A tényekkel szembemenni hosszú távon nem lehet
Ma reggeli megnyitóm a 4. magyarországi szélenergia konferencián, a Kempinskiben.
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy örömmel üdvözlöm az Európai Szélenergia Társaság, a Magyar Szélenergia Társaság és a Magyar Szélenergia Ipari Társaság kezdeményezését, a 4. magyarországi szélenergia workshopot.
Külön örömömre szolgál, hogy a workshop azokra az érdemi, vitatott tartalmi és szakmai kérdésekre koncentrál, amelyek megválaszolása, mégpedig konszenzusos, minden érintett számára elfogadható, érvelésen és tényeken alapuló elfogadása kulcsfontosságú a szélenergia további magyarországi elterjedése érdekében.
A szakmai feltárás az egyetlen lehetséges út a továbblépés felé felé, amikor nem hiedelmek ás előítéletek, hanem számok és tények csapnak össze egymással.
A szélenergia potenciális szerepe nehezen vitatható a jövő energiarendszerében. A megújuló energiák között is megkülönbözteti az, hogy – a napenergiával együtt – egyedüliek a valóban kimeríthetetlen és korlátlanul rendelkezésre álló energiaforrások terén. Ha egyszer meg van oldva a megfelelő árú és gazdaságosságú technológia, akkor közel nulla változó költséggel, nulla üvegházhatású gáz kibocsátás mellett korlátlan mennyiségben leszünk képesek villamos energiát termelni – a megfelelő időjárástől függően. A vizionált közel 100%-os megújuló energia alapú villamos energia rendszerhez még ekkor is meg kell tudnunk oldani a termelt energia tárolását, hogy választ tudjunk adni a nekünk szegezett kérdésre: De mi lesz egy szélcsendes téli éjszakán?
A három kulcskérdés, ami fel szokott merülni mind a nap, mind a szélenergia, mint időjárásfüggő megújulók kapcsán:
- Mennyibe kerül?
- Időjárásfüggő energiaforrásként mennyi fogadható be a villamos energia hálózatba?
- Mi a munkahelyteremtő hatása?
A konferencia három blokkja erre a három kérdésre koncentrál, ami külön is nagyszerű.
Mit tudhatunk jelenleg, és mi az, amit együtt fel kell tárnunk, és az eredményeit elfogadnunk?
Nem tisztem és nincs is lehetőségem teljes képpel és a legfrissebb szakmai információkkal szolgálni ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására. Felvillantanék pár dolgot, pár fontos tényt, elgondolkoztató adatot, amelyek felmerültek bennem ezeknek a kérdéseknek a kapcsán.
- 1. Mennyibe kerül?
Itt egyrészt nagyon fontos természetesen, hogy abszolút értékben mennyibe kerül, hány forint vagy euró kilowattóránként. Azonban még fontosabb, hogy relatív versenyképessége milyen a többi villamosenergia-termelő módhoz viszonyítva: a versenyképességi sorrendben hol helyezkedik el.
- A Magyar Szélenergia Ipari Társaság pár hete szemlézte és tette közzé a francia számvevőszék jelentését egy nemzetközi megújuló energiás gyűjtő site-ról, amely szembeállította a szél- és az atomenergia jövőbeni előre jelzett árait egymással.
Az Európai Szélenergia Társaság becslése szerint 2020-ra a francia atomenergia ára átlépi a bűvös 100 euró/MWh határt (ha az 58 reaktorból kiváltják azt a 22-t, aminek lejár az üzemeltetési ideje és újat építenek helyette). Az atomenergia költségét már ma is 50 euró/MWh körülire teszik. Ellenben, a szárazföldi szélenergia termelési költségei számításaik szerint 58 euró/MWh, tengeri előállításai költségei pedig 75 euró/MWh körül alakulnak.
- Ehhez annyit tennék hozzá, hogy azok a szélenergia befektetők, akikkel alkalmam volt beszélgetni, megerősítették, hogy egy legfeljebb 85 euró/MWh körüli átvételi ár, azaz a jelenlegi kötelező átvételi árunknál alacsonyabb ár mellett, és (a jelenlegi napenergia támogatási gyakorlatunkkal ellentétben) nulla beruházási támogatás mellett boldogan létesítenének Magyarországon szélerőmű parkokat. És ez a kötelező átvételi ár is csak a hitelfedezeti időszakra szükséges: ismert dolog, hogy hogyan csökken le drasztikusan a szélerőművek által termelt áram ára a megtérülési időszak után és szorítja le a nagykereskedelmi villanyárat. Ezért is ellenérdekelt természetesen minden bennlévő piaci termelő a szélenergia további növekedésében – a piaci részesedésük csökkenése mellett.
