Jávor Benedek
blogja

Rémálom a zöldhatóságnál, avagy elfogtunk egy levelet - FRISSÍTÉS!

FRISSÍTÉS!

A cikknek köszönhetően számos újabb megkeresést, tájékoztatást kaptam a főfelügyelőség ügymenetével kapcsolatban - ezeknek folyamatosan utánajárunk. A publikált levél utolsó bekezdésében szereplő állításokkal kapcsolatban, melyek szerint az objektum védelmét Bolcsik Zoltán látja el, tájékoztatást kaptam, hogy ez nem így van, Bolcsik úr nem foglalkozik az OKTVF őrzésével. Tőle elnézést kérek, egyben a tisztánlátás végett újabb adatkéréssel fordulok a főfelügyelőséghez, hogy akkor ki végzi ezt a feladatot.

2013.április 3.

Egy kormány személyzeti politikája sokat elárul nem csak arról, hogy milyen szakemberei vannak, vagy hogy mit tart fontosnak és mit nem, hanem arról is, hogy hogyan tekint az államigazgatásra - az aktuálisan a kormány, mint végrehajtó hatalom által kiszolgálandó állampolgárok életét segítő szolgáltató szervezetként, vagy egyszerűen lerabolható, a haveri kör kifizetésére alkalmas erőforrásként. Ha azt mondom, hogy a Fidesz-kormány esetében erős jelek mutatkoznak az utóbbira, akkor nagyon óvatosan fogalmaztam. Döbbenetes figurák kerülnek döbbenetes pozíciókba, alapszintű szakmai alkalmasság, felkészültség vagy minimálisan szükséges emberi adottságok nélkül, akik mellett semmilyen érvet nem lehet felhozni, a politikai lojalitást leszámítva. Matolcsy György jegybankelnöksége, Fekete György vagy Kerényi Imre kulturális ámokfutása mellett talán kevésbé látványos, de a környezetvédelmi intézményrendszer az elmúlt években legalább ilyen csapásoknak volt kitéve. Nemzeti parkok, környezetvédelmi, vízügyi hatóságok szakmailag elismert vezetői repültek, hogy helyükre egyik napról a másikra fura szerzetek lépjenek. A leggyomorforgatóbb mindezek közül talán mégis az, ami a környezetvédelmi hatóságokat felügyelő Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi felügyelőségnél történt. Gyors vezetőváltások, majd ideiglenes megbízatások után révbe ért a megfelelő kormány alatt a megfelelő ember a megfelelő feladatra, Tolnai Jánosné dr. Szatmári Katalin személyében. A kormány által már tavaly tempósan ki is tüntetett áldoktorról, akinek szakirányú tapasztalata nincs, gyanús ügyei viszont annál inkább, már az atlatszo.hu illetve a hvg is cikkezett.

Tolnainé, tavalyi kitüntetésekor Fazekas miniszterrel (fotó: atlatszo.hu)

A napokban befújt a szél a postaládámba egy levelet, amiben a főfelügyelőség egyik munkatársa írta le a főigazgató asszony által meghonosított szervezeti és működési kultúrát, amit balkáninak nevezni illetlenség a Balkánnal szemben. Az alábbi képre klikkelve olvasható a teljes levél (adatvédelmi okokból az érintett cégek, illetve a szerző nevét kitakartam a dokumentumból).

Hogy ijesztő dolgok zajlanak a zöldhatóságnál, az ezek után nem lehet kétséges. Természetesen mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, egy védje meg magát, és ha ártatlanul vádolt hótiszta köztisztviselő, akkor cáfolja ezeket az információkat. Járjunk a végére, hogy mindebből mi igaz. Ennek érdekében írásbeli kérdéssel fordultam Fazekas Sándorhoz, a zöldhatóságot felügyelő vidékfejlesztési miniszterhez, illetve adatkéréssel fordultam az OKTVF főigazgatójához. Kíváncsian várom a válaszokat a miniszter úrtól többek közt az olyan kérdésekre, hogy (a teljes kérdéslista a linken)

- Hogyan fordulhatott elő, hogy az országos zöldhatóság jelenlegi vezetője hosszú időn át irányíthatta jogi végzettség nélkül a főfelügyelőség jogi osztályát?

- Hogyan kerülhet valaki, közigazgatási gyakorlat és környezetvédelmi szakmai tapasztalat nélkül az OKTVF élére?

