Jávor Benedek
blogja

A hódmezővásárhelyi szövőnők levele az Egyesült Államok elnökének

avagy a talpnyalás fokozhatatlan magasságai

Szíjjártó Péter megihlette a magyar nemzetet. Az ember, aki puszta talpnyalásból a külügymininszteri posztig ívelő karriert tudott építeni, szemmel láthatólag inspirálólag hat a hazai társadalmi szövedék legkülönbözőbb szereplőire.

A Magyar Írószövetség és Vidnyánszky Attila is ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy forrón buzgó szeretetéről és nem apadó támogatásáról biztosítsa a NER-t - ők tudják miért érzik szükségét ennek. Hazai viszonyok között persze semmi sem természetesebb ennél; kiállni ezzel a nemzetközi nyilvánosság elé viszont kicsit más hatást válthat ki, mint amit eredetileg terveztek. A CÖF levelező tagozatához való csatlakozás keretében emaillel keresni meg az Európai Parlament képviselőit az Írószövetség és a Nemzeti Színház igazgatója részéről, hogy Navracsics Tibor érdemeiről értekezzenek a volt külügyminiszter és jelenlegi biztosjelölt EP-meghallgatása kapcsán, nos, a közröhejen kívül egyetlen érzést generálhat: azt, amit a State Department és az imperialista európai vezetők éreztek, amikor kézhez kapták a hódmezővásárhelyi szövőnők vagy a kazah kolhozparasztok levelét mondjuk a kubai rakétaválság ügyében.

Minden további szószaporítás helyett álljon itt a két levél szöveghűen:

"The board of the Hungarian Writers' Association was pleased to learn of the nomination of Tibor Navracsics for the position of Commissioner for Education, Culture, Youth and Citizenship. Not only does the Hungarian candidate have in-depth theoretical and practical knowledge of public administration and justice, but he is also an expert on European affairs and a university tutor of renown. In Hungary he is also known as the initiator of many projects related to youth and culture – for example the Hungarian Public Administration Scholarship Programme, which makes it possible for young people to gain experience in public administration in Hungary and other European countries. He is level-headed and open to sensible compromise, and at the same time his nomination is rational and justified in the light of an active political career through which he has gained broad respect for his strong principles.

János Szentmártoni (President)" 

És a nemzet színházcsinálója:

"Attila Vidnyánszky, Director of the National Theatre of Hungary and President of the Hungarian Theatre Society:

There are many reasons why I welcome Tibor Navracsics becoming European Commissioner for Education, Culture, Youth and Citizenship Affairs. His appointment will be recognition by the EU of the results achieved by Hungarian policies in the field of education, culture, youth and citizenship – policies that build on tradition, but are also open. These areas are not only key ones for the present, but also for the common future of Europe: without these, it would be unthinkable to talk about competitiveness, for example. If this post is at present a "weak" one in political terms – as many have said – then Tibor Navracsics is just the sort of charismatic and professionally qualified politician to strengthen it. It is important that this position is filled by someone from Central Europe, as thus this region can enrich and contribute to realisation of the common goals of a diverse Europe with its values​​, interests and visions for the future."

A két elkövető:

Megbukik-e a Juncker-bizottság?

Tíz nap múlva, szeptember 29-én indul az új, Juncker-féle bizottság biztosjelöltjeinek meghallgatása az Európai Parlamentben. Sok találgatás, vad, és kevésbé vad teória kering arról, hogy mire lehet számítani. "Juncker fejre áll, szétszedik a jelöltjeit, bukik az egész bizottság, legkésőbb a plenáris szavazáson!" – suttogják az egyik folyosón. "Dehogy – vágják rá mások –, kölcsönösen betart majd egymásnak egy kicsit a bal- és a jobboldal, néhány kínos jelöltet elkaszálnak, lesz pár csere, aztán szépen megalakul az új bizottság". "Cirkusz az egész – állítja a harmadik –, zajlik az előzetes verbális pergőtűz, a tétek fokozása, aztán a végén szépen megegyeznek".

