Jávor Benedek
blogja

Sej, a ti lobogótokat keleti szelek fújják...

(fotó: http://szendreigabor.hu/blog/)

Mostanáig nagyon óvatos voltam abban, hogy hogyan minősítsük a hazai közállapotokat, a demokrácia helyzetét, az Orbán-rendszer intézményi berendezkedését. A kormányfő és legszűkebb környezete az elmúlt napokban jelentősen megkönnyítették annak eldöntését, hogy hogyan is értékelhető az orbáni „centrális erőtér”.

Egy demokratikus rendszer fennmaradása alapvetően két tényezőn múlik. Egyfelől méltányos politikai versenyen, amely biztosítja a mindenkori hatalom leválthatóságát, másfelől azokon az intézményeken („fékeken és ellensúlyokon”), amelyek biztosítják a mindenkori hatalom ellenőrizhetőségét.

Pörgessük végig, mi történt ezekkel az elmúlt két évben.

A fékek és ellensúlyok rendszere végzetesen meggyengült. Az Alkotmánybíróság jogköreit leszűkítették, amint beleütköztek az AB által támasztott korlátokba, miközben magát a testületet feltöltötték egyszerű pártkatonákkal. Az ombudsmani rendszert legyengítették, a szakombudsmanokat dísszé degradálták (kisebbségi ill. jövő nemzedékek biztosa), vagy kiiktatták a rendszerből, a helyére egy ugyancsak fideszes pártdelegált  alá rendelt hatóságot állítva (adatvédelmi biztos). Ez a hatóság az első adandó alkalommal, a Schmitt Pál kegyelmi gyakorlatára vonatkozó kérdés esetében világossá tette, hogy a jogállamiság vagy az aktuális kormányzat oldalán áll-e. Az igazságszolgáltatás ellensúly nélküli egyszemélyi vezetőt kapott, aki jogosult az ügyeket kormányzati megrendelések alapján olyan bíróságokra helyezni, ahova szeretné, és aki – láss csodát –, a kormánypárt legszűkebb berkeiből érkezett. Szétverték a Költségvetési Tanácsot, amely a költségvetési ámokfutásnak gátat szabhatna. Központosították az önkormányzati rendszert, megerősítve a közvetlen állami befolyást. Anyagilag a padlóra küldték a civil szektort, miközben nem csak jogaikat szűkítették, civil aktivisták bíróság elé citálásával egyértelmű üzenetet is küldtek a civileknek, hogy mire számítsanak. A népszavazások érvényességi küszöbét felemelték, hogy ezt a – korábban általuk előszeretettel alkalmazott – eszközt is ellehetetlenítsék. A decemberi Házszabály-módosítással és az új Országgyűlési törvénnyel jelentősen korlátozták a parlament ellenőrző lehetőségeit, az így megnyitott lehetőségekkel rendszeresen vissza is élnek. A legfőbb ügyész pozíciójába beláthatatlan időre bebetonoztak egy klasszikus pártkatonát, akinek elfogultságáról biztos, tapasztalati tudásunk van. Az Állami Számvevőszéket egy fideszes képviselő alá rendelték.  A kormányzati hatalom ellenőrzésére képes, ellensúlyaként szolgáló valamennyi intézményt a földbe döngölték.

A méltányos politikai versenyt és a leválthatóságot végzetesen korlátozták. Kétharmadba öntötték a bukott adórendszerüket, ezzel gúzsba kötve bármely későbbi kormányt. Egy politikailag elkötelezett új Költségvetési Tanács segítségével blokkolni tudják a kormányváltást követő kabinetek költségvetési munkáját. Egyfordulós választást vezettek be, hogy szűkítsék az ellenzék játékterét. Addig matekoztak a választási földrajzzal, amíg azzal 4-5 százalékos Fidesz-vereségből is győzelmet tudnának kovácsolni. A győztes túlkompenzálásával egy nem túl erős relatív győzelmet is parlamenti többséggé tudnak konvertálni. Megőrizték a nyilvánvalóan gázos kopogtatócédula-rendszert az új szereplők kiszűrésére. A hétvégi ötleteikkel pedig feltették a koronát a nagy műre. A pártok állami támogatásának belengetett felfüggesztése a nem kormányzati szerepben lévő (vagy nem súlyosan korrupt) pártok kvázi felszámolását jelenti. Az előzetes regisztráció pedig nyíltan a választók közti különbségtételt szolgálja, és a választási eredmények további manipulálása a célja. Nem tudjuk mi jöhet még, de ha azt nézzük, hogy eddig honnan merítettek, számíthatunk vagyoni cenzusra, nyílt szavazásra, esetleg ha kiderül, hogy a nők kisebb arányban szavaznak a Fideszre, akkor a női választójog megszüntetésére. Van még messzebb is visszafelé az időben.