- Van-e tudomása a tárcának arról, hogy Tolnai Jánosné Dr. Szatmári Katalin a főfelügyelőség forrásait magáncélra (például a háztartásának kiadásaira) fordítja?

- Van-e tudomása a tárcának arról, hogy Tolnai Jánosné Dr. Szatmári Katalin a főfelügyelőség személyi állományát részben saját közeli hozzátartozóival, barátaival és üzletfeleivel töltötte föl?

Az adatkérés keretében pedig érdeklődve várom a következő információkat: az OKTVF-nél dolgozó főtisztviselők és vezetők neve, beosztása, szakmai önéletrajza (az adott pozícióra vonatkozó képesítési követelményekkel) a főosztályvezetői szinttől; az OKTVF által a kormányváltás óta lefolytatott közbeszerzések listája, (a beszerzés tárgya, összegek, feladatok, nyertesek); az OKTVF-fel szemben indított, folyamatban lévő perek listája; az OKTVF vezetők külföldi utazásainak listája, célja, költsége; az OKTVF vezetőjének azon hozzátartozóiról szóló lista, akik a Főfelügyelőségen, vagy a területi felügyelőségek valamelyikén dolgoznak.

Egy igazságosabb, demokratikusabb és fenntarthatóbb Magyarországért - egyezség az alapvető célokról

Az Együtt 2014-gyel kötött együttműködési megállapodás szakpolitikai függeléke. Ezek azok az alapvető célok, amelyekről az egyetértés a garanciája annak, hogy közös munkánk eredménye ne pusztán egy önmagában az országot jobbá nem tevő választási győzelem legyen, hanem olyan célkitűzések megvalósítása, amelyek valóban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Magyarország egy demokratikusabb, igazságosabb, szolidárisabb, fenntarthatóbb, tisztább ország legyen. (a képre kattintva pdf-ben letölthető)

"Egy különleges helyzetre adott különleges válasz"

Mai beszédem az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért választási szövetség megalakulásán.

"Ma délelőtt ezen a helyen egy új párt született az Együtt 2014 mozgalomból.

Egy születésnél jelen lenni mindig felemelő – most is.

Annál is inkább, mert nem olyan régen magunk is átéltük ezt a folyamatot. Egy új pártot hoztunk létre, Párbeszéd Magyarországért néven, mert úgy láttuk, ezen az úton tudunk a leginkább az ország hasznára lenni.

Új pártot hoztunk létre, mert úgy láttuk, Magyarország végzetesen rossz irányba tart, és akiknek ez a feladata és felelőssége lenne, nem hajlandók, vagy nem tudják elfordítani kormányt, és letéríteni az országot erről az elhibázott útról.

Amikor megalapítottuk ezt a pártot, arról beszéltem, hogy egy politikai erő három hibát követhet el ma Magyarországon.

Az első, ha hozzájárul ahhoz, hogy a Fidesz újabb 4 évre felhatalmazást kapjon.

A második, ha a 2014-es kormányváltást egyszerűen a 2010 előtt viszonyok restaurációjának tekinti.

A harmadik, ha nem veszi vállára a felelősséget, hogy ezek megakadályozására életszerű, megvalósítható stratégiát alakítson ki.

Az elsőt ebben a körben – gondolom - nem kell hosszan magyaráznom. Nem múlik el nap, hogy a kormány újra és újra be ne bizonyítaná, hogy 2014 utáni hatalmon maradása történelmi tévútra vinné az országot. Akinek eddig nem lett volna világos, hogy milyen rendszer épül itt, azok nézzenek csak rá gránitszilárdságú alaptörvényünk hétfőn megszavazandó legújabb módosítására. Egy orosz típusú irányított demokrácia képe fog kirajzolódni előttük. De nem csak a demokratikus eljárások korlátozása, vagy a méltányos politikai verseny felszámolására tett erőfeszítések teszik elengedhetetlenné a kormányváltást. A kirekesztettek, a peremre szorítottak egyre népesebb Magyarországa sem bír ki újabb 4 évet. Értük is szükség van kormányváltásra.

De a második hiba éppoly káros lehet, mint az első. Ha a 2014 utáni új kormányzat nem képes megújítani a magyar politikát, nem képes szembenézni azokkal a kudarcokkal, amelyek elindították a Fidesz-kormány által most kiteljesített folyamatokat, a társadalom kettészakadásától a demokratikus intézményekbe vetett bizalom megingásáig, akkor nem tud igazán javára válni az országnak. Nem csak kormányváltásra, korszakváltásra van szükség. Mi ennek a korszakváltásnak a megvalósítását tűztük ki célul.