Mi is lesz akkor valójában?

Annyi biztos, hogy nem nehéz fogást találni Juncker csapatán. Aki ismeri a klasszikus képeslapot, „The Perfect European Should Be…” címmel, annak akár az is beugorhat az új bizottság kapcsán. A Tökéletes Európai – a képeslap szerint – úgy főz, mint egy brit, humoros, mint egy német, józan, mint egy ír, szervezett, mint egy görög, úgy vezet, mint a franciák, és szerény, mint egy spanyol. Juncker is mintha kicsit ilyen alapon válogatta volna össze, hogy melyik nemzeti jelölt milyen feladatot kap.

Miguel Arias Cañete, a jelentős olajipari érdekeltségekkel rendelkező spanyol jelölt felel azért, hogy az európai klíma- és energiapolitika kellően ambiciózus legyen, és az Unió vezető szerepet játsszon a jövő év végén rendezendő párizsi klímacsúcson, ahol az új, katasztrofális éghajlatváltozási következményeket megelőzni képes nemzetközi rendszerben kéne megállapodni. Nem tudom, mik erre a brit fogadóirodák odds-ai, én mondjuk olyan 1:100-as arányban tenném meg.

Karmenu Vella fogja irányítani a környezetvédelmet. Annak a Máltának a jelöltje – és volt turisztikai minisztere -, amelyik folytatólagos háborúban áll az Unióval a madárvédelmi irányelv be nem tartása miatt, ahol tavaszonta halomra lövöldözik a máshol súlyos uniós pénzek segítségével védett vonuló madarakat, ahol az egyik legrosszabb a légszennyezettségi helyzet Európában, ahol az ipari turizmus létesítményei gyakorlatilag akadályok nélkül falják fel a természetes élőhelyeket.

A francia gazdaság az elmúlt években, hm, finoman szólva nem szolgált az Unió motorjaként, és a költségvetési fegyelem szobrát sem Párizsról fogják mintázni, így Pierre Moscovici jelölése gazdasági-pénzügyi biztosnak sokak szemében vörös posztó, akik nem hiszik, hogy éppen ő lenne képes úrrá lenni az EU gazdasági nehézségein.

Mások abban kételkednek – joggal –, hogy az elszabadult és kontrollálatlan pénzpiacok által keltett pénzügyi válságot követően pont a konzlib, és a londoni City árnyékából érkező Jonathan Hilltől várhatjuk a tőkepiacok megregulázását, és kellően stabil felügyeleti és ellenőrzési rendszer kialakítását.

És hát végül itt van nekünk az oktatási, kulturális, ifjúsági és állampolgársági ügyekért felelős Navracsics Tibor. Annak a Magyarországnak a képviseletében, ahol az elmúlt években az oktatás egy félelmetesen retrográd, XIX. századi, kirekesztő fordulaton ment keresztül; ahol a kultúra egy együgyű ideológiai uniformizmus áldozatává vált, ahol Fekete György és Kerényi Imre A Magyar Kultúra; ahonnan százezrével menekültek el a fiatalok; és ahol orosz típusú hatósági és politikai zaklatással számolják fel a civil szférát.

Ha ezt a bizottságot nem zavarja el az EP, akkor a Vecsési Asszonykórus is átmenne rajta.

Mégse vegyünk erre mérget.

Minden jel arra mutat, hogy a dolog egy néppárti-szocialista nagykoalíció felé halad, amelynek keretében levédik egymás biztosainak, a legreménytelenebbeknek is, a hátsóját. A szocialisták leginkább Moscovici bőrét féltik, a néppártiaknál se szeri, se száma az ingatag jelölteknek, az ALDE-nek, de még az ECR-nek is van vesztenivalója Hillel. És ne becsüljük alá a többieket sem.

Ezért az a legvalószínűbb, hogy senki nem fog bukni. A néppárti és szocialista fejesek, Schulz és Giovanni Pitella (szocialista frakcióvezető) az egyik oldalon, illetve Manfred Weber (EPP frakcióvezető) és Juncker maga a másik oldalon legalábbis ezen dolgoznak.

