Jávor Benedek
blogja

"Lerombolta, és behinté azt sóval." (Bírák 9,45)

Szakmai pletykák és kormányközeli források egyaránt arról szólnak az elmúlt napokban, hogy az Orbán-kormány elszánta magát a környezetvédelem 2010-ben elkezdett lerombolásának végső lépéseire. Annak idején (és azóta is számtalanszor) világossá tettem: az önálló környezetvédelmi minisztérium megszüntetése, és a terület VM-államtitkársággá silányítása súlyos csapás a fenntarthatóság képvisletére, a környezeti érdekek érvényesülésére. Az összevonás, amelyről akkor nagy viták folytak az újdonsült államtitkárral, Illés Zoltánnal, az évek során még sokkal nagyobb csapásnak bizonyult, mint gondoltuk. Ami zajlott az államtitkárságon (szakmailag elismert vezetők sokaságának kirúgása az intézményeknél, a hulladékgazdálkodás szétbarmolása, a legendás Tolnainé pozícióba emelése és kitartó védelmezése a növekvő botrány ellenére, stb.), az bár ne zajlott volna. Az meg, hogy a kormányon belül mennyire képes érdeket érvényesíteni az államtitkárság, az rövid úton kiderült a pénzügyi források szemmel alig láthatóra zsugorodásakor, vagy amikor BM szőröstül-bőröstül lenyelte a vízügy szétdarabolásakor annak nagyobb (és több pénzt mozgató) részét. Vagy a szinte összes érintett törvényt elérő szisztematikus fellazításkor (környezetvédelmi tv, természetvédelmi tv, agglomerációs tv, területfejlesztési tv, energetikai tárgyú törvények, stb.) Vagy amikor úgy lehetett ledarálni a Kossuth tér, az Orczy-kert fáit, és ugyanezt betervezni a Normafával, a Rómaiparttal, hogy az államtitkárságról még egy sóhaj sem szűrődik elő. Vagy amikor az államtitkárság és a szakhatóság konokul elutasítja, hogy felülvizsgálja az almásfüzitői vörösiszap-tározón zajló veszélyes hulladék "komposztálást", hogy aztán az EU-nak kelljen kötelezettségszegési eljárást indítania Magyarország ellen emiatt. A sor a végtelenségig folytatható - az egyenleg nyilvánvaló. Illés Zoltán bársonyszékén kívül itt kő kövön nem maradt.

Illés Zoltán a halom törmelékkel a háta mögött, amit a magyar környezetvédelemből hagyott (fotó: hirado.hu)

De ha azt gondolnánk, hogy ennél már nincsen lejjebb, akkor tévedünk. Az utóbbi napokban több forrásból is olyan hírek kaptak lábra, hogy Orbánéknak még ez is sok a környezetvédelemből. Az új jelszó: végleg eltörölni. A nyomorult Patyomkin-államtitkárságtól a vízügy maradék részét is átveszi a BM. A hulladékügy, és néhány járulékos terület megy az NFM-be, elvégre a hulladékbizniszben elég pénz van ahhoz, hogy a Nyerges Zsolt kezein kesztyűbábként csüngő Németh Lászlóné közvetlen felügyelete (és pénzforgalmi kéziirányítása) alá kerüljön. A hatósági és a nemzeti parki rendszer megy a KIM-be, azaz a kormányhivatalok alá - hetekig magyaráztam Illésnek és másoknak 2010-ben, hogy a környezet- és természetvédelmet nem lehet a megyei beosztású kormányhivatalokba szervezni, mert teljesen más - természetes - határok szabják meg a területi beosztását. Hogy a Bükki Nemzeti Parkot nem lehet párhuzamosan a Nógrád, a Heves és a BAZ megyei kormányhivatalból irányítani. Akkor úgy tűnt - átmenetileg - megértették. Most majd Navracsics Tibor irányíthatja a nemzeti parkokat meg a környezetvédelmi hatóságot. Igaz, Fazekasnál, Illésnél több kárt ő se tud csinálni.

