán-kormány egyik legaktívabb védelmezőjeként lépett fel az elmúlt hónapokban.

Kérdés, hogy amennyiben a kizárás valóban napirendre kerül, azt Orbán Viktor valóban megvárja-e. Tétlenül végignézi-e ezt egy politikus, aki hajlama szerint szeret először ütni. Létezhet egy olyan forgatókönyv is, hogy Orbán már rég az EPP előtt jár fejben. Húzza az időt velük, amíg a háttérben a többek közt a lengyel PiS-t (Kaczynski-párt) és a brit torykat magába foglaló ECR frakcióval tárgyal. Ez pont beleillene a győzelmi kommunikációba: a néhány hete győztes David Cameron és a lengyel elnökválasztást váratlanul megnyerő PiS-es Andrzej Duda olyan társaság, amelyben az örökké győztes Orbán Viktor szívesen mutatkozik. Ebbe az irányba mutat az ECR-frakció által benyújtott állásfoglalási javaslat is. A korábban a demokrácia sérelme ügyében rendkívül kritikus brit konzervatívok, és az orosz barátkozás miatt felháborodott lengyelek ezúttal néhány általános lózungon túl nem tartották fontosnak a kritika megfogalmazását. 

 Ez esetben még az is kiderülhet, hogy az EPP maga is a hanyatló nyugat része.  

A biodiverzitás a politikai napirend legvégére szorult

(Az eredeti - angol nyelvű - cikk a Europe's World című folyóiratban jelent meg, 2015. május 27-én)

A nemrégiben napvilágot látott negatív mutatók ellenére sem foglalja el megérdemelt helyét a biodiverzitás témája a politikai napirenden. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2015-ös Európa Környezeti Állapota jelentése megerősíti, hogy Európa ökológiai tőkéje a 7. Környezetvédelmi Cselekvési Programban megfogalmazottak ellenére jelenleg nincsen sem megvédve, sem megőrizve, sem fejlesztve. A hosszú távú trendek különösképp aggasztóak. Az olyan problémák, mint a termőföld funkciójának elvesztése, a földromlás és éghajlatváltozás továbbra is veszélyeztetik azokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, amelyek a különböző gazdasági tevékenységek és a jólét alapját képezik.

A globális léptékben, a fajok kihalásának egyre gyorsuló tendenciái következtében a diverzitás óriási mértékű visszaesésével találjuk szembe magunkat. Ahogy a Globális Biodiverzitás Jelentésében az ENSZ is figyelmeztetett: bizonyos ökoszisztémák elérték a „fordulópontot”, és ha a tendenciák tovább romlanak, ezek az ökoszisztémák talán sohasem fognak már helyreállni.

Ami az európai biodiverzitást illeti, az Európai Bizottság friss Európa Természeti Állapota jelentése a biodiverzitásra nehezedő halmozódó nyomásból eredő további állapotromlást hangsúlyozza. Jelenleg az EU-ban található védett fajok és élőhelytípusok nagy részének természetvédelmi státusza kedvezőtlen (előbbiek 60%, míg utóbbiak 77%-a), valamint az előzőleg már kedvezőtlen felmérések egy jelentős része is további romlást mutat. Azon fajok és élőhelyek helyzete, melyek mezőgazdasági és erdei ökoszisztémáktól függenek, különösen aggasztó.

A tanulmány a továbbiakban megerősíti, hogy a biodiverzitást érintő veszteségek megakadályozása és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítása olyan célok, melyek 2020-as megvalósítása felé Európa egyelőre nem találta meg az utat, annak ellenére sem, hogy bizonyos kisebb célokat sikerült elérni. A javulások azonban főleg helyi és regionális szinten érhetők tetten, az európai szintű fejlődés még várat magára.