A meghallgatások előzetes menetrendje

A szocialista frakcióban ugyanakkor néhány jelöltnél, elsősorban Cañete és Navracsics esetében borulhat a papírforma. Sokan vannak akik elfogadhatatlannak tartják ezeket a jelölteket, és akár Moscovici árán is szeretnének az útjukba állni, de legalább Navracsicsot leszavazni. A meghallgatások előzetes menetrendje mindenesetre megpróbálja minimalizálni ennek az esélyét. Ügyes kis trükkel a két legneccesebb jelölt meghallgatását szerda estére tették. Mivel egy időben lesz a kettő, a sajtó figyelme, és a botrány lehetősége is megoszlik köztük, nem lehet teljes nyomás alá venni egyiket sem. Ráadásul este 6 és 9 között kerül sor a meghallgatásukra, lapzárta, tévéhíradó után, az azonnali médiabotrány lehetőségének kizárásával. A jelenlegi eljárás szerint a bizottságok ráadásul nem szavaznak a jelöltekről, a meghallgatások után a pártok által delegált koordinátorok egyeztetnek, és csak akkor kerül sor szavazásra, ha ott nem kap valamelyik jelölt többséget. Elég a koordinátorokat szorosan fogni, nincs esély rá, hogy néhány kiszavazó szocialista képviselő fejre állítja az alkut. És ha mégis történne valami galiba szerda este Navracsics Tiborral vagy Cañete-vel, azonnal kész a válaszcsapás lehetősége: csütörtök reggel az első jelölt, akit meghallgatnak, Pierre Moscovici. Csak hogy biztosak lehessenek benne a szocialisták, hogy ha hiba csúszna a masinériába, a megtorlás azonnali lesz.

Majd ha legközelebb az EP elnöke megszólal Magyarország ügyében, és reakcióként felvonul a Békemenet; a magyar parlamentben, a Hír TV-ben meg a Magyar Nemzetben pedig heveny martinsulcozásba kezdenek, akkor azért idézzük fel, hogy Navracsics Tibor minden valószínűség szerint egy lassan száradó vértócsa lenne az oktatási bizottság padlóján, ha Martin Schulz nem menti meg. Akit pedig erre pusztán az indít, hogy Pierre Moscovici lekaszabolását megelőzze. És hálából megtámogatja Miguel Arias Cañetét. Amiért cserébe nem darálják le neki Karmenu Vellát. És így tovább.

„Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált.”

Paks: ahol a hazudozás a normál ügymenet

Megkaptam a választ Günther Oettinger energiaügyi biztosnak július 2-án, a 2003-as paksi üzemzavar hulladékainak elszállításával kapcsolatban beadott kérdésemre. Ebből világosan kiderül, hogy Paks ügyében a hazudozás immár alapállapottá vált, a felelőtlenség pedig olyan mértéket öltött, hogy bármely, kicsit is normális országban az egész paksi vezetésnek és a Paksot felügyelő miniszternek azonnali hatállyal le kéne mondania.

Június 12-én sajtótájékoztatón hívtam fel a figyelmet arra, hogy a 2003-as paksi súlyos üzemzavar hulladékai - jóllehet az időközben bővitési kormánybiztossá avanzsált Aszódi Attila akkor azt nyilatkozta, hogy másfél éven belül elszállításra kerülnek - 11 év után még mindig ott dekkolnak a 2-es blokkban. Ez azért is problémás, mert ősszel lejár a blokk eredeti élettartama, a meghosszabbítás engedélyezését pedig biztosan nem segíti, hogy az összetört fűtőelem-kazetták még mindig ott hevernek. Az elszállításuk viszont, amelyre orosz cégekkel szerződött Paks, a tervezett vasúti útvonalon az ukrán helyzet miatt súlyosan kockázatos. (Zárójel: az orosz illetékesek akkor a szállítás veszélytelenségét hangoztatták, majd alig több mint egy hónapra rá történt a maláj légitársaság MH17-es járatának tragédiája.) Ráadásul az is kérdéses volt, hogy a szállításról és az újrafeldolgozásról valamint elhelyezésről kötött szerződéseket vajon jóváhagyatták-e az Európai Bizottsággal, az Euratom szerződésnek megfelelően?