A pletykák két dologban bizonytalanok. Az egyik, hogy mindezt még a választás előtt végigverik, vagy - legalább részben - betárazzák az esetleges kormányalakítás utánra. A másik, hogy mi lesz Illés Zoltánnal. Rebesgetik, hogy környezetvédelmi attasénak menne a brüsszeli állandó képviseletre - ilyen pozíció ugyan jelenleg nincs, de majd csinálnak. Ez a minimum, amit megtehetnek azért az emberért, aki felfelé lelkesen nyalva, lefelé minősíthetetlen stílusban ordítozva, levezényelte a környezetügy felszámolását. Életműve végül annak a területnek a felszántásában és sóval behintésében teljesedhet ki, amelynek a védelmére valaha felesküdött. 

Tovább az M4-es úton

A horribilis árú (3,8 milliárd forint/kilométer) M4-es autópályaépítés ügye, amelyet Németh Lászlónéval folytatott levélváltásom robbantott ki, tovább folytatódik. Ma a fejlesztési minisztériumot Arany szalagkorlát-díjjal tüntettem ki a Fő utcai épület előtt tartott sajtótájákoztatón, az érthetetlenül drága autópályaépítések között is kapitális trófeának látszó 110 milliárdos sztráda-szakaszért.

Némethné az írásbeli kérdésemre adott válaszában alapvetően két okra hivatkozik, amikor reménytelenül indokolni próbálja az orbitális költségeket.

A legendás szakasz (forrás: NIF)

Műszaki okok

Az egyik hivatkozási pontként az építési körülményeket nevezi meg. Belvizes, védett, lápos, stb, stb, magyarázza a miniszter asszony. Meg Tisza-híd is van benne, és sok műtárgy. Ennek valóságtartalmához hasonlítsuk össze a költségeket más, hasonló körülmények közt épített autópályákkal. Az M43 Szeged-Makó közötti 31,1 kilométernyi szakasza, nyomvonalán ugyancsak egy Tisza-híddal, 67 milliárd forintba került. Ez - Tisza-híd ide vagy oda - 2,15 mrd Ft/km árat jelent, ennél a mostani M4-szakasz 77 százalékkal drágább.

A sok egyéb műtárgy szintén fontos hivatkozási pont Némethné válaszában. Nézzünk egy annak idején botrányt kavart, ugyancsak sok műtárgyat tartalmazó sztráda-építést. Az M6 két (Dunaújváros-Szekszárd és a Szekszárd-Pécs) szakasza összesen 146 km hosszban készült el. Ezek közül a Dunaújváros-Szekszárd pályarész - benne nyolc autópálya csomóponttal, négy pihenőhellyel (kettő úgynevezett egyszerű, és kettő komplex pihenő), 57 híddal, amiből hat nagyobb méretű, és egy új üzemmérnökségi teleppel - 119,02 milliárd forintba, kilométerenként 1,83 milliárdba került. Az M6-M60 autópálya mintegy 81 kilométeres Szekszárd-Pécs szakasza 87 híddal, 15 útkereszteződéssel, tíz csomópontottal, öt pihenőhellyel, négy alagúttal, és két mérnökségi teleppel épült meg, azaz műtárgyban nem volt hiány. A beruházás értéke mintegy 266 milliárd forint volt, a kilométerenkénti építési költség 3,28 milliárd.

Szó esik a válaszban belvízről, lápról, védett területekről. Az M7 Ordacsehi-Balatonkeresztúr szakasza nagyjából ilyen körülmények közt épült, a Nagybereken át. 26 kilométeren, 62 milliárdért, azaz 2,4 milliárdos kilométerenkénti áron.

Az M43-as Tisza-hídja. Ennél sokkal drágább lesz. (fotó: delmagyar.hu)

Azok a fránya pénzügyek

A miniszter asszony válaszának másik fontos eleme, hogy az építést övező pénzügyi körülmények romlottak. Az euró-árfolyam az egekben, a hitelekhez való hozzájutás pedig megdrágult a kivitelező cégek számára. Ehhez az érveléshez csak gratulálni tudok. A kormány egyik minisztere azzal védekezik, hogy a kormánya elhibázott politikája miatt a magyar gazdaság olyan súlyos pluszterheknek van kitéve, ami képtelen magasságokba löki minden beruházás költségét. Erről a facebookon korábban ezt írtam: 

