Jávor Benedek
blogja

Lázár: a paksi bővítési tender egy nagy vicc lesz!

Miközben hónapok óta nem hajlandók a kormány képviselői a Fenntartható fejlődés bizottság előtt beszámolni a paksi bővítéssel kapcsolatos kérdésekről, ma reggel Lázár János és Kovács Pál energetikai államtitkár, továbbá Giró-Szász András villámszerűen megjelent a Gazdasági bizottság előtt, hogy tájékoztatást adjanak.
Ezúttal sem tudtak ugyan értelmes választ adni alapvető kérdésekre (pl. a várható termelési költségre illetve a finanszírozásra), néhány érdekes dologra azért fény derült.

1. A bővítés helyett most már a kapacitáskiesés pótlásáról beszélnek. Ezzel egy baj van: a kapacitáskiesés első, 500 MW-os része 2032-ben esedékes, az 1000 MW kiesést (a legkisebb, ma beszerezhető atomerőművi blokk) pedig csak 2034-re érjük el. Ehhez képest Orbán legutóbb öt éven belül rendszerbe lépő erőműről beszélt, és ha feltételezzük is, hogy Orbánnak lövése sincs az egészről, 10-12 éves reális beruházási időtartammal számolva nem most, hanem 2020-2024 között kell döntést hozni a kieső kapacitások pótlásáról. Amiről most döntenek, az bizonyosan nem pótlás, hanem a rendszerbe belépő kiegészítő teljesítmény lesz. Valami ebben a történetben hazugság. Vagy nem pótlásról van szó, vagy nem most kell megállapodni róla, és nem öt éven belül fog rendszerbe lépni. Döntsék el, ki hazudik, illetve tessék újratelepíteni Orbánra az "energiapolitika" nevű, teljesen összezavarodott szoftvert.

2. Egyértelműen 2000 MW új kapacitásról beszélt Lázár, és azt is jelezte, hogy előrehaladott tárgyalások folynak az oroszokkal. Ez önmagában is két szempontból kínos: egyrészt talán illene valamiféle nyilvános tájékoztatást adni a nyilvánosságnak, és valamiféle nyilvános vitát folytatni, amikor épp leboltolnak egy, a magyar GDP 10-12%-ra rúgó beruházást. Nem csak úgy utólag elbüszkélkedni vele, mint Gagarinnal az űrben. Ez a különbség egy demokratikus berendezkedésű ország meg egy centralizált, autokratikus rezsim között. Másfelől a kiírandó bővítési tender látszat-mivoltát is jó előre bizonyítja, hogy a tender várhatóan részt vevő egyik szereplővel még annak kiírása előtt előrehaladott tárgyalásokat folytatnak, amelyek során "közel vannak már a megegyezéshez". Miről írják akkor ki a tendert? Fordítsuk le ezt egyszerűbbre. Most közölték, hogy a paksi bővítési tender szimpla bohóctréfa lesz! Nem csodálkoznék, ha a végén egyetlen érvényes ajánlat érkezne majd a kiírásra. Véletlenül az oroszoktól. A többiek számára egyszerűen nem lesz értelme pénzt fordítani a tenderen való részvételre.

Illés hazudott - a facebook-szavazás szerint

A zöldhatóság vezetőjének diplomabotránya és lemondása legalább annyi kérdést vetett fel, mint amennyit megoldott. A Tolnainé lemondását megelőző napon Illés Zoltán államtitkár az ATV-nek úgy nyilatkozott, hogy ő személyesen látta a kérdéses diplomát. Ami a jelek szerint nincs. De mit láthatott akkor Illés Zoltán? Mégis egy diplomát? Áldiplomát? Vagy semmit, csak hazudott? A múlt héten a blogomon indított szavazáson több mint 600-an vettetek részt, íme az eredmények:

A legtöbb válaszoló, 47% szerint Illés nem látott semmit, egyszerűen hazudott. Valamivel kevesebben, közel 250-en (39%) azt gyanítjátok, hogy hogy látott valamit, az azonban egy hamis diploma volt. 10% Rejtő-rajongónk is van, akik szerint Tolnainé "Az elveszett cirkálóban" Rozsdásék által a Nagy Főnöktől Pireuszban vásárolt, Verhagen dr. nevére szóló letelepedési engedélyt mutatta be kinevezésekor. Nem egész 3% szerint az államtitkár egyszerűen hallucinált, míg 1% (6 db) szavazat érkezett arra, hogy Tolnainé valóban egy létező diplomát lobogtatott, ami most is megvan valahol, csak a megalapozatlan támadások elvették a kedvét az egésztől, és bár egy mozdulattal porba dönthette volna az ellen koholt vádakat, de inkább elegánsan visszavonult.