     Az atomvonat feltételezett útvonala.

Nyílt levéllel fordultam ezért Seszták Miklós fejlesztési miniszterhez, hogy tájékoztasson a tárca álláspontjáról és terveiről. Seszták június 20-án egy párját ritkítóan arcpirító és cinikus választ küldött, amely szerint ő nem tud semmiről, ő nem adatkezelő, neki semmiről semmi fogalma nincs (ismétlem: arról van szó, hogy áttoljunk-e egy vonatrakomány sugárzó hulladékot a polgárháborús Ukrajnán, és hogy ehhez van-e EU-s jóváhagyásunk!) Július 8-án a Paksi Atomerőmű Zrt. adott választ a minisztérium által hozzájuk továbbított kérdésre, mely szerint:

Továbbá kiderül az is, hogy szerződésmódosítást nem kértek az oroszoktól az ukrán helyzetre tekintettel, az alternatívák kiválasztására meg majd akkor kerülhet sor, ha meghiúsulna az Ukrajnán keresztül való szállítás.

Az időközben ugyancsak megkeresett Országos Atomenergia Hivatal (OAH) július 18-i válaszában azt írja, hogy

Ehhez képest Günther Oettinger válaszából a következők derülnek ki:

• A sérült fűtőelemek elszállításának tényéről a kormány - amelynek képviseletében Seszták Miklós 20-án azt írja nekem, hogy ő semmiről semmit nem tud - csak június 13-án, néhány nappal(!) a tervezett szállítás előtt tájékoztatta az EB-t, valószínűleg csupán annak hatására, hogy előző nap erre a nyilvánosság előtt rákérdeztem!
• Ekkor még a kormány feltett szándéka, hogy titokban a forrongó és veszélyes  Ukrajnán tolja át az atomhulladékot, és ha nem kérdezek rá, ezt az Európai Bizottság előtt is elhallgatta volna.
• Oettinger ráadásul azt írja, hogy nem tud állást foglalni arról, hogy a szállítási illetve az újrafeldolgozásról és az elhelyezésről kötött szerződések megfelelnek-e az Euratom egyezménynek, mert a válaszadás pillanatában - augusztus 7-én, egy hónappal azt követően, hogy az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. levelében azt olvashattuk, hogy benyújtották őket notifikációra - nincsenek a birtokában!

Röviden összefoglalva: a paksi atomerőmű felügyeletével megbízott illetékesek minden lényeges kérdésben hazudoznak a nyilvánosság előtt. A szerződések nincsenek benyújtva notifikációra, a szállítás tényét megpróbálták elsunnyogni az EU illetékesei előtt. A nukleáris biztonságunkért olyan emberek felelnek, akik a felelősségérzetnek és egyenességnek azt a szintjét sem ütik meg, amit egy 8 éves iskolás kölyöktől elvárnánk. Erre a társaságra a magam részéről egy kemping gázfőzőt se bíznék rá, miközben nem csak Magyarország, hanem az egész régió nukleáris biztonsága van a kezükben, hulladékszállításostul, paksi bővítésestül, élettartam-hosszabbításostul! Nekik kéne elhinnünk, hogy minden rendben lesz az évtizedekkel ezelőtti szovjet atomtechnológia további 20 éves üzemeltetésével, hogy Majakban megfelelő körülmények között fogják kezelni az üzemzavari hulladékokat (mert az ő szavukon túl semmilyen garanciát nem tudnak erre felmutatni), hogy a bővítés biztonságos, és jó üzlet lesz.