De ezt már nem kell megvárnunk. Magyarország putyinizálódása kész tény. Ami mostantól következik, az – egyetértve Orbán Viktorral – csupán ennek a rendszernek a konszolidációja.

„Európa nemet mondott a megszorításokra!”

Mai napirend előtti felszólalásom.

"Görögország két hete választott: nemet mondott a megszorításokra! A kormány-közeli Magyar Nemzet értékelte így a friss európai fejleményeket. Németországban a pénzügyi egyensúly mindenek felettiségét hirdető Angela Merkel kormánya egy tartományi választási vereség-széria mélyén jár. Franciaországban a fiskális paktumot Merkellel áterőltető Nicolas Sarkozy-t elzavarták a választók. Orbán Viktor magyar hangja, Szijjártó Péter a megszorítások európai elutasítását úgy találta értékelni, hogy mostantól a „magyar modell érvényesül külföldön” is. Egyetértünk vele abban, hogy a végzetesen hibás magyar megoldások, a gazdaság recesszióba adóztatása, a közszolgáltatások leépítése máshol is bizonyítottan kudarcokat eredményeznek.

De Európának mostanra elege lett. Ha Orbán Viktor nem látja, hogy Európa épp azt a megszorító politikát venné le a műsorról, amit két éve a Fidesz alkalmaz, az rossz hír. Mert a legrosszabb, ami egy kormányfővel történhet, hogy csak rohan a labdával, de nem néz körül, nem lát a pályán. Ebből szoktak akkora öngólok születni, amelyek a történelemkönyvekbe is bekerülnek.

 A hétvégi G8 csúcs és az utóbbi hetek történései azt mutatják, hogy a megszorítások politikája helyett a növekedés politikájának ideje jött el. Európa nem akar újabb öngólokat lőni magának. Európa belátta, hogy önmagában a költségvetési restrikció nem elég, sőt, még az államadósság csökkentését sem éri el. Az adóprés szorítása, az ész nélküli állami kiadáscsökkentés - csökkenő keresletet, visszaeső gazdasági teljesítményt okoznak. Emiatt megbomlik a költségvetési egyensúly és máris jönnek az újabb adóemelések, az újabb megszorítások. Ördögi körbe került az európai gazdaságpolitika, és ugyanebbe az ördögi körbe került az elmúlt két évben az Orbán-kormány is,

 A Fidesz kísérlete, hogy úgy generáljon gazdasági növekedést, hogy a magasabb jövedelműek adóterhelését és a tőkét terhelő adókat csökkenti, mára egyértelműen megbukott. Az egykulcsos adó ára a magyar GDP első negyedévi csökkenése. Az egykulcsos adó pontosan az ellenkezőjét hozta annak, mint amit a labdával csukott szemmel rohanó Orbán Viktor várt tőle: a fogyasztás stagnálását, a beruházások visszaesését. Az előre látható, csak a kormány számára váratlan bukás improvizációhoz vezetetett, olyan lépésekhez, amelyek ismét a fogyasztás és a beruházások csökkenését eredményezik. Magyarország így kapja sorra az öngólokat a Fidesztől és marad ott, ahova a kormánypárt juttatta az elmúlt két évben: a recesszióban.

 Az első negyedéves GDP-adatok alapján a magyar gazdaság az utolsó, ismétlem: az utolsó helyen áll az Európai Unió 21 olyan országa között, melyek már nyilvánosságra hozták adataikat. Magyarországon csökken a reálbér. És Magyarországon nem csökken, hanem nő az államadósság. T. kormánypárti képviselőtársaim – árulják már el, hány öngólt akarnak még rúgni az országnak, mielőtt észhez térnek?