- De hogy ne csak házon belüli példákat hozzunk: A zöld elfogultsággal nem vádolható Bloomberg legújabb tanulmánya szerint 2016-ra gazdaságilag teljesen versenyképessé válhat a szélenergia a földgázzal szemben, arról nem is beszélve, hogy használata a kibocsátások tekintetében is sokkal indokoltabb – szerintük. A tanulmány szerint a legjobb szélfarmok már ma versenyképesek a szénnel, földgázzal vagy atomenergiával szemben, de a technológiai fejlődésnek és költségcsökkenésnek köszönhetően 2016-ra már a földgázzal versenyképes lesz szélenergia, karbon ár és karbonköltségek beszámítása nélkül is.
Tehát úgy tűnik, hogy sokak szerint a szélenergia jelenleg sem drága abszolút értelemben, és a jövőben relatív versenyhelyzete javulni fog. Ehhez szükséges a jelenleg rejtett költségek teljes körű megjelenítése a fosszilis és a nukleáris energia árában, és feltétlenül szükséges az a 20-30 euró per tonnás karbon költség megjelenítése és tartóssá tétele minden fosszilis energiahordozó árában, amely minimálisan szükséges ahhoz, hogy a „low-carbon” , alacsony üvegházhatású kibocsátású technológiák felé mozdítsa el a világ legnagyobb volumenű lekötött tőkeállományával rendelkező és az egyik leghosszabb befektetési időtávra tervező iparágát – az energiaszektort.
Nagyon fontos minden technológiánál a teljes életciklus alatti teljes költséget felszámolni – egyenlő mércével mérni. Viszont minden technológiát és potenciális energiatermelési módot meg kell mérni és nyilvános számításokkal igazolni bármilyen állami támogatási döntést - lehetőleg a döntést megelőzően.
Itt nem lehet nem megemlíteni a magyar atomenergia beruházási döntések többszörös jogszabálysértő voltát: az atomenergiával kapcsolatos döntések nyilvánossága mai napig folyamatosan sérül. A döntéseket megalapozó és azok indokoltságát igazoló háttéranyagok, melyeket törvény kötelezi közzétenni - csak évek alatt húzódó perrel lehet elérni ezek nyilvánosságát.
- 2. Mennyit tud befogadni a villamos energia rendszer?
Ha a költségek és árak kérdését sikerül is megnyugtatóan tisztázni, a következő kérdés villamos energia rendszer szükséges rugalmasságának kérdése. Milyen mennyiségben lehet ráengedni a villamos energia rendszerre az időjárásfüggő megújulókat, hogy azt biztonságosan be tudja a rendszer fogadni?
Itt is mindkét oldalról hallunk extrémnek tűnő történeteket. Arról, hogyan „rángatja meg” egész vagy fél Európát a hirtelen fejlesztett német szélenergia kapacitás. Másrészt arról, milyen nagyon-nagyon kevés az a 330 megawatt, amit a magyar villamos energia rendszerbe befogadható kapacitásnak gondoltak, még az időközben megfejelt 440 megawattal együtt is.
Európa többi országában a nálunkénál jóval dinamikusabb fejlődést futott be a szélenergia az elmúlt években, ezt ki lehet mondani; így tehát nagyszámú tapasztalat áll rendelkezésre az egyes országok villamos energia rendszerirányítói válaszainak elemzésére.
Az egyik legizgalmasabb és legfontosabb kérdés, hogy a rendszerirányítók első becsléséhez képest hogyan alakult a ténylegesen befogadható időjárásfüggő megújulók nagysága, és ezt mi tette lehetővé. Kimondhatjuk, hogy a rendszerirányítók a világon mindenütt jelentősen alulbecsülték a rendszer által befogadható szélenergia kapacitás nagyságát – alulbecsülték a villamos energia rendszerben meglevő inherens rugalmasságot. Ez részben azt is jelzi, hogy jól végezték a dolgukat, hiszen az ő elsődleges feladatuk az ellátásbiztonság garantálása akár szélsőséges körülmények között.
Mindenesetre nem szabad elmennünk azok mellett a megdöbbentő adatok mellett, hogy más országokban milyen fejlődést ért el a szélenergia:
- Spanyolországban ez az alulbecslés hatszoros volt, tehát ma hatszor annyi szélenergia van Spanyolországban, mint ami a rendszerirányító kezdeti becslése volt; ráadásul úgy, hogy az ország nem vagy csak nagyon kevéssé van összekapcsolva az európai villamos energia hálózattal (a Pireneusok szigetel).