A harmadik hiba éppoly végzetes, mint az első kettő. Mi azért szálltunk be a politikába, és azért döntöttünk egy új párt megalapítása mellett, mert hiszünk abban, hogy a felelősségünk nem csupán az igazunk monoton hajtogatása, hanem annak megvalósítása, gyakorlatba való átültetése.

Az a pártszövetség, ami ma létrejött az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért között egy különleges helyzetre adott különleges válasz. Különleges a helyzet, mert a rendszerváltás óta először kell a demokratikus berendezkedés intézményesült korlátozásával, Magyarország európai elköteleződésétől való elfordulással, és a társadalmi szolidaritás nyílt és büszkén vállalt felrúgásával szembeszállnunk. Különleges a helyzet, mert a hatalom a választási rendszer manipulálásától sem riad vissza, akadályozza a választói akarat kifejeződését.

És különleges a megfogalmazott válaszunk is. A ma létrejött pártszövetség az együttműködés kultúrájában fogant az elmúlt 20 év széthúzása, gyűlölködése, szekértábor-háborúi után. Olyan emberek és szervezetek egyesítették erőiket, akik már tapasztalatot, szakmai hitelt, társadalmi elismerést szereztek a civil társadalom szószólóiként, a munkavállalói érdekek védelmezőiként, a jó kormányzás iránt elkötelezett szakértőként és az értékelvű politika képviselőiként. Kormány- és korszakváltásra szerződtünk. Le kell és le fogjuk váltani az Orbán-kormányt, mert felmondta a szolidaritást, szétzilálta a gazdaságot, fokozta a kiszolgáltatottságot, felszámolta a demokratikus jogállamot és minden eszközzel hatalma konzerválására törekszik. De meg fogjuk akadályozni a 2010 előtti kétpólusú, a szekértábor-háború logikájára alapuló, az országot a mai krízishelyzetéhez vezető politikai rendszer visszatérését is, mert Magyarország ennél többet érdemel. Ez a szövetség képes a kormányváltásra, és képes a korszakváltásra is. Nem árulunk zsákbamacskát, ahogy nem ígérünk csodákat sem. Politikai lózungok és populista ígérgetés helyett a szövetség alapja egy világos elképzelés arról, hogy milyen Magyarországot szeretnénk építeni együtt. Kiszámítható, hiteles gazdaságpolitikát kínálunk, amely esélyt ad a hazai vállalkozásoknak, munkát a dolgozni akaróknak és igazságos közterheket az adófizetőknek. Szolidáris társadalompolitikát kínálunk, amely egyenlő esélyeket biztosít mindenkinek az oktatásban, garantált minimumjövedelmet a mélyszegénység felszámolására, megfelelő színvonalú, szolidaritás-elven finanszírozott egészségügyi ellátást, és amely valóban senkit nem hagy az út szélén. Fenntartható Magyarországot kínálunk a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság fokozott támogatásával a méregdrága és felesleges atomerőmű-bővítés helyett, élhető vidéket, a helyi gazdákat helyzetbe hozó földbirtok és támogatáspolitikát, természeti örökségünk megőrzését és átadását a jövő generációk számára. Demokratikus jogállamot kínálunk, a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállításával, az állampolgári részvétel lehetőségeinek bővítésével, a korrupció elleni határozott fellépéssel és a sajtóban érvényesülő kormányzati befolyás felszámolásával.

Csak ez a modell ad reményt arra, hogy hazánk végre élni tudjon a lehetőségeivel. Reményt adunk – de nem ígérünk csodát. Nem egy tündérmesében élünk, nem légvárakat építünk, hanem a valóság talaján állva alapos és kitartó munkára készülünk. Ezért a vízióért érdemes szövetséget kötni, és érdemes közösen dolgozni azért, hogy megvalósuljon.

Nem kevesebbre vállalkozunk, mint hogy visszaadjuk a jövőbe vetett hitet, a reményt egy boldogabb Magyarországra.

Együtt sikerülni fog."