Mindazonáltal meggyőződésem, hogy az EU 2020 Biodiverzitás Stratégia és a két természetvédelmi irányelv – a Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi direktívák – központi szerepet töltenek be az EU biodiverzitás- és természetvédelmi szakpolitikáiban. Ha ezeket jól és hatékonyan alkalmazzák, úgy nagyon hasznos keretet és hatásos megoldásokat biztosíthatnak a biodiverzitás és a természetvédelem számára.

Az Európai Bizottság jelenleg a természetvédelmi irányelvek mélyelemzésén dolgozik, amely akár azok 2016-ban történő felülvizsgálatához, esetleg átdolgozásához is vezethet – az előbbi főként a mellékletekben okozhat módosításokat, míg utóbbi mélyrehatóbb változásokat eredményezhet. Az EU 2020 Biodiverzitás Stratégia félidei felülvizsgálata szintén ebben az évben fog lezajlani. E folyamatokban sok kockázatot látok. Ahogyan az érintettek kezdeti reakcióiból érzékelhető volt, nagyon különböző érdekek összeütközésére számíthatunk majd.

És ha visszaemlékszünk az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek a szavaira az üzletbarát szabályozásról és a zöld bürokrácia visszafogásáról, úgy attól tartok, hogy a Bizottság nem feltétlenül a szabályozás rosszul működő elemeire és nem is a jobb alkalmazásra fog összpontosítani. Pedig néhány esettanulmány és felmérés egyértelműen rámutat, hogy pontosan erre lenne szükség. Tudományosan bizonyítékok támasztják alá, hogy a természetvédelmi irányelvek nem akadályozzák a fenntartható gazdasági fejlődést. Önmagában az Élőhelyvédelmi Irányelv alapján létrehozott Natura 2000 hálózat gazdasági előnyeit évi 200-300 milliárd euróra becsülik, míg a hálózat kezelésére és védelmére szánt költségek megközelítőleg 5,8 milliárd euróra rúgtak.

A természetvédelmi irányelveket világszerte elismerik; bizonyos fajok és élőhelyek védelmének rövidtávú javulásához már így is jelentősen hozzájárultak. Ráadásul hosszabb távon is rendkívüli hasznuk van mind társadalmi, mind gazdasági szempontból.

Tehát minden, az irányelveket érintő módosítást jelentős odafigyeléssel kell végrehajtani, nem engedve különböző ipari vagy gazdasági lobbierőknek, hogy felhígítsák a jogszabály fontos elemeit például a mentességek körének kiterjesztése vagy más gumiszabályozást segítő mechanizmus kialakítása által, sem pedig a biodiverzitás kompenzáció (biodiversity offsetting) fogalmának elfogult alkalmazásával.

Az EU biodiverizást érintő főbb céljainak eléréséhez a természetvédelmi irányelvek gyengítésének semmilyen formája nem elfogadható. Ehelyett az Európai Bizottságnak, valamint a tagállamoknak több energiát kellene fordítania az irányelvek implementálására, illetve a hatékony eszközök megerősítésére. Ezeket a lépéseket sürgősen meg kellene tenni, így létrehozva a védett területek ökológiailag koherens hálózatát (zöld infrastruktúra), e területek megfelelő és a különböző fajok, élőhelyek és ökoszisztémák védelmére összpontosító kezelését, valamint a biológiai sokféleség védelmének integrálását a különböző szakpolitikákba, köztük a mezőgazdaságba, a halászati politikába, az erdészetbe, a közlekedésbe és iparpolitikába, mert a biodiverzitásra nehezedő nyomást így lehet hatékonyan csökkenteni.

Európai parlamenti képviselő társaimmal együtt figyelemmel követjük a Bizottság terveit és lépéseit, melyek az elemzés eredményeként megszületnek , és biztosítjuk, hogy Európában ne történjen visszalépés a biodiverzitás megóvásában és a természetvédelemben, ehelyett inkább legyünk méltók örökségünkhöz és erősítsük tovább erőfeszítéseinket.