A teljes beépített kapacitás 20%-a szél, és a termelt villamos energia 16%-a származik ebből. Spanyolországban ma 22 GW a beépített szélkapacitás, és több, mint 44 TWh villanytermelés származik szélenergiából. Összehasonlításképpen, ez több, mint Magyarország jelenlegi teljes villamos energia fogyasztása, a mi 42 TWh-ánk.
- A hazánkkal gyakorlatilag megegyező lélekszámú és területű Portugáliában 2011 végén 4000 MW beépített szél kapacitás a villanytermelés 16%-át adta, több mint 9 TWh-át. A 2020 évi cél pedig a kapacitás több, mint megduplázása, 8500 MW szélenergia teljesítmény.
- A hazánknál 17%-kal nagyobb területű és kb. 60%-kal nagyobb lélekszámú volt kelet-német tartományokban összesen több, mint 11.000 MW szélkapacitás működik, tehát egy nagyságrenddel nagyobb, mint a jelenlegi hazai kapacitás háromszorosa, és részesedésük a villamos energia fogyasztásból 34%.
A Magyar Villamos Művek több tanulmányban vizsgálta a magyar villamos energia rendszer időjárásfüggő megújuló befogadási képességét, és több becslést közölt erről. Nagyon fontos erről egy nyilvános szakmai vitát nyitni. Nem szabad kritikátlanul elfogadni sem a külföldi példákat, de az ezek fényében mindenképpen rendkívül pesszimista hazai becsléseket sem.
És ugyanolyan fontos a mostani beruházási döntéseinknél ezekre tekintettel lenni: mi növeli és mi csökkenti a villamos energia rendszer rugalmasságát. Az atomenergia ma 35% körüli részarányát 54%-ra vinné fel a Nemzeti Energiastratégia jelenleg irányadónak tekintett forgatókönyve. Mit jelent ez a rendszer rugalmassága számára? Amit mindenütt látunk, hogy a rendszer által igényelt – illetve megengedett - időjárástól függetlenül mindig termelő „baseload” erőművek összkapacitása drasztikusan lecsökken, ha a rendszerben nő az időjárásfüggő megújulók aránya. Németország egyes részeiben már van olyan időpillanat, amikor a teljes rendszerigény 80-90%-át nap és szélenergiából elégítik ki. Az említett Portugáliában a szélenergia legmagasabb hozzájárulása egy adott pillanatban a pillanatnyi fogyasztáshoz 75% volt – azaz 25%-ot „engedett meg” az összes többi áramtermelési módnak.
Nem véletlenül viselte a Hans-Josef Fell, német zöld politikus és a jelenlegi német kötelező átvételi rendszer egyik megalkotójával készült interjú az „End of baseload?” – egyelőre kérdőjellel – címet. Minden olyan beruházás, amely növeli a magyar villamos energia rendszer rugalmatlanságát, csökkenti a leszabályozhatóságát, ellen hat a szélenergia – és a napenergia – fejlődési lehetőségeinek.
A rendszerirányítással kapcsolatba hozható a másik örök vitatéma,a menetrend adása és annak tartása – milyen menetrendtartási kötelezettséget érdemes és méltányos kiróni a szélenergia termelő egységekre? Hol vannak erre jó és rossz példák, tapasztalatok, gyakorlatok, amelyekből tanulhatunk?
Magyarországon legutóbb májusban kavart nagy viharokat a menetrend-adási határidők változása, illetve a kapcsolódó szankciók változása. Mi teljesíthetetlen, mi méltányos, hogyan nem éri kár a villamos energia rendszert, miért keletkezik a kiegyenlítő energia költsége és kinek is kell viselnie - ezekre nyilvánosan meg kell vitatnunk, megnyugtató módon választ kell találnunk, és az eredményekhez tartani magunkat, nem újranyitva vagy utólag megváltoztatva már lezárt kérdéseket.
- 3. Mi a munkahelyteremtő hatása?
Végezetül a harmadik vád, ami el szokott hangzani a szélenergia ellen, amellett hogy drága és kiszámíthatatlan, hogy az átlagnál jóval kevésbé vesz igénybe hazai gyártású termékeket, kevéssé munkaerő intenzív, nem járul hozzá egy „Zöld New Deal”, zöld gazdaságélénkítési programtól elvárt munkahelyteremtési hatásokhoz.