Megállapodás a Párbeszéd Magyarországért és az Együtt 2014 közötta fenntarthatóságról és az agráriumról

Az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért (PM) egyetértenek abban, hogy Magyarország csak úgy lehet sikeres, ha a gazdasági, a társadalmi és a környezeti fenntarthatóságot egyformán fontosnak tartjuk. A PM és az Együtt 2014 között egyetértés jött létre a környezet- és természetvédelem, az energiapolitika, a zöld munkahelyteremtés és a mezőgazdaság legfontosabb feladatainak többségében.

A két szervezet között megállapodás született a hazai energiapolitika fenntartható irányba mozdítása érdekében a paksi bővítés felfüggesztéséről és a megújuló energiaforrások erőteljesebb támogatásáról. Egyetértés van egy jelentős volumenű épületfelújítási program beindításáról, mely nem csak hazánk energiafelhasználását csökkenti, de jelentős zöld munkahelyteremtő hatása is van.

A közlekedésben a közösségi és kötöttpályás közlekedési módok előtérbe helyezése áll a megállapodás középpontjában, így a két szervezet célul tűzte ki a vasút versenyhátrányának felszámolását, a fővárosi parkolási rendszer újragondolását, megfelelő előkészítés után a behajtási díj bevezetését, illetve amennyiben a kormány képtelen lenne az elektronikus útdíj-rendszer kiépítésére, annak megvalósítására is sor kerül.

A tárgyaló partnerek emellett megegyeztek többek közt az önálló és erős környezetvédelmi tárca szükségességéről, a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer megerősítéséről, és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa intézmény helyreállításáról. Fontos cél a hulladékgazdálkodásban kialakult káosz felszámolása, a környezetvédelmi érdekek, a hulladékmegelőzés és az újrahasznosítás előtérbe tolása. Ugyancsak megállapodtak a Szigetköz kérdésének és a dunai hajózás fejlesztésével kapcsolatos problémáknak a rendezésében.

Az agráriumban a megegyezés az önálló, a táji adottságokhoz illeszkedő termelést folytató, a helyi földügyekben aktívan részt vevő, életképes családi gazdálkodói réteg kiemelt támogatását célozza; ennek érdekében új, átlátható, ténylegesen a helyi gazdáknak kedvező állami földbérlet pályázati rendszert kell létrehozni. Határozott lépéseket kell tenni az alulról szerveződő, önkéntes szövetkezetek elterjedése érdekében. A fejlesztési forrásokkal kiemelten kell támogatni a már meglévő, sikeres helyi kezdeményezéseket és a kisléptékű, helyi élelmiszeripar újjáéledését.

A vidék népességmegtartó képességének növelése érdekében a földbirtok méretével arányos kötelező foglalkoztatást terveznek előírni és támogatják a szociális szövetkezetek létrehozását is. A megállapodás tartalmazza Magyarország GMO-mentességének fenntartását, illetve gazdatársadalom önrendelkezését megcsúfoló új agrárkamarai rendszer helyett egy független, valós érdekképviseletet és korszerű, európai szintű szakmai támogatást nyújtó kamara létrehozását is.

Nem alakult ki teljes egyetértés ugyanakkor a birtokpolitikában. A PM emellett határozottabb lépéseket tart szükségesnek az aránytalan birtokkoncentráció felszámolása érdekében, vagyis fenntartja álláspontját a birtokméret törvényben meghatározott felső korlátja és a fokozatosan bevezetett progresszív földbirtok adót illetően.  Az Együtt 2014 ezzel szemben nem kívánja a működőképes, jogszerűen szerzett földbirtokok használati viszonyait adminisztratív eszközökkel átalakítani. A tárgyaláson részt vevők ugyanakkor megállapították, hogy lényegesen több kérdésben értenek egyet, mint amelyben különbözik a véleményük.

"A gondolat szabadsága megadja a lehetőséget, hogy régi tévedések helyébe új igazságok lépjenek." - tegnapi beszédem a Párbeszéd Magyarországért alakuló közgyűlésén

Tegnapi beszédem.

"Kedves alapító társaim, tisztelt vendégeink, barátaim!

Egy új párt megalakítása hozott ma itt össze minket. Egy új párté, amely – örömmel jelentem - ma délelőtt Párbeszéd Magyarországért néven hivatalosan is kimondta megalakulását.

Annyiban rendhagyó ennek a pártnak a megszületése, hogy azoknak, akik ma létrehozták, volt egy pártjuk: úgy hívták, hogy Lehet Más a Politika.