Ez a hazudozás egy ilyen fajsúlyú ügyben bármely, kicsit is normális országban az egész paksi vezérkar és a miniszter azonnali lemondását jelentené. De Magyarországon élünk.

Ezeket ki fogják tüntetni!

Miért nem szavaztam Junckerre?

Megválasztva. (forrás: Európai Parlament)

Az Európai Parlament ma 422 igen, 250 nem szavazattal és 47 tartózkodással megválasztotta Jean-Claude Junckert az Európai Bizottság következő elnökének. Az én szavazatom a 250 nem között volt., Miért?

Elöljáróban szedjük össze azt, amiért megszavazhattam volna.

Megszavazhattam volna, mert egyértelműen elkötelezett az Európai Unió megerősítése iránt, egy olyan időszakban, amikor nagy keletje van az eurokritikus hangoknak, sőt, a differenciálatlan Európa-ellenességnek - és nem csak szélsőséges pártok részéről.

Megszavazhattam volna, mert Juncker egy olyan eljárás eredményeképpen, az Európai Parlament által megnevezett "csúcsjelöltként" jutott el idáig, ami kiemelkedően fontos lépés az Unió demokratikus átalakítása irányába.

Megszavazhattam volna, mert tapasztalt európai politikus, a brüsszeli útvesztők, alkuk és tárgyalótermek minden zegét-zugát ismeri, és várhatóan sikerrel tudja irányítani a Bizottságot ebben a labirintusban.

Megszavazhattam volna, mert mai beszédében, illetve a zöld frakció múlt heti meghallgatásán sok előremutató állítást hallottam tőle. Hitett tett a szociális rendszerek megőrzése mellett, hogy a megszorítások nem folytathatók a végtelenségig, ígéretes dolgokat mondott a GMO-k szabályozása, vagy a palagáz-kitermelés kapcsán, elszántnak mutatkozott az adatvédelem fontossága ügyében, ami az NSA-botrány közepén nem másodrendű szempont.

Megszavazhattam volna, mert a szélsőségekkel szemben határozott, ahogy ezt a mai parlamenti vitában is láttuk.

Megszavazhattam volna, mert Orbán ellene volt, és ez jó ok lehet arra, hogy a pozitívumokat lássuk benne.

De nem szavaztam rá, mert a fentieket nem elfelejtve, túl sok a fenntartásom.

1. Nem szavaztam rá, mert az, hogy "tapasztalt európai politikus", azt is jelenti, hogy ugyanaz a hang, ugyanaz politikai kultúra, ugyanazok "jól bevált" fogások, amelyek eddig sem tudták Európát eladni az európaiknak, amelyek miatt több tagállamban 20 százalék alatti részévtel volt az EP-választáson,  amelyek miatt sikeresen kampányolhatott a szélsőjobb az Európa-ellenességgel, és nem egy helyen a legnagyobb erőként futhattak be a szélsőséges pártok. Európának új politikára, új szelekre, új programokra, új politkusokra van szüksége, hogy kilábaljon a válságból, és elhitesse az európaiakkal, hogy Európa értük van.

2. Nem szavaztam rá, mert az Eurócsoport elnökeként az egyik fő képviselője volt azoknak a megszorításoknak, amelyek szerinte sem hoztak eredményt, amelyek elidegenítik az Uniót az emberektől, amelyek miatt ujjal lehet mutogatni Brüsszelre, azoknak, akik az egész Európai Uniót szét akarják zülleszteni.

3. Nem szavaztam rá, mert Luxemburg miniszterelnökeként és pénzügyminisztereként adó- és pénzügyi paradicsomot faragott az országából, szemben azzal, amire Európának szüksége volna: átlátható, szigorúan ellenőrzött pénzügyi rendszerre, az adóelkerülés visszaszorítására, annak a gyakorlatnak a felszámolására, hogy a gazdasági szereplők és a tehetősek kivonják magukat a közteherviselés alól.