Ismét a Magyar Szélenergia Ipari Társaságot idézve, a szélerőművek globális piacára már most is számos alkatrészgyártás és beszállítás történik Magyarországról, mely háttéripart tovább erősíthetné a nemzetközi igények növekedésén túl a belföldi kereslet erősödése. A Magyarországon telepített szélerőművekben 25 - 30 százalékos a hazai hozzáadott érték a tervezéstől a kivitelezésig, ami megegyezik a hazai energia-iparági átlaggal. A szakmai szervezet álláspontja szerint ahhoz, hogy a hazai gyártókapacitásokba történő befektetések bővülhessenek, már évi 100 MW-os kapacitásbővítés is elég lenne, amennyiben egy legalább középtávú fejlődési pályát vázolnának fel az iparág számára.
Ezek azok a kérdések, amelyeknek utána kell járnunk, és ebben egy nagyon üdvözlendő és fontos lépés ez a mostani konferencia is. A korrekt szakmai megalapozás nyújthat csak jó hátteret jó szakpolitikai döntések meghozatalához.
1984-ben a világon 300 MW beépített szélturbina kapacitás volt. 2011 végén 240 000 MW. A szélenergia az egész világon az egyik leggyorsabban bővülő technológia. Az Európai Unióban 2009-ben 8484 MW, 2010-ben 9395 MW új szélenergia kapacitást építettek be.
Mit láthatunk Magyarországon? A magyar csúcsigény jelenleg 6300 MW, ebben a szélkapacitások összesen 330 MW. Azaz az együttműködő villamos energia rendszer öt százalékát adják a szeles kapacitások.
Nem volt ennél jobban ambíciózus sem a Megújuló Energia Nemzeti Cselekvési Terv, sem pedig az azt alapjaiban elfogadó Nemzeti Energiastratégia sem. A cselekvési terv 2020-ra 750 MW, 1545 GWh szélenergia befogadását tűzte ki célul.
A tényekkel szembemenni hosszú távon nem lehet, illetve lehet, csak nem érdemes, mert előbb-utóbb úgyis a matematika győz. A nyilvánvaló gazdasági racionalitás ellenében hozott politikai döntéseknek társadalmi szinten keletkező károk és veszteségek lesznek a következményei.
Orwell írja, hogy a politikában lehetséges, hogy kétszer kettő három legyen, vagy öt, vagy mind a kettő egyszerre. De ha az ember űrhajót épít, vagy bármi mást, ami számít, akkor jobban teszi, ha a kétszer kettőt négynek veszi. Mert a négy makacs, és a négy előbb-utóbb visszaüt.
A korrekt szakmai feltárás és párbeszéd, nyilvános megvitatás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az ehhez tett hozzájárulását köszönöm most a három rendező szervezetnek, és kívánok a mai napra jó munkát."
A 10 pontos blöffcsomag
Tegnapi napirend előtti felszólalásom:
"Tisztelt Ház, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim!
Miniszterelnök úr hétfői bejelentése azt mutatja: önök is belátták, hogy gazdaságpolitikájuk teljes csőd. Valóban sürgős lépésekre van szükség, mert az önök kormányzása alatt csökkent a nyíltpiaci foglalkoztatás, félmilliósra nőtt a munkanélküliek tábora, rekordokat dönt idén a megszűnt vállalatok száma: 32 ezren húzták le a rolót fél év alatt; 30%-kal nőtt a felszámolások és 60%-kal a végelszámolások mennyisége.
Az LMP már a 2010-es programjában is elmondta, hogy egyebek mellett járulékcsökkentésre van szükség, hogy az alacsony foglalkoztatottságú csoportok is munkához jussanak. Ehelyett önök az egykulcsos adóval éppen őket sújtották és a jól keresőknek ajándékoztak sok száz (kb. 600) milliárd forintot.
Most félig felismerték a hibájukat, de még másolni sem tudnak rendesen: a felelős, megalapozott javaslataink helyett fedezetlen ötlethalmazt látunk az ún. munkahelyvédő csomagban.
Ez a 10 pontos csomag egy blöff, amit most 10 pontban fogok leleplezni.
- A csomagnak a két héttel korábban benyújtott költségvetési tervezetben nem volt benne a fedezete. Vagyis még le sem zárult a tárgyalása, máris át kell írni a 2013-as büdzsét. Ebből is látszik: kapkodó,ötletelés az egész, aminek a célja a politikai népszerűségvesztés megállítása.