Engedjék, engedjétek meg, hogy néhány szót ejtsek arról, miért éreztük úgy, hogy búcsút kell mondanunk annak a pártnak, amelynek a létrejöttében a kezdetektől részt vettünk, és miért gondoltuk úgy, hogy azoknak a céloknak és értékeknek a képviseletére, amelyeket magunkénak vallunk, egy új politikai erőre van szükség 2013 Magyarországán.

Amikor 2009-ben létrehoztuk az LMP-t, és 2010-ben bekerültünk a parlamentbe, azt gondoltuk, a feladatunk az, hogy az igénytelenség, a korrupció, rossz kormányzás lefelé tartó spiráljában egyre mélyebbre süllyedő magyar politikába újat hozzunk. Új hangot, új célokat, új értékeket, új arcokat. Arra készültünk, hogy a rendszerváltás óta megtapasztalt szokványos rossz kormányzások egy újabb körével szemben kell felmutatnunk egy jövőbe tekintő, a magyar politika minőségét javítani képes alternatívát. Arra készültünk, hogy kívül maradva az évtizedes magyar politikai szekértábor-háborún, apránként építve politikai közösségünket és társadalmi támogatottságunkat képesek lehetünk hosszú távon alternatívát kínálni a megkopott és hitelét vesztett politikai elittel szemben. Itt szögezzük le: a terv jó volt.

Egyvalamivel azonban nem számolt: azzal, hogy az Orbáni kétharmad váratlan innovatív képességről tesz tanúbizonyságot azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet a hatalomgyakorlással való visszaélés jól bejáratott és joggal kritizált módjaihoz képest újat mutatni.

Az Orbán-kabinet 3 éve napról napra pusztítja nem csak demokratikus intézményrendszerünket, de mindazt, amit a demokratikus közösségről, a véleménynyilvánítás demokratikus módjairól gondolunk. Amikor kormánzati civilszerűségek kolonizálják az ellenzéki tiltakozó megmozdulásokat, amikor futballultrák érzik felhatalmazva magukat, hogy fenyegessék a demonstráló hallgatókat, amikor vannak egyenlőbbek az egyenlők között, akik állami asszisztenciával helyezhetnek ki transzparenseket oda, ahol másoknak ezt nem lehet, akkor kevésbé látványosan talán, de ugyanúgy a demokrácia alapvető intézményei szenvednek csorbát. És az intézmények helyreállítása lehetséges lesz egy következő kormány döntései révén, de a demokratikus kultúra hanyatlása, az agresszió, az erőszak természetessé válása, a kizárólagosságba vetett hit, és az ebből fakadó fanatizmus tartósan el fog minket kísérni a következő évtizedekben. Persze ez a folyamat nem 2010-ben indult el – kritikusan kell tekintenünk a politikai erkölcs azon hanyatlására is, ami a Fidesz-kétharmadhoz vezetett.

Sokan vélhetik mindeközben úgy, hogy demokratikus intézményeink fokozatos elkopása nem érinti mindennapjaikat. Ez sem igaz – a szabadság levegőjének fogyása ma már a munkahelyeken, a napi ügyintézés során, a kultúrában, gyermekeink oktatásában is napi tapasztalat. De épp ily otrombasággal nyúlt hozzá a kormány a gazdasághoz, a társadalmi szolidaritáshoz, a felsőoktatáshoz – és még hosszan folytathatnánk sort.

Kedves barátaim!

Ebben a helyzetben nem maradhatunk közömbösek. Egy politikai erő ma Magyarországon 3 hibát követhet el.

Az első, ha hozzájárul ahhoz, hogy a Fidesz újabb 4 évre felhatalmazást kapjon.

A második, ha a 2014-es kormányváltást egyszerűen a 2010 előtt viszonyok restaurációjának tekinti.

A harmadik, ha nem veszi vállára a felelősséget, hogy ezek megakadályozására életszerű, megvalósítható stratégiát alakítson ki.

Az elsőt ebben a körben – gondolom - nem kell hosszan magyaráznom. Nem csak a demokratikus eljárások korlátozása, vagy a méltányos politikai verseny felszámolására tett erőfeszítések teszik elengedhetetlenné a kormányváltást. A társadalom leszakadó csoportjainak, az amúgy is kiszolgáltatottak végső, programszerű kitaszítása; a társadalmi felemelkedés legfőbb csatornájaként szolgáló oktatás hajmeresztő szétverése; a kultúra politikai megszállása, a szocializmusból ismert kultúrpolitikai reflexek újjáélesztése még hosszabb távon ható kártételeket hoznak. Ennek véget kell vetni, mégpedig amilyen hamar csak lehet.