Nos, Vox populi, vox Dei, a nép szava Isten szava, tehát a hazudozás-elmélet győzött, mégis hadd írjak le egy alternatív változatot is.

Tolnai Jánosné, Schmitt Pálhoz hasonlóan, csalás áldozatává vált. A volt köztársasági elnök meggyőződésem szerint nem tudta, hogy a doktori disszertációja 95%-ban plágium, tekintve, hogy nem ő írta. Hanem fizetett valakinek a dolgozat megírásáért. Ez a valaki csúnyán rászedte, mert valós szakmai munka helyett egyszerűen összeollózta a dokumentumot. Talán túl lusta volt. Vagy Schmitt Pál szűkmarkúan fizetett a munkáért. Mindenesetre őt érte a legnagyobb meglepetés, amikor a HVG nyomozásának eredményeként kiderült, hogy átverték, és egy egyszerű plágiummal szúrták ki a szemét.

Tolnainé esetében tételezzük fel, hogy Illés Zoltán valóban látott egy diplomaszerűséget. Mivel ez valós diploma nem lehetett, az előző feltevés alapján egyetlen következtetés adódhat, hogy egy hamis papírt lobogtatott. Egy olyat, amit a legnagyobb jóhiszeműséggel vásárolt, és nem tudhatta, hogy át van verve, mert a papíron szereplő kar és szak soha nem létezett. Amit a terhére lehet írni, hogy a vásárláskor nem ellenőrizte le a termék minőségét, és az ilyen típusú tranzakciók természeténél fogva a minőségi kifogásokat utólagosan igencsak nehéz érvényesíteni. Tolnainé meglepődve és felháborodva fogadja, amikor diplomája valódiságát kétségbe vonom. Hisz legjobb tudomása szerint egy elég jó papírt vásárolt, majdnem olyan jót, mint Rozsdásék Pireuszban. Csak menet közben derül ki számára is, hogy átverték. Hogy diplomaként egy gyenge utánzatot sóztak rá, egy nem létező kar, nem létező szakáról. És ebben az ügyben már a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sem tud a segítségére sietni.

A kis szemtanú

A szélhámos-kormány újabb tagja bukott meg: lemondott Tolnai Jánosné, a zöldhatóság botrányos főigazgatója, miután lépésről-lépésre feltártam, hogy szinte az egész életrajzát hazudta. Az őt kinevező minisztérium, Fazekas miniszterestül, Illés államtitkárostul szeretne minél előbb túllépni az ügyön. A történetnek azonban a lemondással koránt sincs vége. Visszatérek még Fazekas miniszter felelősségére is, aki hónapok óta falaz ebben az ügyben. Most azonban koncentráljuk a figyelmünket egy sokkal kézzelfoghatóbb dologra.

Zárójelben, csak hogy világos legyen: a lemondás a diploma hiányának beismerése. Ha lenne bármilyen értelmezhető diploma, akkor lemondás helyett azt elő lehetne húzni a fiókból, és kitenni a kamerák elé.

A lemondás előtt két nappal ugyanakkor Illés Zoltán nagy nyilvánosság előtt közölte (amit négyszemközt korábban is mondott): ő látta a kérdéses diplomát. Ami viszont ezek szerint nincs. A jogos kérdés ezek után: mit látott Illés Zoltán? Két lehetőség adódik:

1. Illés Zoltán nem látott semmit, egyszerűen hazudik. Ez elég szomorú lenne, bár az egész ügy minisztériumi kezelését nézve korántsem meglepő. Én személy szerint ugyanakkor ezt nem hiszem. Korábban is említést tett erről a diplomáról, amikor az üggyel a nagy nyilvánosság még nem foglalkozott. Amikor még nem volt oka kitalálni nem létező diplomákat.