 Mi lehet a kiút a zsákutcából? Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász azt írta a napokban, hogy „régóta felismert elv, hogy az adók és a kiadások kiegyensúlyozott növelésével ösztönözni lehet a gazdaságot. Ha ilyen programokat sikerül jól megtervezni (adóztatás a jövedelemskála csúcsán, kombinálva az oktatásra szánt kiadások növelésével), akkor jelentős növekedés érhető el a GDP-ben és a foglalkoztatásban.” Az LMP szerint erre van szükség, egy zöld fordulatra: befektetésre az iskolákba, a kórházakba, a közszolgálatban dolgozók bérébe, és hasonlóképpen a megújuló energiaforrásokba és energiahatékonysági beruházásokba. Csökkenteni kell a munkát terhelő közterheket az alsóbb jövedelmi osztályokban, így különösen a járulékokat. Mindez megvalósítható az államadósság növekedése nélkül, ha kidobjuk az igazságtalan és fenntarthatatlan egykulcsos adót, ha a tőkejövedelmeket terhelő elvonásokat a munkával egyenlő szintre emeljük és a környezetszennyezést visszaszorító zöld adókat vezetünk be.

 De Magyarország Európa jövőjéért is felelős. Az LMP arra kéri a kormányt, hogy lépjen fel egy olyan új növekedési paktum érdekében is, amely európai szinten oldja meg problémáinkat: egy ilyen új megegyezés elemei lennének az önálló uniós adók, így kiemelten az uniós tranzakciós adó, a közös euró-kötvények kibocsátása és a befektetés a zöld munkahelyteremtésbe.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! – Magyarországnak elege volt az öngólokból, kezdjenek el végre a másik kapura játszani!"

Csendes napok Abszurdisztán-alsón.

Az élet mindig felülmúlja a képzeletet. "A tanú" bakfitty a valósághoz képest. Három hír az elmúlt napokból.

„Matolcsy György javaslatára az alaptörvényt és a jegybanktörvényt is módosították volna, de a miniszter mindkét javaslatában nevetséges hibák voltak - az alaptörvényt módosító javaslatban nem találta el a törvény nevét, amit beemelt volna az alkotmányba, a jegybanktörvényből pedig teljes egészében törölte volna azt a passzust, amely a monetáris tanács tagjainak kinevezését szabályozza” (index.hu)

„Helyreigazítást közölt szombat este a Magyar Távirati Iroda, miután május 2-án egy aznap készült blogoldal első bejegyzését szemlézte, s emiatt Ángyán József volt földművelésügyi államtitkár többször is tiltakozását fejezte ki.” (nol.hu)

„A kormányfő csütörtökön, a Fidesz országos választmányának ülésén vetette fel, hogy a gazdasági helyzet miatt meg kellene szüntetni a pártok 2013-as és 2014-es költségvetési támogatását.” (nol.hu)

Így válik okafogyottá a Magyar Narancs "Szüret" rovata, amint a kormányzati tevékenység egésze Hírcsárda-kompatibilis arculatot ölt. Félelmetes.

Politikai bevásárlóközpont

Sokan, sok helyütt megírták már, hogy miért abszurd, antidemokratikus, hátborzongatóan demagóg a korrupciót rendszerszintre emelő Orbán szerény javaslata a pártok állami finanszírozásának felfüggesztéséről. Arra is komoly esély van, hogy szimpla blöffről van szó, amelynek célja csupán a figyelem elterelése az újabb és újabb megszorításokról. Mégis, egy pillanatra vegyük komolyan az elképzelést – már csak azért is, mert előfordult már, hogy blöffnek indult ötletelésből elfogadott törvény lett. Nézzük meg, hogy néz ki Orbán szerint az ideális politikai berendezkedés.