- Az újonnan talált fedezet mindhárom százmilliárdja trükközés. 100 milliárdot a tartalékból elkölteni akkor, amikor az elemzők által várt, átlagosan 1% alatti 2013-as növekedés helyett egyenesen 2%-os növekedésre alapozzák a jövő évi költségvetést ez olyan, mint ejtőernyő nélkül kiugrani a repülőből. Jövőre is szétszakad a túlfeszített költségvetés, és újra év közbeni megszorításokat és adóemeléseket látunk majd.
- A második százmilliárdot a MNB-től akarja elvenni a kormány. Önök a kereskedelmi bankok jegybanki betéteit akarják megadóztatni, holott ilyesmi 5 éve nem létezik. Jellemző a Fidesz-kormány hozzá nem értésére, hogy nem tudják: az MNB ezek helyett kéthetes kötvényeket bocsát ki a kereskedelmi bankoknak.
- De nagyobb gond az, hogy – hacsak a Nemzeti Bank nem akarja 7-ről 4,5%-ra csökkenteni a tényleges kéthetes kamatszintet, márpedig nem akarja –, akkor ezt a veszteséget a jegybank le fogja nyelni, és 2014-ben kell majd visszapótolnia az költségvetésnek. Ez további hitelfelvételt, az államadósság rejtett növelését jelenti.
- A harmadik százmilliárdot az Államkincstár utalásainak megadóztatásából remélik. Két eset van. Ha a Kincstár nem hárítja át a terhet, akkor gyakorlatilag az egyik zsebükből rakják át a pénzt a másikba. Vagy áthárítja a tranzakciós adót, ami viszont az utalásokból részesülő intézmények: önkormányzatok, iskolák, kórházak zsebéből húz ki 100 milliárd forintot – ez egy újabb drasztikus megszorítás.
- Nézzük az intézkedések tartalmi részét! Az első öt pontban legfeljebb annyi újdonság van, hogy amit mindenki járulékcsökkentésnek nevez, azt önök szociális adócsökkentésnek keresztelték át. Ezzel ismét felhívják a figyelmet arra, hogy önök szerint az emberek nem várhatnak el semmit a befizetéseikért, mintha az orvosi és nyugellátásokat a kormány kegyéből kapnák.
- Önök bevezetnek két új adónemet a kisvállalkozások számára – miután folyamatosan az adórendszer egyszerűsítéséről papolnak.
- A pénzforgalmi szemléletű áfa-befizetés önmagában jó lépés, de a 2013-as költségvetésen ismét csak jókora rést üt. Ráadásul végtelenül cinikus attól a kormánytól, amelyik idén felemelte az áfa-visszatérítés határidejét, hogy a vállalkozások több száz milliárd forintján üldögélhessen, ezzel tovább rontva a magyar cégek likviditását és versenyképességét, sőt, erősen hozzájárulva a vállalatok tömeges felszámolásához.
- A 9. pont az árfolyamveszteségtől óvná meg a cégeket. A legegyszerűbb eszköz erre az lenne, ha a kormány felhagyna a kalandor gazdaságpolitikával, a jogállam rombolásával, a partnereinkkel való fölösleges kakaskodással, és helyreállítaná a Magyarország és a magyar forint hitelét és megbecsülését.
- Végül a házipénztárra vonatkozó szabályok lazítása ellentmond a gazdaság kifehérítését célzó törekvéseknek, és a nemzetgazdasági szinten komoly költségeket okozó készpénzhasználat visszaszorítása helyett annak kiterjesztését eredményezi majd.
Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Örülünk, hogy két év után végre felismerték, hogy nem az egykulcsos adó, hanem a járulékcsökkentés a helyes irány a gazdaságpolitikában, amit az LMP 2010 óta folyamatosan javasol.
De azt még mindig nem értik meg, hogy felelős és megalapozott lépésekre van szükség. Önök továbbra is semmibe veszik a tényeket és az elődeiktől tanult trükkök százait szeretnék újra elsütni."