Az igazság az M4 körül

Az M4-es autópálya ügye még az Orbán-kormány viszonylatában is párját ritkítóan zavaros és átláthatatlan folyamat eredményeképpen jutott el oda, hogy a kormány leállította az építkezést. Korrupciógyanú, kartellvád, Brüsszel visszavonta a támogatást, a magyar kormány visszavonta a pályázatot - sorra kerülnek elő a különböző, sokszor egymásnak ellentmondó állítások. A napokban választ kaptam az Európai Bizottság Regionális politikai főigazgatóságától arra a levelemre, amelyben a helyzet tisztázását kértem.

A válasz sokkoló.

Az már nyilván nem lep meg, hogy kiderült: mióta ezt az ügyet feszegetem, azaz másfél éve, vélhetőleg egyetlen igaz állítás sem hagyta el a kormányzati szereplők száját a beruházással kapcsolatban. Légből kapott vádak és magyarázkodások helyettesítették a tájékoztatást, és ahelyett, hogy beismerték volna, hogy egy szánalmasan rosszul előkészített, a belső értékelések szerint is bukásra ítélt projekt súlyosan amatőr kivitelezése fulladt kudarcba, megpróbálták rákenni a fejreállást mindenkire, aki valaha felbukkant a beruházás környékén. A Bizottság által megfogalmazott kartellvádtól a cégek összeesküvéséig számos verziót hallottunk Lázár Jánostól és Csepreghy Nándortól. Csak sajnos ebből semmi nem volt igaz.

Az igazság ugyanis a következő.

A 2013 októberében benyújtott projekttel kapcsolatban a Bizottságnál a szakmai kifogások hosszú sora merült fel:

- Silánynak találták a stratégiai indoklást - egy helyi közlekedési fejlesztésekre szánt keretre benyújtottak egy transzeurópai közlekedési hálózatba illeszkedéssel indokolt tervet. Amely szerintük Budapest elkerülését célozta volna, a nyomvonala azonban egyenesen Budapestre vezetett rá;

- Kifogásolták a párhuzamos kapacitások fejlesztését uniós forrásokból, a vasúti beruházások eredményeit (forgalom átterelése) tönkreteszi a párhuzamos útfejlesztés;

- Súlyos környezetvédelmi aggályok merültek fel. A tervezett nyomvonal Natura 2000 területeket is érint, miközben az új autópálya helyett a meglevő út nyomvonalán megvalósuló útfejlesztés (pl. autóút) lényegesen olcsóbb lett volna, és a kedvezőtlen környezeti hatásai is lényegesen alacsonyabb lehetnének;

- Rendkívül silány a benyújtott költség-haszon elemzés, a becsült forgalmi adatok vélhetően jelentősen túlzóak, így a remélt haszon a valóságban várhatóan jelentősen elmarad a tervezettől;

- és végül valóban felvetették, hogy teljesen indokolatlan a beruházás árszintje - ezt azonban nem kartellel magyarázták, hanem azzal, hogy a kormány nem hagyott időt arra, hogy indokolatlanul magas árajánlatok esetén új közbeszerzést írjon ki (sőt, mint később látjuk, még meg is emelte a beruházás költségkeretét, tehát semmit nem tett a költségek leszorítása érdekében).

Mindezt 2014 tavaszán elmondták a kormánynak, kérve, hogy adjanak választ ezekre a kifogásokra, és módosítsák a tervet ezek alapján, vagy vonják vissza a pályázatot. A kormány tehát egy éve tudja, hogy baj van az M4-essel. A válaszlépésük pedig az, hogy - módosítás helyett - 2014 szeptemberében(!) visszavonták a támogatási igényt! Majd, miután lemondtak az uniós támogatásról, 2014 decemberében egy egyedi kormánydöntéssel 20 százalékkal, 160 milliárdra  emelték a költségkeretet, és csökkentették a műszaki tartalmat! Végül 2015 januárjában, az akkor már közel féléve hivatalosan, a kormány által bebuktatott projektről elkezdték terjeszteni, hogy Brüsszel kartellvádja miatt áll le a beruházás, mert a cégek összejátszottak! (Ne bonyolódjunk bele, hogy ha ez a helyzet, akkor a kormánnyal is össze kellett játszaniuk, hogy decemberben még megemeljék a költségkeretet.)