Ha valaki, az elmúlt kampányokban a becslések szerint alkalmanként 3-4 milliárd, 90 százalékban tisztázatlan eredetű forintot költő Fidesz elnöke pontosan tudja, hogy pénz nélkül nincsenek pártok, nincsen politikai tevékenység. Javaslata tehát nem vonatkozhat arra, hogy a pártok ne kerüljenek pénzbe, csupán finanszírozásuk módjának megváltoztatására. Az új koncepció szerint a pártok oldják meg a finanszírozásukat, ahogy tudják. Kormánypártok esetében az ahogy tudják nyilvánvalóan a kormányzati pénzek pártcélú felhasználását jelenti elsősorban. A kormánypártok pénze tehát ugyanúgy közpénzek felhasználásából fog származni, annyi különbséggel, hogy az állampolgárok nem fogják tudni, hogy adóforintjaikból pontosan mennyit, és hogyan használtak fel pártpropaganda céljára. A javaslat lényege tehát az eddig is szerény, de legalább az állami támogatás területén úgy-ahogy meglévő átláthatóság felszámolása, az adóforintok pártfelhasználásának ellenőrizhetetlenné tétele. Ehhez ezúton is gratulálunk!

Az ellenzék számára két lehetőség adódik. Vagy nem jut forrásokhoz, bezárja a boltot, és békés, a rosszízű politikai vitáktól és gonosz szándékú kritikáktól mentes egypártrendszernek engedik át a terepet – ez is megér egy gratulációt az ötlet megfogalmazójának. A másik lehetőség, ami a kormánypártok számára is kiegészítő forrásként biztosan működni fog, az az, amit Karácsony Gergő úgy fogalmazott meg, hogy „megoldják okosban”. Innen-onnan, cégektől, magánemberektől, érdekcsoportoktól gyűjtik be a működéshez szükséges pénzt. Hogyan nézne ki ez a gyakorlatban? Már látom magam előtt, ahogy a parlament átalakul politikai bevásárlóközponttá. Cégek, érdekcsoportok, iparágak képviselői pénzzel vastagra tömött táskákkal üldögélnek a képviselőkkel különböző országgyűlési sarkokban, a turistacsoportok és a korona közé ékelődve. Alkudoznak egy módosító indítvány vagy törvényjavaslat tarifájáról. Közbeszerzésekből visszatérítendő százalékok, megbundázott pályázatok, bizalmas információk röpködnek a levegőben. Hivatásos lobbisták járnak körbe a képviselők között, itt levesznek egy törvénymódosítást a polcról, ott kosárba raknak egy interpellációt, amott begyűjtenek néhány szavazási magatartást, a végén a pénztárnál fizetnek. Áfás számla nincs. Az Országgyűlés elplázásodik, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata helyére jogalkotási árlistákat, akciós ajánlatokat függesztenek ki. A „minden ember, egy szavazat” elv helyére a „minden forint, egy szavazat” elv lép. Simicska Lajos és Nyerges Zsolt CBA-szerű politikai üzletláncot alapít, amelynek az Országgyűlés a zászlóshajója, és önkormányzatok a lánc helyi tagjai.  Ezt javasolja Orbán Viktor.

Ha ugyan nem így működteti már most is a Fideszt.

Ilyen ország nincs

Mai napirend előtti felszólalásom:

"Tisztelt Ház!

Egy hét híján két éve alakult meg az Országgyűlés. Eljött tehát a félidős értékelések időszaka, eljött az ideje annak, hogy értékeljük a második Orbán-kormány majd két évét. Nincs könnyű dolgunk. A kapkodva bejelentett megszorító-csomagok és adóemelések mellett ma alig van ember az országban, aki tudná, hogy ez a kormány mit is akar valójában. Nem értik az emberek, nem értik az elemzők, nem érti az Önök értelmiségi hátországa sem. Őszintén szólva elég ijesztő, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy nyilvánvalóan Önök sem értik. Az Önök szemében a legtöbbször ugyanazt a tanácstalanságot látom, amit a folyamatos improvizációktól szenvedő emberek szemében.

Egy biztos. A Széll Kálmánról elnevezett megszorítás-sorozat második szakasza mindent és mindenkit megadóztatna, aki él és mozog. Eközben a legfontosabb társadalmi célok - a beteg emberek gyógyításától a közösségi közlekedésig - egytől-egyig a költségvetési kiadáscsökkentés áldozatává válnak.

T. képviselőtársaim. Az új Orbán-csomag számai alapján a napnál világosabb, hogy a rövid távú pénzbehajtás és a hangzatos hosszú távú tervek között zéró összefüggés van. Mert hát hogyan is lehetne egy agyonadóztatott országban gyorsuló növekedés? Hogyan is nőhetne a felsőoktatási hallgatók aránya, ha a Önök az egyetemek megcsonkításával, a tandíj bevezetésével épp az ellenkezőjén dolgoznak?