Döbröginek libát vinni, avagy Sikorski lengyel külügyminiszter esete a lengyel-magyar barátsággal
Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter mai beszéde az MTA-n, gondolom a rendíthetetlen lengyel-magyar összetartás bizonyítéka kívánt lenni. Az ötlet jó volt, csak elfelejtettek szólni Sikorskinak, hogy Orbánék szerint mik is azok az értékek, amelyek mentén ez az összetartás megvalósul. Az első torokköszörülés-hullám a külügy és más minisztériumok munkatársai által megtöltött teremben akkor kezdődött, amikor a közép-európai eszme képviselőit sorolva Vaclav Havel, Leszek Kolakowsi, Milan Kundera, Antall József, és II. János Pál között Konrád György neve hangzott el. Ez még kisebb baki lett volna, de utána Sikorski lendületesen belevágott azon történelmi leckék felsorolásába, amelyek közös közép-európai tapasztalatainkat alkotják. Köztük, hogy az állami gazdaságirányítás megbukott, és az államnak nem szabad a gazdaság működésébe oktalanul beleavatkozni. "A kormány szerepe az, hogy létrehozzon egy értelmes keretet, és hagyja a gazdasági szereplőket és a piacokat, hogy ebben boldoguljanak." Még ez is elment volna, ha az Unió szerepe és jövője nem került volna terítékre. Sikorski itt feledkezett meg a leginkább arról, hogy melyik országban van. "...legyünk igazságosak, európai uniós partnereink jelentős szerepet játszanak sikerünkben." - mondta, ami azért nem egy Brüsszel = Moszkva, vállaposok vs. öltönyösök jellegű felfogása Európának.
Az igazi félrenézegetés azonban akkor uralkodott el, amikor arról kezdett beszélni a lengyel külügyminiszter, hogy bajainkra az orvosság az ő megközelítésnek alapján az, hogy van bátorságunk, és mindenekelőtt „több Európát” akarunk. Lengyelország abban érdekelt, hogy több legyen a közösségi módszer, és kevesebb a kormányközi megoldás. Vagyis inkább egy delors-i (intézményesült), mint egy de Gaulle-i (nemzetállami) Európában gondolkoznak. Hogy a kohéziót jobban szolgáló közösségi alapú intézményi keretre van szükség, ideértve a bankuniót és a fiskális uniót. Hogy olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek EU-szinten elkölthető, a nemzeti befizetésektől független forrásokat teremtenek, példaként említve a pénzügyi tranzakciós adót, mint jó eszközt ennek elérésére. (Mielőtt valaki arra a meggyőződésre jutna, hogy Sikorski a magyar sárgacsekk-adót ajnározta, szögezzük le, hogy itt uniós szintű, spekulációt megfékező tranzakciós adóról, az ún. Tobin-adóról van szó, amit az LMP megalakulása óta követel, és az utóbbi hónapokban az Európai Bizottság és az Európai Parlament is kiállt mellette, és aminek semmi, de semmi köze a magyar sárgacsekk-adóhoz.)
Sok mindenről beszélt még Sikorski, ezek egy jó részével messzemenően nem lehet egyetérteni, (pl. az atomenergia, vagy a környezetvédelmi standardok fellazításának kérdése). Annál az Európa-álláspontnál viszont, amit a baráti találkozó keretében elmondott, aligha lehet kínosabb kritikáját adni Orbánék ez irányú tevékenységének. Tanulság: legközelebb szóljanak a kedves vendégnek, hogy melyik országba utazik, és hogy Döbröginek libát vinni, Aradon Ferenc József emléknapot szervezni, nem sok jót jegyez az álmoskönyvek szerint.
· 1 trackback
"A közös emlékezet újra és újra közösséget teremt" - Levél a kuláküldözések áldozatairól való megemlékezés résztvevőinek
Fotó: mult-kor.hu
Tisztelt Miniszter Úr!
Tisztelt Zsíros Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Lehet Más a Politika párt tagsága nevében együttérzéssel köszöntjük mindazokat, akik eljöttek emlékezni és tisztelegni a kuláküldözések áldozatai előtt.
A közös megemlékezések, ünnepek azért olyan fontosak, mert ritmust adnak az életünknek. Elválasztják a szürke hétköznapokat egymástól, időt és helyet adnak a megállásra, az egymással és eltávozott családtagjainkkal, rokonaikkal, barátainkkal, szomszédainkkal való találkozásokra.
A közös emlékezet, a közös sors, a közös történelem újra és újra közösséget teremt, hisszük, hogy újra összeköt bennünket határokon innen és túl.
Múltunk ezen fájdalmas időszaka irányt is mutat nekünk. Megmutatják, hogy összetartozunk, hogy csakis összefogva, együtt, közösen lehet feldolgozni mindazt az embertelenséget, gyűlöletet, megbélyegzést, azt a sok elhallgatott családi fájdalmat és tragédiát, ami országunk II. világháború utáni történelme, de különösen a sztálini diktatúra okozott nekünk.