Egy tragikusan rosszul, amatőr módon  előkészített, indokolatlan projektet gyalázatosan túláraztak, majd a viharfelhők gyülekezése közben erőszakosan továbbnyomták, hogy aztán a színdarab egy követhetetlen, önellentmondásokba gabalyodó hazudozásba fulladjon. A környéken lakók és arra közlekedők gondjait nem oldották meg, viszont elpazaroltak 60 milliárd forintot, miközben lejáratták Magyarországot Brüsszelben is. Nagyjából ez a foglalata a történetnek. Ami az egész Orbán-féle kormányzás tömör összefoglalása is.

Alábbiakban a Bizottságtól kapott dokumentumok:

A levél:

Csatolmány1:

Csatolmány2:

Jelölöm

Az Európai Polgári Díjjal az Európai Parlament 2008 óta olyan embereket tüntet ki, akik kiemelkedően sokat tettek az európai alapértékek képviseletéért és megvalósításáért. A díj kitüntetettjére minden EP-képviselő javaslatot tehet.

Jelölöm Zsák Ferencet az Európai Polgári Díjra.

Jelölöm Zsák Ferencet, aki minden erőfeszítést megtett azért, hogy a környezet védelmének ügye, mint európai alapérték, a gyakorlatban is megvalósuljon.

Jelölöm Zsák Ferencet, aki a védett természeti értékeket a gazdasági érdekekkel, a nagyhatalmú cégekkel, és a politikai hatalmasságokkal szemben is védelmezte. Aki kiállt az Unió természetvédelmi hálózata, a Natura 2000 védelme alá eső területen megvalósítani szándékozott Audi gyárbővítés ellen.

Jelölöm Zsák Ferencet, aki, amikor minden veszni látszott, tett egy utolsó kísérletet, hogy a brutálisan elpusztítani szándékozott természeti értékek helyett legalább esélyt adjunk annak, hogy máshol pótolni tudjuk a veszteséget. És akit ezért tőrbe csaltak, megvezettek, és végül bíróság elé citáltak.

Jelölöm Zsák Ferencet, akit a civil kurázsi következetes gyakorlása miatt már akkor börtönbe vetett a hatalom, amikor Lázár János még azt sem tudta, hogy az Ökotárs Alapítványt eszik-e, vagy isszák. Akin példát statuáltak minden civil és környezetvédő számára, hogy mire számítson az, aki következetesen képviseli azt, amiben hisz, és beleszól az állam és az ő kivételezett cégei közötti, jogszabályokat feszegető románcba.

Jelölöm Zsák Ferencet, akit a környezet, unokáink, és a még meg sem született nemzedékek természeti örökségének védelméért rablógyilkosokkal zártak össze - tizenhatodmagával egy harminc négyzetméteres cellába. Akit minden racionális érv vagy ok nélkül, pusztán megfélemlítési céllal rabosítottak - jóllehet együttműködött a hatóságokkal a kafkai eljárás során, szökni nem próbált, a bűnismétlés veszélyétől pedig nyilvánvalóan nem kellett tartani. Akit azzal vádoltak, hogy lyukas gatyájú környezetvédőként megvesztegette az 1500 milliárd forintos árbevételű Audi Hungáriát, és ezt olyan trükkös formában tette, hogy az Audi adott (volna) neki pénzt tájrehabilitációs programokra, kompenzálandó a pusztítást, amit véghez vitt a gyárbővítéssel.

Jelölöm Zsák Ferencet, aki hónapokat töltött börtönben az európai alapértékekért való kiállása miatt, ahol nem jutott hozzá a szükséges gyógyszereihez, és egészsége maradandóan károsodott, súlyosan meg is betegedett. Akinek becsületét sárba tiporták, életét tönkretették.