4. Nem szavaztam rá, mert a bolygó jövője szempontjából döntő jelentőségű klímakérdésekben teljesen homályos válaszokat adott, miközben jövőre a párizsi klímacsúcson ha Európa nem mozdítja ki a holtpontról a nemzetközi klímatárgyalásokat, akkor nem lesz más választásunk, mint tudomásul vennünk, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem kudarcot vallot, és felkészülhetünk arra, ami utána jön.

5. Nem szavaztam rá, mert bár voltak pozitív állításai, de a szavak, azok csak szavak, és nem győzött meg arról, hogy valóban homlokegyenest mást fog csinálni bizottsági elnökként, mint amit eddig a többi pozíciójában.

6. Nem szavaztam rá, mert az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) lelkes híveként veszélyezteti mindazt, amit Európa az elmúlt évtizedekben elért a környezeti szabályozás, az adatvédelem, a demokratikus ellenőrzés vagy a munkavállalói jogvédelem területén.

7. Nem szavaztam rá, mert nem is volt szükség a szavazatunkra. Az Európai Néppárt és a szocialisták megegyeztek egymás közt, Juncker nem is számított a szavazatunkra, ezért aztán nem is ígért semmit, hogy melyek azok a számunkra fontos célok, amelyeknek a támogatását és megvalósítását várhatjuk tőle cserébe.

8. Nem szavaztam rá, mert bár a jelölésre jogosult Európai Néppárton belül centrista, és jónéhány dologban sokkal előremutatóbb, mint az EPP bármely más jelöltje lehetne, de hiába progresszív konzervatívnak, progresszívnek viszont konzervatív.

9. Nem szavaztam rá, mert ami Orbánéknak túl sok benne Európából, szociális elkötelezettségből, demokratikus intézményi átalakulásból, zöld gondolkodásból, az nekem túl kevés. Az ellenségem ellensége nem feltétlenül a barátom. A már régóta nem is a Néppártba, hanem az EP euroszkeptikus csoportjába (ECR) passzoló Fidesz ellenzése nem elég a támogatáshoz.

Az ember, aki ott se volt

Adatkéréssel fordultam június közepén Seszták Miklós, frissben kinevezett nemzeti fejlesztési miniszterhez, azt tudakolva, hogy a 2003-as paksi üzemzavar hulladékainak elszállításával kapcsolatos problémák kezelésére vajon van-e a minisztériumnak bármiféle elképzelése? Sorjáztak a kérdések. Kértek-e szerződésmódosítást az orosz illetve az ukrán féltől az orosz-ukrán konfliktusra való tekintettel? Ha nem, akkor hogyan fogja kezelni a magyar állam a szállítással összefüggő, az orosz-ukrán konfliktusból fakadó biztonsági kockázatokat? Létezik-e alternatív forgatókönyv a sérült fűtőelemek további magyarországi tárolására arra az esetre, ha a szállítás az orosz-ukrán konfliktus miatt biztonságosan nem hajtható végre? Van-e alternatív szállítási útvonalra vonatkozó terv? Ki viseli a szállítás esetleges elhúzódásából származó többletköltségeket? A szállítás esetleges késése vagy meghiúsulása hogyan befolyásolja a paksi 2-es blokk idén őszig engedélyezendő élettartam-hosszabbítását? Kiadható-e ilyen engedély a 2003-as üzemzavart elszenvedett blokkra, amennyiben az üzemzavar hulladékai még mindig a blokk területén vannak?

 Seszták Miklós lakonikus válasza a számtalan kínzó kérdésre: ő nem adatkezelő, ő nem tud semmit. Jól jegyezzük meg: a teljes magyar energetikát felügyelő miniszternek az egyik legégetőbb mai magyar energetikai kérdésre nincs válasza. Illetve az a válasza, hogy ő nem adatkezelő. Arról, hogy mi lesz a 2-es blokkban dekkoló hulladékkal most, hogy az ukrán válság miatt az elszállítása nem tanácsos, és mindez hogyan befolyásolja a magyar energiatermelés 10 százalékát biztosító blokk hónapokon belül esedékessé váló élettartam-hosszabbításának engedélyezését, arról neki nincs véleménye. Emlékeztetnék: nem dokumentumokat kértem (aminek a hivatalos adatkezelője valóban lehet más), hanem kérdéseket tettem fel, amire választ vártam. Válasz nincs. Az energetikáért felelős magyar miniszternek minderre nincs válasza.