Most, amikor fejet hajtunk az áldozatok előtt a kuláküldözések emléknapján, a kérdés továbbra is ugyanaz: mit teszünk a fájdalommal, amit mások igazságtalanul okoztak nekünk? Mihez kezdünk a gyűlölettel, az erőszakkal, amivel szeretteink életét tették tönkre és családjainkat dúltak szét?
Hisszük és valljuk, hogy a gyűlöletre, az erőszakra, a gonoszságra csak egyetlen egy igazi és emberi válasz van: a megbocsátás útja. Amikor felmutatjuk az életet, amely bennünk és gyermekeinkben, unokáinkban él, amikor a rosszat a jóval, a sötétséget a világossággal győzzük le.
Ha bosszút akarunk, ha továbbvisszük magunkban a fájdalmainkat, és ha továbbörökítjük azt gyermekeinkben, akkor a kuláküldözések a lelkeinkben tovább fog folytatódni.
„A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés.”- írta József Attila a Dunánál című versében. A cinikus hatalom által becsapott és megölt halottainkat nem feledhetjük soha. Ott élnek bennünk és példáik ott lesznek előttünk és adnak erőt a mindennapokhoz. Legyen ez az emlékezés a béke első lépése!
Mondjuk el gyermekeinknek, mi történt szerettünkkel és több ezer honfitársunkkal, hogy soha többé ne történhessen meg még egyszer mindez velünk.
Az áldozatok előtt való főhajtással köszöntöm mindannyiukat a Lehet Más a Politika párt nevében:
Jávor Benedek
frakcióvezető
LMP
Dr. Dorosz Dávid
Országgyűlési képviselő
A Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagja
Budapest, 2012. június 27.
Rió+20 - a kudarcba fulladt csúcstalálkozó magyar tanulságai
Annak idején, 1992-ben az első riói csúcs a XX. század egyik legfontosabb politikai eseménye volt: a fenntartható fejlődés, a klímaváltozás elleni küzdelem, a biodiverzitás megőrzésének kérdése akkor került fel a világpolitika napirendjére, és egy cselekvési terv is készült a XXI. századba történő fenntartható átmenet érdekében. A mostani Rió+20 tanácskozásra készülés egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy az akkor megfogalmazott célok csak töredékesen, vagy úgy sem valósultak meg, éppen ezért az idei Rió+20 konferencia tétje talán a húsz évvel ezelőttinél is nagyobb volt. Tudunk-e hatékonyabb, eredményesebb megoldásokat találni az egyre égetőbb globális ökológiai válságra?
Lett volna tehát miről tárgyalni, de a világ vezetői nem tudtak felnőni a feladathoz: a legfontosabb küldetésüknek azt érezték, hogy még véletlenül se vállaljanak kötelezettséget olyasmire, ami a túltermelés és a túlfogyasztás fenntartására épülő úgynevezett gazdasági növekedést esetleg hátráltatná, vagy a gazdasági szereplőket az eddigi erőforráspazarló és környezetszennyező gyakorlatuk megváltoztatására kényszerítené.
Ez az álláspont teljes félreértésen alapul. Nem csak arról van szó, amit a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség képviselője fogalmazott meg, hogy egy halott bolygón nem lesznek se munkahelyek, se gazdasági növekedés. Arról van szó, hogy a gazdasági kibontakozás és munkahelyteremtés záloga éppen arra a zöld gazdaságra való áttérés, ami a Rió+20 konferencia központi témája lett volna. Ebben pedig semmilyen kézzelfogható előrelépés nem történt.
Ezt a kudarcot nem lehet egy vagy néhány szereplő nyakába varrni. Hibás az USA, Németország vagy Nagy-Britannia, amelyek nem is képviseltették magukat megfelelő szinten. Kína, amelynek küldöttsége elégedetten nyugtázta a záródokumentum semmitmondását. Brazília, amely annyira akart valamilyen közös en elfogadott szöveget, hogy két nappal a találkozó vége előtt egy végletekig kilúgozott javaslatot terjesztett elő, amiből minden vitatott pontot kiszedtek.