Németh Lászlóné fejlesztési miniszter szerint a Fidesz agyament gazdaságpolitikája nagyon sokba kerül az adófizetőknek. Az M4 autópálya horribilis költségeit firtató írásbeli kérdésemre írt válasza szerint. "A forint jelentős mozgása emeli az egységárakba bekalkulált eurós anyagbeszerzési kiadásokat. A pénzügyi költségeket emeli az alvállalkozók korlátozott hozzáférése a bankgaranciához és hitelekhez." Lefordítom: T. Képviselő Úr! A kormány hülyeségei miatt elszállt az euró-árfolyam, ami embertelen, teljesen felesleges pluszköltséget okoz mindannyiunknak. A bankok kiszámíthatatlan és koncepció nélküli csesztetése befagyasztotta a hitelpiacot, ezért minden beruházás sokkal többe kerül, a drágább hitelek miatt. És a kormány lúzerségének árát bizony mind a kedves adófizetők állják 3,8 milliárdos kilométerenkénti autópálya-építések formájában. Mondjuk a végére odaírhatta volna: "Ezért kormányom nevében ezúton is elnézést kérek a magyar adófizetőktől."

Az írásbeli válasz itt: http://www.parlament.hu/irom39/12972/12972-0001.pdf

 Hab a tortán, hogy Némethné 2012-ben már egy írásbeli kérdés kapcsán nyilatkozott az autópályákról. (http://www.parlament.hu/irom39/06560/06560-0001.pdf) Akkor azt mondta, hogy "a magyar autópályák fajlagos építési költsége az utóbbi hat évben 3,1 milliárd forintról 1,4 milliárdra csökkent, és megfelel a nemzetközi átlagnak. Amíg 2005-ben egy kilométer autópálya átlagosan 3,1 milliárd forintba került az államnak, addig 2006-ban 2,2 milliárd, 2007-ben 2,1 milliárd, 2008-ban 1,4 milliárd, 2010-ben 1,8 milliárd, 2011-ben 1,4 milliárd forint volt a költség. Ezek a számok nemzetközi viszonylatban átlagosnak mondhatóak - írta a nemzeti fejlesztési miniszter. Ugyancsak ebben a válaszban a nemzetközi átlagárat 2,34 milliárd forint körüli kilométerenkénti költségre teszi.

Még néhány ár az összehasonlításhoz. Az M3 idén januárban átadott Nagykálló és Őr közötti szakasza 33,8 kilométere összesen nettó 31,9 milliárd forintba került (nettó 944 millió Ft/km, bruttó 1,2 milliárd). A jövőre átadni tervezett Makó-országhatár (M43) közti 23,1 kilométerének nettó ára is "mindössze" 46,49 milliárd forint (nettó 2 milliárd, bruttó 2,55 kilométerenként). .

Ahhoz mindenesetre, hogy az összehasonlítások helyett meg tudjuk nézni, hogy a pontos, egységenkénti árak mennyire reálisak, a mai napon adatkéréssel fordultam a NIF Zrt-hez és a minisztériumhoz, kérve az alábbi dokumentumokat:

1./Pályázati kiírás - különös tekintettel a műszaki, gazdasági feltételeire

2./Fedezetigazolás a közbeszerzés kiírásához

3./Területszerzés dokumentációja

4./Pályázatot benyújtók listája

5./Pályázat elbírálási szempontjai

6./Bírálati jegyzőkönyv

7./Nyertes pályázat

Ha kiadják, tisztán és világosan ki fog derülni, hogy mennyire reális az a 3,8 milliárd, ami ügyében Némethné nem óhajt vizsgálatot indítani. Ha nem adják ki, az indirekt beismerése annak, hogy jobb azt a nyilvánosságnak nem látni.

Merthogy a pénzügyi és a műszaki okok mellett, amilyen rosszhiszemű vagyok, felmerül bennem egy harmadik lehetséges árnövelő tényező: a korrupció. Amire a Vastagbőr blog is utal, az üggyel foglalkozó posztjában, amikor az Európai Számvevőszék vizsgálatának eredményét mutatja be. Eszerint a vizsgált országok közül Németországban a legolcsóbb autópályát építeni. És Spanyolországban a legdrágább. Nem hinném hogy a több lápos, meg Natura 2000 terület miatt.  

Ezt az ordas gyanút persze cáfolja az M4 építkezésben részt vevő cégek névsora: Közgép, Strabag,Swietelsky, stb. Csupa feddhetetlen, túlárazás vagy korrupt pártfinanszírozás gyanújába még soha nem keveredett cég.