Javítás a 2-es blokkban (forrás: MTI)

Mindezt a teljes fogalmatlanságot annak a kormánynak a színeiben adja elő, amelyiknek a rezsibiztosa arról is pontos elképzelésekkel rendelkezik, hogy hogyan kell kinéznie magáncégek által a magánfogyasztók számára kibocsátott számlának, milyen betűtípussal, mérettel, színkiemeléssel kell tájékoztatni minket, hogy néhány száz forintnyi szemfényvesztéssel megint gazdagabbak lettünk.

 Annak a kormánynak a színeiben játsza a full hülyét, amelyik ugyanezen erőmű bővítése ügyében korántsem a cég hatáskörébe utalja, hogy teremtse meg piaci alapon a bővítés finanszírozását, ha az olyan jó üzlet, hanem az adófizetők forint-ezermilliárdjait tömi bele a projektbe. Amelyet ráadásul államközi szerződésen alapuló együttműködési, és törvényi erőre emelt hitelszerződésbe önt – csupán azért, hogy ezzel a jogi csűr-csavarral megpróbálja kikerülni az uniós közbeszerzési szabályokat.

 De hogy mi legyen a súlyos nukleáris üzemzavarból származó hulladékokkal így 11 évvel az incidens után, az ukrán furcsa háború és az élettartam-hosszabbítás szorításában – arról a miniszternek se véleménye, se információja nincs. Az arcátlanságnak vagy a hülyeségnek ez olyan világrekordja, hogy azt kell mondanom: a Fidesz-univerzumban a cégeltüntetés-ügyi miniszter a megfelelő ember a megfelelő helyen.

Budapest-Brüsszel, interurbán

- Szervusz Jean-Claude, itt Viktor!

- Viktor…Viktor… Téged nem kergettek el?

- Az a Janukovics, Jean-Claude, és Ukrajna. Itt Orbán Viktor, Felcsút, Magyarország.

- Ja, igen. Nos, örülök, hogy hívtál, Andor

- Viktor…

- Viktor. Már nekem is eszembe jutott, hogy beszélnünk kéne, de mindig közbejött valami. Etetni kellett a halakat az akváriumban, a zuhanyfüggöny sem tetszett az asszonynak, ki kellett ugrani az Ikeába egy újért, tudod hogy megy ez.

- Persze, persze. Gratulálni szeretnék Jean-Claude, nem gondoltam volna, hogy megcsinálod.

- Én is gratulálok, én sem gondoltam volna, hogy végigcsinálod. Nem látszott túl sok értelem abban, amit műveltél. De te kitartó voltál. Le a kalappal.

- Ne vedd magadra Jean-Claude, semmi személyes. De megígértem a választóimnak, tudod…

- Tudom. Bár senki semmilyen nyomát nem találta ennek az ígéretnek, pedig még a Viviane Redinget is ráállítottam az ügyre. De ha te mondod Andor, akkor megígérted.

- Viktor.

- Viktor. Ígértél mást is a választóidnak?

- Nem nagyon.

- Örömmel hallom. Egyszerűbbek lesznek így a dolgok.

- Megbeszélhetnénk egy pohárka mellett. Tudtommal te konyak, én meg pálinka, csak mi ketten.

- Ne beszélj félre, Viktor. Kevesebbet kéne Moszkvába járnod romantikázni.

- Ez fájt Jean-Claude. De lépjünk túl rajta. Itt van az új biztosok kérdése.

- Jó hogy szóba hoztad Viktor. Erről sem ígértél semmit a választóknak ugye?

- Nem, dehogy.