2. Marad tehát a második lehetőség: Illés Zoltán valóban látott valamit. Az a valami viszont jelen állás szerint diploma nem lehetett. Lehetett volna mondjuk egy Verhagen dr. nevére szóló igazolás, ami feljogosította tulajdonosát, hogy mint az álomkór specialistája Birmában letelepedjen. De ez valószínűleg még Illés Zoltánnak is szemet szúrt volna. Legvalószínűbb tehát az, hogy az a dolog, amit az államtitkár látott, egy diplomára emlékeztető tárgy volt, viszont nem volt ténylegesen diploma. Azaz egy hamis diplomával állunk szemben. Lehet azzal védekezni, hogy mindenkinek jogában áll otthon olyan diplomát szerkeszteni magának paint programmal, amilyet jól esik, azonban jelen esetben ez a diploma közokirat, annál is inkább, mert ez alapján került sor Tolnainé kinevezésére. A paint programmal való megszerkesztése pedig közokirat-hamisításnak minősül.

Korábban, a hamis adatokat tartalmazó önéletrajz közzététele miatt már tettem feljelentést az ügyészségen magánokirathamisítás miatt. Ez az ügy jelenleg ott tart, hogy a BRFK V. kerületi Rendőrkapitányság feljelentéskiegészítés szándékával vizsgálatot folytat. A nyelvvizsga hamisságát elismerő miniszteri választ követően feljelentéskiegészítést nyújtottam be, hogy egyben vizsgálják azt is, hogy vett-e fel a főigazgató asszony a hiányzó nyelvvizsga alapján olyan juttatást, amelyre nem volt jogosult?

Most pedig akkor eljött az idő, hogy feljelentés szülessen közokirat-hamisítás miatt is. És tegyük gyorsan hozzá: ez már rég nem csak Tolnainéról szól. Ebben az abszurd történetben Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter felelőssége immár nem csak politikai természetű. Bűnsegédként jogi felelősségével is el kell számolnia.

Szavazzon! Ön szerint mit látott Illés Zoltán?

Madárlátta diploma

Mottó: "Ufót lát a jeti, milyen mázlija van neki! / Én még sosem láttam, / Átver minket a kormány!"

Takáts Tamás Dirty Blues Band

A zöldhatósággal folytatott csetepatém eddig is magán viselt markáns operetti jegyeket, de most már tényleg kezd teljesen börleszkbe hajlani. Mai hír: Illés Zoltán állítólag látta Tolnai Jánosné Szatmári Katalin diplomáját!!!  És hogy én valószínűleg rosszul tettem fel a kérdést.

Na most kedves Fazekas Sándor, Illés Zoltán és Tolnai Jánosné! Azonnal szedjék össze magukat, és viselkedjenek úgy, mintha nem három simlis utcai pénzváltó volnának, hanem Magyarország három vezető köztisztviselője, és ha mások által nem is, de legalább önmaguk által komolyan vehető politikai szereplője. Tessék azt a nyomorult diplomát, ha létezik, azonnal nyilvánosságra hozni, ahogy azt hónapokkal ezelőtt kértem már. Az, hogy egy országos hatóság főigazgatója rendelkezik-e a feladat ellátáshoz szükséges végzettséggel, az nem családi pletykák tárgya, hogy állítólag a sógorom látta a húgom új barátját. Ez olyan alapvető közérdekű információ, amit Önöknek kérdezés nélkül elérhetővé kellene tenni. Önöknek nem a paksi csőszkunyhóban látott, ürgebőrbe varrt dokumentumokról kellene hadoválni, hanem eleget tenni a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényeknek.  Ez az a pont, amiben például az Adatvédelmi Hatóság, értik, nem a Rui Tavaressel szövetkezett Bilderberg-csoport, hanem az Önök haverja, Péterfalvi Attila, marasztalta el a nagytiszteletű főigazgató asszony által vezette hatóságot. Az általa észrevételezett hiányosságokat pedig azóta sem pótolták. Hanem sunnyognak rendületlenül. 