Ha viszont a gyanú igazolódik, akkor az M4-es az orbáni maffiakormányzás emlékének 30 kilométeres köztéri szobra lesz. És ezt még ledönteni sem lehet.

Egyedül az Audi ellen, avagy Zsák Ferenc megmenti a Normafát

Zsák Ferenc Brüsszelben (forrás: vedegylet.hu, Fekete Hajni)

Hétfőn, Zsák Ferenc magyar természetvédő brüsszeli meghallgatásának napján megjelent egy cikk a Berliner Zeitung című, 400 ezer olvasóhoz eljutó német napilapban. Az Einer gegen Audi (Egyedül az Audi ellen, magyarul itt) című riport meglepő empátiával és tárgyilagossággal idézi fel a törvényességért és a természeti értékekért bátran fellépő civil aktivista megpróbáltatásait. Négy hónapra zár mögé került, tizenhatodmagával (köztük egy négyszeres gyilkossal) osztozott egy 30 négyzetméteres cellán, a legfontosabb gyógyszereihez sem jutott hozzá. Az értelmetlen fogvatartás (hisz a bűnismétlés veszélye nem állt fenn, Zsák együttműködött a hatóságokkal) embertelen körülményeiről magam is meggyőződhettem, amikor - kis trükközéssel - sikerült felkeresnem őt a debreceni börtönben, és 15 zárkatárs és egy őr jelenlétében beszélni is tudtunk. Mindezt azért, mert ki merte mondani, ami egyébként az ügyet ismerő szakértők számára kezdettől valószínűsíthető volt: hogy tudniillik az Audi győri gyárbővítéséhez felajánlott, a Natura 2000 hálózathoz tartozó telek átminősítése nem felelt meg a magyar és az uniós jogszabályoknak.Mindez négy hónap börtönt ért Magyarországon, mire Szabó Tímeával közös közbenjárásunkra, nyomásgyakorlásunkra és a Védegylet tiltakozásának hatására szabadlábra helyezték.

Most, hogy a meghallgatás az EP petíciós bizottsága előtt megtörtént, úgy tűnik, ezt a véleményt az Unió befolyásos testületeiben mások is osztják. A Parlament szakbizottsága, a környezetvédelmi bizottság alaposan meg fogja vizsgálni az átminősítés körülményeit, és az sem kizárt, hogy a dolognak kötelezettségszegési eljárás lesz a vége - formailag Magyarország ellen, de a valóságban mindenkit - a telek felajánlásáról döntő előző kormányt, az átminősítést végrehajtó Európai Bizottságot, az aktushoz adatokat szolgáltató jelenlegi kabinetet, a politikai akaratot aggályok nélkül kiszolgáló magyar hatóságokat - a képzeletbeli vádlottak padjára ültetve. A szereplők közül egyvalaki tűnik teljesen ártatlannak (ma még sokkal inkább, mint a történet elején): Zsák Ferenc. Mégis ő az egyetlen, aki ellen eljárás folyik.

Az ügyészség azzal vádolja, hogy egy peren kívüli egyezségben "rákényszerítette" az Audit: fordítson 200 millió forintot az elpusztuló természeti értékek kompenzációjára, ő pedig cserébe visszavonja az engedélyezéshez beadott fellebbezését. Ezt a a vádhatóság kezdetben vesztegetésnek minősítette, majd - miután rájöttek, hogy megvesztegetni csak hivatalos személyt lehet, ráadásul Zsák nem adta, hanem kapta volna itt a pénzt, azaz a vesztegetés elég mulatságos vádnak tűnik - újabban már jogtalan előnyszerzésként említik a vádban. Annak ellenére, hogy a magyar természetvédő semmilyen személyes anyagi vagy egyéb előnyhöz nem jutott volna az ügy kapcsán. A 200 millió forint a bővítés természeti kárait kompenzáló, a Tiszántúli Természetvédők Társasága által kivitelezett természetvédelmi rehabilitációs munkák fedezetéül szolgált volna. A furcsa vád alapja, hogy Zsák Ferenc állítólag túlságosan sok pénz elköltésére beszélte rá az Audit - mármint az élőhelyrehabilitáció valós költségeihez képest. Hogy ez mennyire légből kapott vád, annak bizonyítására kikértük a hivatalos adatokat a munkát jelenleg végző egyetemi konzorciumtól, és kiderült, hogy - azon a 250 millió forinton felül, amit az állam fordított a csatlakozó beruházások természetvédelmi kiegyenlítésére - több mint egymilliárd forintba fog kerülni a kompenzáció. Az összesen 1,4 milliárd forinthoz képest a kiegészítő kompenzációra szánt 200 milliós összeget "'túlzónak", "valóságtól elrugaszkodottnak" nevezni, finoman szólva koncepciós vádnak tűnik.