Jelölöm Zsák Ferencet, akit a bíróság két hónapja első fokon 3 év börtönre ítélt, mert meg akart védelmezni valamit, ami mindannyiunké, ma élő, és jövő generációké. Aki elsőként tapasztalta meg a saját bőrén, hogy mit gondol a hatalom a civilségről. És mit gondol a környezet védelméről. Akit már azelőtt megpróbáltak eltaposni, hogy az egész környezetvédelemmel megtették volna. És akinek nem volt olyan szerencséje, hogy a norvég kormány álljon ki érte, mint amikor gyomorforgató praktikáit a hatalom az Ökotárs ellen vetette be.

Jelölöm Zsák Ferencet, mert mindannyian Zsák Ferencek vagyunk. Mindannyian, akik hisznek abban, hogy természeti kincseink érnek annyit, mint még néhány ezer turbómotor. És akik tenni is akarnak ennek érdekében. De közülünk egyedül Zsák Ferenc töltött négy hónapot egy zárkában börtönkoszton, heti egy fürdéssel, havi egy látogatással. Egyedül Zsák Ferencet ítélte a bíróság első fokon 3 év börtönre valami miatt, amit végül el sem követett, és amit ép ésszel másnak, mint peren kívüli egyezségnek, nem lehet nevezni. Egyedül Zsák Ferenc küzd a magyar igazságszolgáltatással, hogy 60 évesen ne vonuljon évekre börtönbe, és visszaszerezze ne csak a saját becsületét, hanem a környezetvédelemét, a civilségét is. Helyettünk is teszi. Értünk, gyerekeinkért, unokáinkért.

Jelölöm Zsák Ferencet, mert ha tényleg mindannyian Zsák Ferencek lennénk, ez egy sokkal jobb Magyarország, sokkal jobb Európa lenne. Mert ha valamiért érdemes volt ezt a díjat megalapítani, az az olyan emberek miatt van, mint ő.

Jelölöm Zsák Ferencet.

Fazekas miniszter egyetlen vétke

A Napi Gazdaság információi szerint inog Fazekas Sándor széke, mert az utóbbi időben olyan események történtek, amelyek „nem kedveztek a miniszter megítélésének”.

Nos, tisztelettel jelentem, hogy a „nem kedvező jelenségek” nem tekinthetők újszerűnek, Fazekas Sándor megítélése hosszú idő óta csak batiszkáffal vagy mélyfúrásos-repesztéses technológiával elérhető mélységben van. Csak néhányat hadd említsek a nem a közelmúltban történtek közül, amelyek alapján Fazekas Sándort a delírium előszobáján innen lévő állampolgár évek óta az egyébként felfoghatatlanul erős mezőnyt jelentő magyar kormányzat legalkalmatlanabb, legostobább, legfelkészületlenebb és legkorruptabb szereplői között kell, hogy számon tartsa.

Jószerével meg sem melegítette maga alatt a bársonyszéket, amikor 2012 januárjában felállt minisztériumának stratégiai ügyekért felelős államtitkára, Ángyán József, arra való hivatkozással, hogy nem látja garanciáját annak, hogy az általa képviselt, a kis és közepes családi gazdaságokat, a vidék népességmegtartó képességét előtérbe helyező vidékstratégiát kívánja megvalósítani a kormányzat. Amely gyanúra aztán bőven láttunk bizonyítékot a későbbiekben, nem utolsó sorban a fideszes ámokfutás egyik legsötétebb, legcinikusabb fejezetének, az állami földbérletpályázatok elmutyizása, haveri oligarcháknak való kijátszása keretében. Magára valamit adó országban Fazekas Sándor tekintélye ekkoriban hatolhatott volna át a földköpeny alsóbb rétegein, maga a miniszter pedig gyors nyomozati és bírósági eljárást követően jól megérdemelt börtönbüntetését töltené mostanában, amikor kormányzati körökben megingott a bizalom.