Kedves Fazekas Sándor, Illés Zoltán és Tolnai Jánosné! Abba kéne hagyni ezt az egész siralmas, megyei pártbizottság hangulatú mellébeszélést. Önök már a főigazgató asszony szimpla önéletrajzát is csak hónapokig tartó küzdelem eredményeképpen voltak képesek nyilvánosságra hozni! Önök a mai napig nem bírják elmagyarázni, hogy mire föl doktorozza magát a mai napig hivatalos iratokban Tolnai Jánosné, ha a hatályos magyar jogszabályok alapján a birtokában lévő papíros ezt semmilyen formában nem teszi lehetővé! Ön, mélyen tisztelt miniszter úr, saját maga vallotta be, hogy a középfokú, C típusú angol nyelvvizsga csak valami fatális balfogás eredményeképpen vált az önéletrajz részévé, mert hogy olyanja Tolnainénak nincsen! Miniszter úr, Ön a parlamenti bizottsági meghallgatásán közelítőleg sem találta el a főigazgató asszony végzettségét (akkor vegyészmérnökként elevenedett meg a végzettségei tekintetében lenyűgözően flexibilis hölgy), jegyzőkönyvben ellenőrizhető. Ön, tisztelt főigazgató asszony, öt év pontossággal nem tudja megmondani, hogy mikor végzett, ez a dátum volt már 2004 is, most éppen 1999. Csakhogy tisztelt főigazgató asszony, a szak és a kar, amit a végzés helyeként megjelölt, soha nem léteztek.

Kedves Fazekas Sándor, Illés Zoltán és Tolnai Jánosné! Önök ebben az ügyben még két egyeneset nem léptek, minden szavuk hazugság és valótlanság volt. Önök olyan dokumentumokat rejtegetnek hónapok óta a nyilvánosság elől, amelyek egyértelműen a nyilvánosságra tartoznak, titkolásukra pedig az égvilágon semmi okuk nincs, ha minden rendben van velük. És most azzal jön nekem kedves államtitkár úr, hogy higgyem el, Ön látta azt a diplomát. Több mint tíz éves közös zöld mozgalombeli múltunkra, és az Ön korábbi érdemeire tekintettel maradjunk annyiban: nem hiszem. Nehéz hinnem egy nem létező kar nem létező szakán szerzett diploma valódiságában. Ha erről meg akar győzni, mutassa be, ne nekem, hanem az adófizetőknek, akiknek a pénzéből Tolnai Jánosné a fizetését kapja.

Hogy én milyen kérdést tettem fel, azt az alábbiakban olvashatják. Az adatkérésemhez az Önök által üzemeltetett kormany.hu portálon található önéletrajzot csatoltam, amelyben Tolnai Jánosné Szatmári Katalin neve szerepel, erre kaptam választ. Hogy Önök milyen válaszokat adtak az elmúlt fél évben, azt szégyellhetik. A helyzet az, hogy Tolnainé diplomáján messze túlmutat ez az eset. Önök több mint fél éve képtelenek egyenes választ adni elemi kérdésekre, nyilvánosságra hozni egy diplomát. Az a kenegetés, mellébeszélés, amit ebben a történetben eddig nyújtottak, ha lehet, még kínosabb, mint az, ha Szatmári Katalin tényleg diploma nélkül vezeti a zöldhatóságot - ahogy egyelőre kinéz a dolog. Tisztelt miniszter úr, Ön hol nyaralt az elmúlt fél évben, amióta ezeket a kérdéseket visszatérően felteszem Önnek, ha az index.hu megkeresésére most annyit tud válaszolni, hogy "tájékozódik az ügyben és egyeztet az érintettekkel, ennek eredményéről a későbbiekben tájékoztatjuk a szerkesztőséget."? Jól értem, hogy sajtótájékoztatók sora, egy miniszteri meghallgatás, több parlamenti írásbeli kérdés után most áll neki, hogy bekérje a kérdéses diplomát? Könyörgöm, akkor milyen alapon válaszolgatott nekem eddig, és mire föl minősítette "politikai hangulatkeltésnek" a kérdéseimet, ha ezek szerint fogalma sincs, hogy mi a helyzet?