Az egész jogi hercehurca végtelenül abszurd, koncepciózus és szemmel láthatóan csupán két célja van: demonstrálni, hogy így járhat mindenki, aki beleköp a multikkal üzletelő Orbán-kormány levesébe, és elvenni a zöld civilszervezetek kedvét bármilyen későbbi hasonló fellépéstől. A megfélemlítési szándék - a fideszes ügymenetre jellemző módon - egyszerre van jelen a tökéletes dilettantizmussal: jelenleg úgy fest, hogy Zsák Ferenc meghurcolva, némiképp megrokkant egészséggel, de folttalan becsülettel fog kikerülni az ügyből, a kormánynak viszont kinéz egy uniós elmarasztalás és egy jelentősebb botrány. Ráadásul az eset mellékhatásaként valószínűleg a Normafa beépítésének is búcsút mondhatnak: az is Natura 2000-es terület, és a Bizottság garantáltan nem fogja még egyszer égetni magát egy ilyen nyilvánvalóan kamu átminősítéssel - sőt, alighanem a Natura 2000 hatástanulmányra (amelyben azt kellene bebizonyítani, hogy a sportkomplexum kifejezetten használ majd a csíkos boglárkának és a többi értékes ritkaságnak) is az eddigieknél sokkal jobban odafigyel majd.

Így lesz Zsák Ferenc gyanúsítottból hős, az Orbán-kormány pedig sikeres gazdaságfejlesztőből az évtized lúzere ebben a jellegzetesen kelet-európai tanmesében.

A miniszter félrenéz, avagy az eltűnt nyelvvizsga nyomában

Rémálom a zöldhatóságnál XII.

Már én unom ezt a meccset az OKTVF főigazgatójával, annál is inkább, mert szemmel látható, hogy semmilyen botrány nem tudja megingatni a pozícióját, Fazekas miniszter következetesen félrenéz, amikor arra kerül sor, hogy vonja le a következtetéseket Tolnai Jánosné Szatmári Katalin hatósági munkája, önéletrajza, szavahihetősége körüli visszásságokból.

A tényszerűség kedvéért azért szögezzük le: a VM vezetőjének feltett írásbeli kérdésemre kapott válasz egyértelművé teszi, hogy Tolnainénak a korábban hivatalosan közzétett önéletrajzával szemben nincsen nyelvvizsgája.

Azzal nem foglalkoznék, hogy Fazekas miniszter szerint annak, hogy a nyelvvizsgája a nyelvvizsga-botrány közepén tűnt el az életrajzából (itt a korábbi és az új önéletrajz), semmi jelentősége nincsen. Hát persze, nincs. 

Azzal sem érdemes sok időt tölteni, hogy "sajnálatos módon az akkori Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerzett végzettségére vonatkozó adatok mellett a nyelvismeretre vonatkozó adatok esetében is elírás történt." Rendkívül sajnálatos szerintem is, hogy egy hivatalos önéletrajzban kb. az összes adatot sikerült elírni. Gépelési hiba, hogy doktori címe lenne, mert nincs. Elírták véletlenül, hogy mikor, hol, milyen diplomát szerzett, hát az ilyesmire nem emlékezhet pontosan az ember. Baleset folytán írták bele az angol nyelvű, középfokú, C típusú nyelvvizsgát, mert semmi ilyesmije nincs, csak véletlenül rákönyökölt a billentyűzetre, és pont ez a betűkombináció jött ki.

Agta, falyok, védet. Egy elírásokban gazdag életút. Tolnainé helyesírás tekintetében is kihívásokkal küzd.

Ezekben az ügyekben magánokirathamisítás miatt feljelentést tettem az ügyészségen. Vizsgálják meg ők, döntsék el, hogy Magyarországon egy vezető tisztségviselő részéről elfogadható-e hamis adatok tömkelegének közzététele.