Ez az újabb megszorító csomag, és beterjesztője, Orbán Viktor, a Fidesz jelenleg Magyarország fejlődésének legfőbb akadálya. Nem a válság, és nem az Európai Unió - amire Önök az elmúlt 8 év mellett mostanában oly nagy szeretettel mutogatnak. Hanem maga Orbán Viktor és a Fidesz miatt nem tud ma Magyarország egyről a kettőre jutni. 

Orbán Viktor és a Fidesz egyszerűen útban vannak - a magyar emberek boldogulásának útjában.

A magyar emberek boldogulásának útjában állnak, amikor a szétvert egészségügyben csak őszre lehet már időpontot kapni súlyos betegek szűrővizsgálataira. A magyar emberek boldogulásának útjában állnak, amikor a helyi gazdák helyett Orbán Viktor nagybirtokos cimborái, új földesurai, a Fidesz-oligarchák nyerik agyon magukat a földbérleti pályázatokon. A magyar emberek boldogulásának útjában állnak, amikor a nagyléptékben űzött pénzügyi spekuláció megadóztatása helyett az átlagemberek egyszerű banki tranzakcióit sarcolják meg a sárgacsekk adóval.

Ráadásul, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim Önök konkrétan oroszrulettet játszanak Magyarországgal, amikor egy ilyen sárgacsekk-adóra, rezsiadóra és telefonadóra építik fel a Brüsszelnek kiküldött konvergenciaprogramot. A kormánynak a parlamenti tárgyalás előtt lövése sem volt arról, hogy mennyi pénzre számít az újabb sarcokból. A “sárgacsekk adó” célszámai valahol 130 és 230 milliárd forint között vannak – majd kétszeres a különbség a felső és alsó becslés között, magyarán a tervezet készítőinek csak homályos elképzelései vannak arról, miképpen fognak a Széll Kálmán tervbe foglaltak teljesülni.   Önök pedig a hírekből értesültek erről a megszorításról is. Ez röhej, T. képviselőtársaim, ilyen ország nincs - legfeljebb Rejtő Jenő munkáiban, a Szaharától délre.

Az pedig már látszik, hogy a javaslatok folyamatosan puhulnak majd, míg végül a behajtani kívánt összeg töredéke sem jön majd be az államkasszába. A sárgacsekk-adóból épp a sárgacsekket a hírek szerint törlik, a bevételi várakozásokat viszont nem módosítják – jelezve, hogy nem lehet és nem is kell a konvergencia-programot komolyan venni. Az eredmény  nyilvánvalóan a tervek borulása lesz - és akkor újra indul a verkli, a végtelenített pénzhajtás újabb köre. A magánnyugdíj-pénztári és az önkormányzati vagyon után az újabb einstandolások, az államadósság növekedése, a gazdaság stagnálása. Az Orbán-csomag a létező legrosszabb üzlet, mert senkinek sem éri meg: az újabb két évre szóló megszorítások senkinek nem hoznak felemelkedést. 

A felemelkedéshez ugyanis ma Magyarországon csak két ember kap valódi támogatást a kormánytól. Korunk hőse, Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, a Fidesz gazdasági háttéremberei, akik épp a napokban vettek ki egymilliárd forint osztalékot állami pénzekkel kibélelt plakátcégükből. És ezekben a napokban kapott Simicska és Nyerges polgártársunk az általuk tulajdonolt Közgépen keresztül újabb hétmilliárd forintos autópálya-építési megrendelést.

Aki ma nyitva tartja a szemét és a fülét, az tudja, hogy Magyarország Orbán Viktor, Simicska Lajos és a Fidesz-oligarchák gyarmatává vált. Ez ma Magyarország fejlődésének legfőbb akadálya. Ezt az akadályt kell elsőként elhárítani. Ebben az LMP számít minden jóérzésű magyar emberre - így a velem szemben ülő fideszes képviselőkre is."

Egy meghiúsult tárgyalás és a Vad Ló esete

Kilátásaink Pécsett (a városháza tornyában)

Csütörtökön Pécsett voltam, részben a környezetvédelmi hatóságok és nemzeti parkok vezetőivel a Fenntartható fejlődés bizottság elnökeként folytatott rendszeres konzultációk újabb epizódjaként, részben az utóbbi időben egyre inkább aktivizálódó WildHorse nevű ausztrál cég uránbánya újranyitási tervei ügyében, végül pedig azért, hogy a baranyai és pécsi LMP tagjaival és vezetőivel találkozzam.