Kedves Fazekas Sándor, Illés Zoltán és Tolnai Jánosné! Hol élnek Önök?

Csalók a napfényben II.

Lázár János a nyáron szokatlan dolgot cselekedett. Belátta, hogy a kormány hibázott. És nem csak hogy hibázott, de olyan látványos módon próbálta meg leszívni az uniós forrásokat a legszűkebb Család számára, hogy az még a sokat látott NER-ben is rázósnak tűnt. Így történt, hogy augusztusban felfüggesztette a KEOP botrányos napenergiás pályázatainak eredményhirdetését (a zavart a rendszerben jól jelzi, hogy közben számos pályázót azért kiértesítettek, hogy nem nyert), és közölte, hogy a forrásokat majd közintézmények javára csoportosítják át. 

Az eddig vezető út is gazdag bulgakovi fordulatokban, de hogy a végén hova fog kifutni, és mennyibe fog ez nekünk adófizetőként kerülni, az majd csak most derül ki.

Nézzük először a pályázat történetét. Februárban az NFÜ kiírja a "KEOP 4.10.0/C/12 Helyi hő és hűtési igény kielégítése megújuló energiaforrásokkal" című pályázatot. Már a kiírás igyekezett szűkíteni a pályázói kört különböző trükkökkel. Elfogadott csatlakozási dokumentáció kellett, amit egy befolyással rendelkező kör értelemszerűen könnyebben tudott megszerezni. Előírták azt is, hogy a pályázónak rendelkeznie kell a termelt energiát befogadó dokumentummal – ennek mibenléte viszont tisztázatlan. Számos szakmabeli és sok pályázatíró szerint ez a MEH határozata (ennek megszerzése igen hosszú folyamat), ami önmagában eltántoríthat sokakat a pályázaton való részvételtől. Aztán kiderül (vannak, akiknek vélhetően hamarabb), hogy elfogadnak egy erre irányuló szándéknyilatkozatot is. További elbizonytalanító tényező az  ún. BMR mutató. Ez a megtérülést jellemzi, és az előírás szerint 0,5 feletti érték kellett, hogy legyen - ezt viszont csak úgy lehetett produkálni, ha a beruházási értéket nagyon alacsonyra vették (akkor viszont nem érdemes pályázni), vagy trükköztek a számításoknál. Például azzal, hogy nagyobb hozamot írtak be  a hivatalosan elszámolhatónál (pl. 1200 kWh/kW értéket, aminél az adott földrajzi helyen a hivatalos kalkulátor sokkal kevesebbet ad ki - ez leellenőrizhető a korábban itt, a blogomon közzétett táblázatból). Ezt a hibát egyes pályázatoknál elfogadták, más esetekben az elutasítás indoka volt.

Ugyancsak egy előre felkészült, jól informált kör sikerét segíti, hogy a pályázat elkészítéséhez szükséges kitöltő programot február 15-én, pénteken teszik fel a honlapra, a beadási határidő hétfőn 18-án, 3(!) naptári nap múlva, és még aznap fel is függesztik a pályázatot. Mindezekkel a nehezítésekkel nyerésre alig-alig van esélye olyasvalakinek, akinek nincsenek jó kapcsolatai, információi, jóakarói a kiíró NFÜ környékén.

Aztán kiderül, hogy még így is túl sok az eszkimó, és kevés a fóka, azaz a pénz. És innentől már csak képzelet tudja megrajzolni, hogy mi történhetett.

Az utóbb sokszorosan nyertes, Orbán-vő Tiborcz-féle érdekkör eléri, hogy több ütemben 9 milliárdra emeljék a keretet, hogy mindenkinek jusson. Nyáron kitör a botrány, Orbán vasárnapi családi ebédnél elmagyarázza Pistinek az állami maffia működési elveit. Majd kihúzza a konnektorból a fénymásolót, amivel szakmányban állították elő a különböző helyszínekre az azonos pályázatokat, olyan feltűnő módon, hogy az még a sokat próbált Magyarországon is szemet szúr. A Gazda a látszat védelme érdekében felhívja Lázár Jánost, az univerzális takarítóembert, aki hamarosan a helyszínen van, határozott mozdulatokkal előveszi a savaskádat, és az egész pályázatot megsemmisíti.