Fontosabb kérdés, hogy maradhat-e a posztján egy hivatal vezetője, ha az adatvédelmi hatóság és ombudsman is megállapítja, hogy nem jogszerű a működése a közérdekű adatok közzététele vagy az ügyfelekkel való kapcsolattartás területén. Az adatvédelmi hatóság felhívásának a közérdekű adatok közzétételére pedig tavasz óta nem tesz eleget.

A legfontosabb kérdés viszont az, hogy az a miniszter, aki mindezek dacára folyamatosan falaz és pozícióban tartja ezt az embert, mit gondol a köztisztviselői feddhetetlenségről, a közigazgatás jogszerű működéséről, jogkövető magatartásáról. És főleg: a Nemzeti Együttműködés Rendszerében semmi sincs ingyen. Mi az, amit Tolnainé nyújtani tud az Orbán-Simicska rezsimnek, hogy a fentiek ellenére folyamatosan helyzetben tartják, és védik a védhetetlent. Abban a rendszerben, aminek alapelve, hogy tilos a legkisebb hiba is.

Hétfőn dönt a román parlament Verespatak-bizottsága!

A bányaterv ellen tiltakozók Bukarestben(kép: Romania-Insider.com)

A tervek szerint hétfőn hozza meg döntését a román parlament Verespatak-bizottsága arról a törvényjavaslatról, amely egy tucatnyi törvény módosításával megnyitná az utat az elmúlt hónapokban széleskörű tiltakozást kiváltó aranybánya-beruházás előtt. A bizottságban a törvényt ellenzők és az azt támogatók között elég kiegyensúlyozottak az erőviszonyok. A Traian Basescu-féle, aranybánya-párti PD-L nem delegált tagot, Crin Antonescu Nemzeti Liberális Pártja (ahogyan azt a házelnök hetekkel ezelőtt egyértelművé tette), nem támogatja a javaslatot, ahogy ellen van az RMDSZ is (az őket képviselő Korodi Attila a legelkötelezettebb és legaktívabb ellenzéke a projektnek). Victor Ponta követhetetlen hajtűkanyarokat leírva (melyek során volt olyan időszak, amikor miniszterelnökként támogatta, képviselőként ellenezte a tervezetet) a beruházás támogatására sorakoztatta fel a szociáldemokratákat. A mérleg nyelve a bizottságban két hellyel rendelkező populistának mondott Dan Diaconescu Néppártja, amely eddig inkább elutasította a projektet, de nehezen csitulnak a pletykák, hogy a beruházó Rosia Montana Gold Corporation alaposan megkörnyékezte a pártot. Elutasítás esetén a végső döntés még a Képviselőházra és a Szenátusra marad, de a bizottság negatív döntése esetén kevés esély látszik a nagyon komoly társadalmi ellenállást kiváltó tervezet megszavazására.

Magyarországnak sem mindegy, hogy megépülhet-e a Maros vízgyűjtőjén a környezetileg kockázatos létesítmény, amely egy 185 méter magas föld és kőgát mögött halmozna fel több millió köbméter ciános zagyot. Izgatottan várjuk a hétfői döntést!

Sajtóközlemények helyett dokumentumokkal cáfoljanak!

Hamar reagált tegnapi, az országos zöldhatóság főigazgatójának kétséges diplomájával és nyelvvizsgájával kapcsolatos sajtótájékoztatómra az OKTVF. Érthetetlen módon a délután folyamán egy teljesen céltalan és értelmetlen sajtóháborúba bonyolódtak bele az én politikai karrieremről, az egyszerű és kézenfekvő válasz helyett. Ami annyira egyszerű, hogy ha minden rendben van az említett dokumentumokkal, akkor nincs magyarázat hogy miért nem élnek vele. Tessék nyilvánosságra hozni Tolnai Jánosné nemdoktor Szatmári Katalin diplomájának és nyelvvizsga-bizonyítványának másolatát.

Tisztelt Főigazgató Asszony!

Sajtóközlemények gyártása helyett mihamarabb tegye elérhetővé a fenti dokumentumokat az OKTVF honalapjának "Közérdekű adatok" rubrikájában. És ha már arra jár, a hatályos törvényekkel összhangban ugyanitt, illetve az "Üvegzseb" rovatban töltsék fel az Adatvédelmi Hatóság által hónapok óta hiányolt adatokat is. Közpénzen működő hivatalként ez a dolguk, nem az ez iránt érdeklődő parlamenti képviselők minősítése.