A felügyelőség vezetőjével sajnos nem jött össze a leegyeztetett találkozó, mert bár reggel 9-kor a telefonban még visszaigazolta, hogy minden rendben, vár 11-re, Szekszárd magasságában hívást kaptunk, amelyben szabadkoztak, hogy az igazgató urat "váratlanul Pestre, a Főfelügyelőségre rendelték". Az alapján a kisstílű és gagyi üldözési kényszer alapján, amit Illés államtitkár úr mindenki ellen folytat, akit ellenségének vél, nem lennék meglepődve, ha ezt a hirtelen felrendelést inkább a velem való kitolás szándéka, semmint valóban halaszthatatlan egyeztetési kényszer indokolta volna. (Államtitkár urunk a minisztériumból és a zöld közigazgatásból általa eltávolítottak tömegeinek sorsát is sokáig szívén viseli, ragaszkodva hozzá, hogy kirúgásuk után se tudjanak sehol elhelyezkedni, idővel, energiával és telefonhívásokkal nem takarékoskodva a cél elérése érdekében. Van olyan közszolga, akit Angliáig sikerült űznie, a magyar természetvédelem nagyobb dicsőségére.)  

Nem bánnám ezt a szorgalmat és kitartást, ha abban a Nagyberek-Fehérvíz ügyben tapasztalnánk az államtitkárságtól, amiről többek közt tárgyalni szerettem volna a felügyelőség igazgatójával. Itt viszont a nagy mellénnyel elkövetett nyilatkozatokon túl konkrétan zéró eredményt ért el, ha csak azt nem tekintjük eredménynek, hogy itt is sikerült kirúgnia egy kitűnő természetvédelmi szakembert, a nemzeti park igazgatóját. Jóllehet még Budai "Wunderwaffe" Gyulát is bevetették, a helyzet pontosan ugyanott tart, mint egy évvel ezelőtt: a Hubertus Bt. röhejes áron bérli a területet, a természetvédelmileg indokolt 104,6-os vízszintnél közel 2 méterrel alacsonyabbra csapolta le a területet, mindezt a lassan új "láthatatlan alkotmányként" funkcionáló vadászati érdekek érvényesítése miatt (megérne egy utánajárást az is, vajon vadászatügyi miniszterelnök-helyettesünk nem fordult-e meg a területen a magyar nép érdekében végzett áldozatos munkája keretében?)

A Fehérvízi-láp a Nagyberekben (kép: index.hu)

 Sikerült viszont tájékozódnom a felhagyott pécsi uránbánya rekultivációs munkáinak finanszírozása, és a WildHorse bánya újranyitási tervei ügyében. Az önkormányzat Természeti és Emberi Erőforrás Fejlesztési valamint Városfejlesztési és Kommunális Bizottságának együttes ülésén kértem információt, hogy igaz-e a hír, miszerint jelentősen lecsökkentették a rekultiváció finanszírozási keretét, és rövidesen le kell állni a munkával. Kővári János szerint valóban felülvizsgálják a beütemezett munkák szükségszerűségét, és a nem elengedhetetlen beavatkozások kikerülnek a programból, így remélik olcsóbban elvégezni a rekultivációt. Kíváncsi vagyok, mik is lesznek azok a lépések, amiket feleslegesnek ítélnek, félő, hogy a spórolás jegyében szakmailag indokolt munkafázisok maradnak majd el.

A WildHorse ügyében az önkormányzat sem rendelkezik pontos információkkal a jelek szerint, az egész beruházás nagyon homályos, a korábbi bátaszéki helyszín helyett most a volt uránbánya területére koncentrálnak, de hogy milyen technológiával, hogyan minimalizálják a kockázatokat, milyen pénzügyi biztosítékok lesznek arra, hogy a kárelhárítás vagy egy esetleges környezetszennyezés költségei ne az adófizetőkre háruljanak, ma nagyon keveset tudni. Kóbor József pécsi LMP-s képviselővel tartott sajtótájékoztatónk összefoglalója itt és itt.