Apró gondok azért még vannak. A fókákat csak el kéne juttatni a megfelelő eszkimókhoz, de most már külön figyelem irányul az ügyre. Úgyhogy Lázár, a takarítóember belengeti, hogy a pénz közintézményekhez fog kerülni (háttérben még decensen bugyborékolnak a pályázatok a savban). Eltelik pár hónap, 2013. november 22-én az NFÜ közleménye szerint 2,3 milliárd forintot nyernek különböző önkormányzatok, az alábbiak szerint:

A 2,3 milliárdnak tehát megvan a gazdája. A kivitelezésre és az üzemeltetésre az önkormányzatok közbeszerzést kell, hogy kiírjanak. A következő feladat majd ezen közbeszerzések nyerteseinek az azonosítása lesz. Én mindenesetre nem leszek meglepődve, ha azok jelentős átfedést, vagy szoros kapcsolatokat mutatnak majd azokkal a cégekkel, akik miatt nyáron fel kellett függeszteni a pályázatot. Eljut az a pénz oda, ahova kell, ha kanyargósabb úton is kell mennie.

Igen ám, de a keret 9 milliárd forint, hol van a maradék 6,7 milliárd? Ha az eredetileg pályázó cégek közül akarnak új nyerteseket hirdetni, ahhoz is elég kevés már az idő, tekintve, hogy december 31-ig még a támogatási szerződéseket is meg kéne kötni! Ha pedig nem, az újrapályáztatáshoz végképp nincs idő. De Lázár, a problémamegoldó, mindig új és új ötletekkel áll elő. 2013. december 5-én lakonikusan tömör közlemény jelenik meg az NFÜ honlapján: "Nem támogathatóak a vállalkozások által benyújtott értékesítési célú napelem-beruházások."

Azaz egy mozdulattal, visszamenőlegesen megsemmisíti az egész pályázati kiírást. Ezzel két gond van.

1. Akkor kié lesz a pénz? Ha nem használják fel (nem kötnek támogatási szerződést rá) december 31-ig, akkor vissza kell fizetni az Uniónak. Na de eb ura fakó, Barroso bizottsági elnök nem királyunk, abból nem eszik a rút brüsszelita váz! Nem nagyon látszik más megoldás, mint hogy ez a keret is megy az önkormányzatokhoz, azokhoz, akik a nyári felfüggesztést és módosítást követően pályáztak, de nem nyertek. Ezzel visszajutunk az előző körhöz: a pénz útját majd az önkormányzati közbeszerzések során kell figyelni.

2. Egy pályázatnak megvan az a rossz szokása, hogy pályázók is vannak benne. Ezúttal cégek sokasága, akik vagy nyertek, vagy nem nyertek. Mindenesetre darabonként milliókat öltek bele a pályázatok elkészítésébe. Az egész pályázat visszamenőleges hatályú semmissé nyilvánítása pedig valamennyiük munkáját értelmetlenné, pénzük pályázatok elkészítésére költését pedig feleslegessé tette. Ezeknek a cégeknek minden okuk megvan arra, hogy a pályázat kiírását az NFÜ részéről ráutaló magatartásnak tekintsék, a pályázatok elkészítésére feleslegesen elköltött pénzt pedig a biztatási kár címén követelje az NFÜ-től. Egy független bíróság pedig nagy valószínűséggel ezt meg is ítéli nekik. Ez összességében sok száz millió forintot jelenthet. Amit az adóforintokból fognak kifizetni, pusztán azért, mert még magyar mércével mérve is olyan otrombán próbáltak lopni, hogy már csak a teljes takarítás segíthetett.