Jogos kérdés, hogy ebben a kudarcban mekkora volt Magyarország szerepe. A válasz: valamivel nagyobb, mint ami a gazdasági és politikai súlyunkból adódna. A csúcstalálkozón az EU a legprogresszívabb álláspontot képviselte, Magyarország azonban nem tudott emellé az együttműködés mellé a saját tekintélyével odaállni - ez a tekintély ugyanis környezetvédelmi ügyekben ma nem létezik. Magyarország a fejlett országok azon szűk csoportjához tartozik, ahol a környezet- és természetvédelemnek nem csak önálló minisztériuma, hanem kompetens, akár a többi tárcával történő összeütközést is vállaló kormányzati képviselője sincs. Ahol a kormány - az alkotmány szellemiségével szembemenve - saját kezűleg szüntette meg a a jövő nemzedékek érdekeit védő ombudsmani hivatalt. Ahol kormánypolitika szintjére emelték azt a gyakorlatot, hogy az EU összes előremutató környezetvédelmi törekvését megvétózzuk, megvalósításában késleltetjük, vagy a magyar "nem teljesítéssel" szabotáljuk - legyen szó akár a hulladékkezelésről, akár az energiahatékonyságról, akár a megújuló energiaforrások hasznosításáról. Egy ilyen ország képviselői előállhatnának akár a legforradalmibb fenntarthatósági gondolatokkal is, senki nem fogja komolyan venni őket - hiszen hiányzik a hátuk mögül a hitelesség, illetve az otthoni jó gyakorlat.
Az LMP szemszögéből a legfontosabb konklúzió, hogy Magyarországnak nincs oka másokra - nemzetközi egyezményekre, uniós kényszerekre, gazdagabb országok adományaira - várni: a saját a környezeti problémáink megoldását nekünk kell elkezdenünk, és nem valamikor a jövőben, hanem azonnal.
Ennek érdekében az LMP öt pontos intézkedési tervet javasol a kormánynak:
- A környezet- és természetvédelem megfelelő kormányzati képviseletének biztosítása, a zöldtárca önállóságának haladéktalan megteremtése
- Kormányzati program a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás menedzselésére
- Érdemi előrelépést kikényszerítő nemzeti fenntarthatósági célok megfogalmazása az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások használata, a vízgazdálkodás, a védett területek megőrzése terén
- A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa korábbi pozíciójának és teljes önállóságának helyreállítása
- A mindenkori központi költségvetés kiegészítése egy olyan fejezettel, amely a költségvetési döntéseknek a jövő nemzedékekre gyakorolt hatásait elemzi.
Ha a kormány komolyan gondolja, amit a környezetvédelemről az új alkotmányba íratott, akkor most demonstrálhatja az elkötelezettségét. Ha csak blöffölt, akkor a jövőben fölösleges akár egy fillért is újabb konferencia-részvételekre költenie. Akinek a saját portáján szemétdomb van, az ne söprögessen mások kerítése előtt.
Felpislákolt-e az értelem a gazdaságpolitikában?
Ma a parlamentben kormányoldal visszavonta a Nemzeti Bankra vonatkozó törvényjavaslatot, azzal a céllal, hogy a jövő héten olyan új javaslatot nyújtsanak be, amely az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF elvárásainak is megfelel.
Tavaly decemberben, a most módosítandó törvény elfogadásakor az LMP fennhangon kérte a kormányt, hogy ne tegye ezt. Ne tegye, mert nem fér össze a nemzetközi kötelezettségeinkkel, és súlyos károkat okoz az országnak. December 23-án többek között ennek a törvénynek az elfogadása elleni tiltakozásul láncoltuk hozzá magunkat a parlament bejárataihoz.
December óta folyamatosan hangoztatjuk, hogy az a jegybanktörvény, amit decemberben elfogadtak, jogilag védhetetlen, pénzügyileg pedig olyan terheket ró az adófizetőkre, amit teljesen feleslegesen fizetnek ki. A jegybank-törvény az IMF-megállapodás legfőbb akadálya, és így az ország pénzügyi hitelességének visszaállítását is gátolja. Az egekbe emelkedő CDS-felár, az államadósság finanszírozásához szükséges kamatprémium növekedése, a jogbiztonságba vetett hit megingásának forintosítható eredménye az a havi 10 milliárdos nagyságrendű költségnövekedés, amit a magyar adófizetőknek kell megfizetni, a Nemzeti Bank elnöke szerint összesen 100 milliárd forintos nagyságrendben.
A módosító visszavonása, és új, az elvárásoknak megfelelő javaslat benyújtása az értelem csírájának első felbukkanása ebben a történetben a kormányoldal részéről. Persze lássuk még az új törvényt, hogy az valóban megfelel-e a kívánalmaknak. Nézzük meg, hogy ezután dűlőre tud-e jutni a kormány az IMF-fel. Nézzük meg, hogy közben lépnek-e olyat, ami lenulláz minden addigi eredményt.
Az biztos, hogy ha decemberben az LMP-re hallgatnak, az 10 ezer forintot megspórolt volna minden magyar állampolgárnak.
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
Utolsó kommentek