- Nagy kő esett le a szívemről. Rettenetesen rosszul esne nekem, ha csalódást kéne okoznom nekik. Volt egy helyes kis ötletem, hogy megkapjátok az adóügyi biztos pozícióját, jelentősége nincsen, nektek magyaroknak meg van már tapasztalatotok benne. (nevet)

- Ne alázzál Jean-Claude. Épp most fejeztük be a kommunisták elleni keresztes háborút.

- Nem kapkodtátok el. A Martonyi, a Kövér meg a Stumpf keresztes volt, vagy kommunista?

- (csönd)

- No, mindegy is. A lényeg, hogy nem büntetlek titeket ezzel az adóügyi cuccal…

- Köszönjük, Jean-Claude…

- …félek, hogy ez túl nagy falat lenne. Kit is küldötök?

- A Navracsicsot.

- Jó képességű fiú. Meg fog birkózni a területtel, ha az adóügyeket leszűkítjük az Unió által beszedett, és a közösségi költségvetést gyarapító adókra.

- De Jean-Claude, mi az alapjogi portfólióra gondoltunk! A Tibor nagyon ért hozzá! Értem, hogy tartozol azoknak a tagállamoknak, amelyek történetesen támogattak, és ezek vannak páran…

- Huszonhatan, Viktor…

- …de épp ez lenne benne a nagyszerű gesztus, hogy mégis nekünk adod.

- A nagyszerű gesztus Viktor az, hogy mivel ő is luxemburgi, a Reding már nem jöhet be a bizottságba az alapjogi ügyekre. Én irtó hálás lennék a helyedben. Hidd el, ezek az uniós adók jó terület lesznek. Ti amúgy is szerettek a semmiből nagyot álmodni, hát itt lehet. Mondjuk a Tobin-adót pont nem támogattátok, de most mondd azt, hogy először fogjátok az ellenkezőjét csinálni annak, amiről néhány hónappal korábban beszéltetek. Viszont vannak fajsúlyosabb területek is, ahol számítok rátok.

- Érdeklődve hallgatlak.

- Itt van a közös európai energiapolitika.

- Már megint alázol Jean-Claude. Ha nem emlékeznél: mi magyarok pont abban álltunk fejre a biztosjelölti meghallgatáson, amikor még nem ért véget a kommunisták elleni harc.

- Nem az energiaügyi biztosról beszélek. A Déli Áramlatról meg Paksról.

- Ezek a legjobb úton haladnak.

- Igen. És épp itt az ideje, hogy tempósan rükverceljetek ezen a legjobb úton. Tudod, nekünk itt Európában különös bogaraink vannak, például nem szeretjük hozzákötni magunkat egy olyan országhoz, amelyik épp katonailag szállja meg az egyik együttműködő partnerünket. Szerintem most még viszonylag olcsón lefújhatjátok mindkét bulit.

- Nem tudtok megfogni ebben Jean-Claude. Trükkös megállapodásokat kötöttünk, amik ugyan ellentétesek az uniós szabályozás céljaival, de mégsem lehet jogilag szétszedni őket.

- Meglátjuk Viktor, meglátjuk. Hidd el, én méltányolom, hogy megpróbáltok teljesen hülyére venni minket. Azt is tudom, hogy a Répássy Robinak mindig briliáns jogi ötletei vannak, és senki sem blogol megnyerőbben a Kumin Ferinél, de nekünk is sikerült mostanában felvennünk néhány fiatal, pályakezdő jogászt a csapatba, majd csak megbirkózunk valahogy a feladattal. Na de nem rabolnám tovább az idődet. Viszlát Andor, szép hetet!

- Viktor!

- Viktor. Októberben várlak itt Brüsszelben. Ha addig látod Davidet, üzenem neki, hogy ő is hívjon fel!

 A július 3-i Financial Timesban jelent meg Robert Shrimsley írása, egy David Cameron és Jean-Claude Juncker közötti fiktív telefonbeszélgetés. Az fenti szöveg ezen az ötleten alapul.