Így állunk most. A napelemes pályázat viszontagságai folytatódnak, hogy végül hol fog kikötni a pénz, azt egyelőre csak sejtjük, azt pedig, hogy Tiborcz István gátlástalan nyomulása miatt mennyi kártérítést kell majd kifizetni, egyelőre becsülni is nehéz.

Game over

Egy hazug kormányhivatalnok, egy cinikus miniszter és egy következmények nélküli ország. Erről szól ez a történet.

Van egy vezető kormánytisztviselő, hivatalosan Tolnai Jánosné dr. Szatmári Katalin, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, azaz a legmagasabb szintű magyar zöldhatóság főigazgatója. Sajátos üzleti és politikai múlttal, botrányos személyzeti politikával, törvénytelenül működő hivatallal. Az is kiderült róla, hogy doktori címe semmilyen formában nem felel meg a magyar jogszabályoknak, az a papír, amit lobogtat, a vitrinbe kitehető, de Magyarországon - a Magyar Akkreditációs Bizottság szerint - doktorátusként nem értelmezhető. Ez nem akadályozza abban, hogy azóta is doktorként jegyezzen hivatalos dokumentumokat, és a doktori címe szerepeljen hivatalának honlapján is. Az ügynek egyetlen következménye az, hogy az ilyen-olyan lovagrend State University-jének rektora a nyilvánosság előtt pocskondiáz, kétségbe vonva tisztességemet, elkötelezettségemet és politikai tevékenységemet. Tényszerű állításaimat egyébként egy szóval sem cáfolva. Ja, van még egy következmény. A rendőrség nyomozásba kezdett - ellenem.

Nem csak a doktorátus kellék azonban egy uborkafára felkapaszkodott ember ön- és közbecsapásában. A hivatalos önéletrajzban szereplő középfokú angol nyelvvizsgáról is kiderül, hogy valami hibádzik vele, és egyszer csak rejtélyes körülmények közt tűnik el, a nyelvvizsgabotrány kellős közepén. Ez természetesen véletlen, a nem létező nyelvvizsga korábbi szereplése egy hivatalos dokumentumban pedig valószínűleg gépelési hiba. Ennél jobb magyarázatot a miniszter nem bír adni.

Végül itt a diploma, amiről mostanáig szinte semmit nem lehetett tudni, tekintve, hogy a kar, illetve szak, ahol Tolnainé ezt szerezte, a jelek szerint soha nem létezett, maga a nagytiszteletű oklevél-tulajdonos pedig öt év pontossággal nem tudja megmondani, hogy mikor is szerezte, és pontosan miből.

Ma végre tisztult a kép a diploma-ügyben. A vitatott diplomát kiadó Kandó Kálmán Műszaki Főiskola jogutódjaként működő Óbudai Egyetem ma kézhez kapott válasza végre egyértelművé teszi: ez a diploma soha nem létezett. Tolnainé, Fazekas Sándor miniszter, a zöldhatóság és a minisztérium sajtóosztályai pedig hónapok óta kitartóan és konzekvensen, gátlástalanul hazudoznak egy közpénzből fizetett kormánytisztviselő ügyében.

Kedves Tolnai Jánosné, kedves Fazekas miniszter úr!

Összefoglalom: a sokat citált - bár bámulatos képlékenységű - önéletrajzban semmi sem igaz. Nincs, és nem volt olyan szak, és olyan kar, amit szerepeltetnek. Tolnai Jánosné Szatmári Katalin soha nem szerzett diplomát a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. Továbbá nem doktor, és a korábbi hivatalos közléseikkel ellentétben nincs nyelvvizsgája. Önök pedig arcpirító, gátlástalan hazudozást folytatnak hónapok óta. Hosszú meccs volt, de ezzel vége. Papírjuk van arról, hogy egy szavuk sem igaz. Hogy becsapják a választókat, az adófizetőket, a sajtót, és mindenkit, aki kérdést tesz fel Önöknek. Ennél jóval kevesebbe is belebuktak már - még Magyarországon is. Nem, nem szólítom fel lemondásra Önöket. Önök a mai nappal le vannak mondva. Hogy Nyerges Zsolt tovább bábozik-e földi porhüvelyükkel, lényegtelen kérdés. A történetnek vége, game over.