A második hiba ugyanakkor éppoly káros lehet, mint az első. Ha a 2014 utáni új kormányzat nem képes megújítani a magyar politikát, nem képes szembenézni azokkal a kudarcokkal, amelyek elindították a Fidesz-kormány által most kiteljesített folyamatokat, a társadalom kettészakadásától a demokratikus intézményekbe vetett bizalom megingásáig, akkor nem tud igazán javára válni az országnak, Tevékenysége pedig könnyen a 2010-es kétharmadhoz vezető körülmények újrateremtésébe fúlhat.

A harmadik hiba több téves feltételezésből eredeztethető. Ezeket is világosan kell látnunk ahhoz, hogy cselekvés helyes stratégiáját megtaláljuk.

Az első ilyen hibás feltételezés, hogy a jelenlegi Fidesz-kormányzás és a korábbi rossz kormányzatok közé egyenlőségjel tehető. Anélkül, hogy mentegetni szeretném a 2010 előtti kormányzatok tevékenységét, hadd mondjam ki egyértelműen: ez az állítás nem állja meg a helyét. Az Orbán-kabinet a demokratikus intézményrendszer leépítésének, a korrupciónak és a gazdasági kirekesztésnek új minőségét hozta el. Ezt nem téveszthetjük szem elől.

A második téves elképzelés, hogy ráérünk. Építkezhetünk 2018-ra, ha most nem lesz kormányváltás, majd megteremtjük ennek feltételeit négy év múlva. Ezt is határozottan el kell utasítanunk. Nem csak azért, mert azzal a lendülettel, ahogy a kormány nekiállt a választási feltételek átszabásának 2018-ra olyan mértékben leépülnek a méltányos politikai verseny feltételei, hogy illúzióvá teszi ezt az elképzelést. Hanem azért is, mert az ország nem várhat. A közmunkán, megalázó bérét foglalkoztatottaknak, a szociális ellátórendszerből kiszorultaknak, a munka nélkül maradtaknak, a széteső oktatásban lévőknek és az abból kimaradóknak nincs még négy éve várni.

Végül a harmadik hibás feltételezés az, hogy csak a saját program kérlelhetetlen, kompromisszummentes képviselete morálisan védhető politikai program. Én ebben nem tudok hinni. Politikai pártként meggyőződésem szerint nem az a feladatunk, hogy görcsösen hajtogassuk a magunk igazát, a megvalósítás legcsekélyebb esélye nélkül. Nem egy közéleti szájkarate megnyerése a feladatunk, hanem politikai célkitűzéseink minél teljesebb megvalósítása. Ehhez pedig utat kell találni. Ez az út együttműködéseken keresztül vezet.

Mi, a Párbeszéd Magyarországért alapítói bízunk abban, hogy ezek hibák elkerülhetők. Jászi Oszkár szavaival élve: "A gondolat szabadsága megadja a lehetőséget, hogy régi tévedések helyébe új igazságok lépjenek."

Végezetül néhány szót szeretnék ejteni az előbb említett politikai célkitűzésekről, amelyek képviseletére és hatékony megvalósítása érdekében ma pártot alapítunk. Alapító nyilatkozatunkban és a 13+1 pontos közpolitikai alapvetésünkben részletesebben is megfogalmaztuk ezeket, ezért most csak néhány, számomra személyesen is kiemelten fontos célt szeretnék hangsúlyozni.

 Hiszek, hiszünk abban, hogy a fékek és ellensúlyok által ellenőrzött parlamentáris demokrácia, az állampolgári részvétel, a közvetlen demokrácia megerősítésével párhuzamosan képes csak a népből, a néppel, és a népért való kormányzás megvalósítására.

Hiszünk abban, hogy egyetlen társadalom sem fordíthat hátat egyetlen tagjának sem. Franklin Delano Roosevelt szavaival: fejlődésünk mértékét nem az mutatja, hogy hozzá tudunk-e még tenni azoknak a javaihoz, akik amúgy is bővelkednek, hanem hogy tudunk-e eleget juttatni azoknak, akik nélkülöznek.

Tudjuk, hogy a rendelkezésünkre álló természeti erőforrások végesek, és hisszük, hogy csak olyan gazdasági és társadalmi modell lehet sikeres, amely ezek megőrzése mellett biztosítja a ma élők és az utánunk következő generációk jól-létét.