Emlékezetesek Fazekas miniszter megszólalásai a három éven át általam elnökölt Fenntartható fejlődés bizottság ülésein is, ahol például Kishantos beszántása kapcsán rezzenéstelen arccal közölte, hogy micsoda öröm, hogy a nagytőke helyett a helyi gazdálkodók jutnak földhöz. Vagy amikor maga is bevallotta, hogy a zirci arborétum átadása az egyháznak jogszerűen nem lehetséges, de sebaj, majd módosítjuk a törvényt!

Semmiképp nem hagynám ki kedvencemet, Tolnainé Tüzépes Katikát sem, akivel kapcsolatosan a visszatérő korrupciógyanú, az általa vezetett hatóság minősíthetetlen tájékoztatási gyakorlata, majd az egymás után felszívódó doktorátus, nyelvvizsga, és végül diploma nyomán sem rendült meg Fazekas miniszter bizalma. Tolnainé lemondásának percéig (hónapokon keresztül) bármiféle vizsgálatot pökhendin visszautasítva védett és óvott egy címeres szélhámost. (Jegyezzük meg, itt komoly versenytársa akadt Illés „Megvilágosodott” Zoltán személyében, aki mostanában váratlanul ráébredt, hogy az elmúlt négy évben a Fidesz szétverte a környezetvédelmet, amelyet éppen ő irányított a szétverés folyamata során, akkoriban azonban fennhangon állt ki Tolnainé mellett, azt állítva, hogy „személyesen látta a diplomáját” – amelyről ugye utóbb bebizonyosodott, hogy nem létezik).

Tüzépes Katika kitüntetve

Csak futólag említenék olyan apróságokat, mint az akác hungarikummá nyilvánítása, amellyel politikailag abszurd mederbe sikerült terelni egy súlyos szakmai problémát; a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál működő maffia ügye, ahol ugye a felügyelete alatt – bár kis jóindulattal a tudta nélkül – hónapokon keresztül szabadon garázdálkodott egy bűnszervezet, vagy legendás „megtekintései”, amelyekkel azt a kétes hírnevet tudta besöpörni, hogy ismételten meghonosította Magyarországon az ötven éve kihaltnak hitt termelési riport műfaját.

Ha Fazekas Sándor szakmai teljesítménye egy fikarcnyit is számítana, miniszterként nem élte volna túl a 2010-es Fidesz-győzelem egyéves évfordulóját. Csak hogy tisztán lássunk: az, hogy most megingott a megítélése, annak semmi köze ahhoz, hogy egy alkalmatlan, cinikus balfácán. Nem Kiss Szilárd moszkvai mezőgazdasági attasé futtatása, vagy a Hungária Értékpapír Zrt-be odaveszett közel félmilliárd minisztériumi forint az oka annak, hogy vélhetőleg rövidesen más megélhetés után kell néznie. Az ok sokkal prózaibb. Fazekas miniszter, az egész siralmas minisztériumával együtt annak a szolnoki klikknek a találmánya és terméke, amelyet a Nyerges-Simicska kör bázisának szoktak tekinteni. Az F(V)M hemzsegett az ebből a körből érkező emberektől (akiknek most alighanem szintén útilaput kötnek a talpára). Nem az ő megítélése ingott meg mostanában, hanem Simicska Lajosé. Ha történetesen Garancsi István bábozna vele évek óta, akkor senkit nem zavarna, hogy köztörvényes bűnözőkkel képviselteti a magyar államot külföldön, hogy felfoghatatlan könnyelműséggel szórja a rábízott közpénzt. Ezek ma Magyarországon nem számítanak véteknek. Csak hogy tisztán értsük Orbán Viktor hatalmának természetét: egyetlen bűnt lehet itt manapság elkövetni. Olyasvalakihez tartozni, akinek lojalitása kérdésessé vált. Ezért mehet Fazekas miniszter. Ha csak valami nagyon meggyőző hűségnyilatkozatot nem tud tenni Orbán Viktornak. Például szállít valami terhelőt Simicska Lajosra.