Meggyőződésünk, hogy Magyarország természetes történelmi közege Európa , és jövőbeni felvirágzásának kulcsa egy megújított, az elmúlt évek kudarcait és tapasztalatait megértő, és azokra választ találó Európai Unió.
Azt valljuk, hogy a nemzet, mint közösség megerősítése határon innen és túl nem áll ellentétben az európai integrációs folyamattal, ebben a keretben épp hogy új terei nyílnak. Lehetetlenné válik ugyanakkor ennek a közösségnek a megerősödése, ha csorbul az önkifejezés, a művészet és a kultúra szabadsága, ha a nemzet, mint közösség nem önmaga hozza létre közös szellemi tulajdonát, hanem politikai tervezőasztalokon állítják elő a fogyasztásra engedélyezett kulturális készételeket.

Végül hiszünk abban, hogy céljaink megvalósítása érdekében együttműködésre van szükség. Az együttműködés nem önfeladás, nem azonosulás a tárgyalópartnerekkel, nem elszakadás az általunk vallott értékektől. Ellenkezőleg: az együttműködés annak az eszköze, hogy megvalósíthassuk azt, amit Magyarország számára kívánatosnak tartunk.

Ilyen pártot alapítottunk ma, közös elhatározásból, Párbeszéd Magyarországért néven.
Sok sikert hozzá mindannyiunknak!

Verdun és a magyar egészségügy

Brit katonák a francia fronton 1916-ban

Az I. világháború nyugati frontján a korábban felfoghatatlan veszteségek, sebesültszámok, és az ehhez mérten szűkös kapacitású egészségügyi ellátórendszer egy sajátos, és meglehetősen embertelen, bár kétségkívül praktikus intézmény bevezetését eredményezte a francia hadsereg egészségügyi szolgálatában. Ez a triage-nak, vagy triázsnak nevezett rendszer röviden összefoglalva a következőképpen működött. A szanitécek három csoportra osztották a sebesülteket a fronton: akik vélhetőleg orvosi beavatkozás nélkül is valahogy túlélnek, akik vélhetően orvosi beavatkozás ellenére is meghalnak, és akik túlélését az orvosi beavatkozás biztosíthatja. Az elégtelen ellátórendszert a harmadik csoportra koncentrálták, az első két csoportra nem pazarolva erőforrásokat. A hiba lehetősége természetesen nem volt kizárható, voltak, akiket az első csoportba sorolva hagytak segítség nélkül, de mégiscsak szükségük lett volna ellátásra, ami nélkül életüket vesztették, vagy csekély segítséggel megelőzhető tartós egészségkárosodást szenvedtek. Voltak a második csoportban is olyanok, akiket mégiscsak meg lehetett volna menteni megfelelő orvosi közbeavatkozással, a rendszer azonban lemondott róluk, gyógyíthatóságuk ellenére hagyták őket meghalni.

A triázs-rendszer túlélte az I. világháborút, és a világ több országában ma is alkalmaznak a triázsra emlékeztető besorolási rendszereket az egészségügyben. Nem csak fejlődő országok, de például Finnország, Németország vagy Franciaország is érvényben tart ilyen típusú rendelkezéseket. Közös jellemzőjük azonban a fejlett világ triázs-rendszereinek, hogy válsághelyzetekre vannak kitalálva. Természeti katasztrófák, tömegszerencsétlenségek esetén, amikor váratlanul szűkössé válik a helyszínen rendelkezésre álló egészségügyi kapacitás, az ellátási sorrend kialakítására, a segítségnyújtás priorizálására vonatkoznak ezek a rendelkezések.

Amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma azt tervezi, hogy megvonja a drágább gyógyszeres kezelést a reménytelennek ítélt állapotú rákbetegektől, akkor a máshol szükségállapot, katasztrófahelyzet esetén alkalmazott triázs-mechanizmust vezeti be a magyar egészségügy normál ügymenetébe. Az embertelen, és minthogy eközben az így megspórolt pénz sokszorosát költik aligha létfontosságú feladatokra, végtelenül cinikus javaslat nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Az intézkedés háttérüzenetével ugyanakkor kénytelenek vagyunk egyetérteni: a magyar egészségügyben katasztrófahelyzet, szükségállapot van. Más kérdés, hogy ennek előállításában a jelenlegi kormányzat is aktívan közreműködött. És hogy ennek a megoldása nem a páciensek triázsolása.