Köztársasági minimum
Az Orbán-kormány két éves rombolása után világossá kell tenni a választók számára, mik azok a keretek és minimálisan szükséges lépések, amelyekkel a Fidesz 2014-es vereségét követően helyre lehet állítani Magyarországon az alkotmányosságot, a jogállamiságot és a demokratikus rendszer működésének feltételeit. A 4K!-val közös programunk alapját az alkotmányos viszonyok és a joguralom helyreállítása adja. Erre épül rá a demokratikus viszonyok megteremtése azokon a területeken, amelyek nélkül jól működő köztársasági, demokratikus berendezkedés nem képzelhető el: a méltányos választási rendszer megteremtése; a korrupció elleni hatékony fellépés, ideértve a pártfinanszírozás rendbetételét; a múlttal való elfogulatlan szembenézés az ügynöklisták nyilvánosságával; a sajtószabadság garantálása; az autonóm önkormányzatiság és a közvetlen politikai befolyástól mentes színvonalas közigazgatás megteremtése; valamint a z állampolgári részvétel, a civil szervezetek és a közvetlen demokrácia megerősítése.
Ma az első lépésekre, az alkotmányosság és a jogállamiság helyreállítására vonatkozó javaslatunkat hoztuk nyilvánosságra. A képre kattintva elolvasható.
Fény derül valaha a Gripen-ügyre?
(Kép: gripen.com)
Azonnali kérdés keretében csatáztunk Polt Péterrel.
"Tizenegy évvel ezelőtt döntött az első Orbán-kormány a Gripenek beszerzéséről, és 11 éve várja hiába a választ a közvélemény arra a kérdésre, hogy miért a Saab-BAE konzorcium repülőgépeire esett a végső szót kimondó Orbán Viktor, Pintér Sándor és Matolcsy György választása. Külföldi nyomozások, és a sajtó tényfeltáró munkája nyomán a kép egyre tisztább. Tudjuk, hogy a Saab és a BAE között köttetett egy megállapodás, ami a Gripenek értékesítését kivette a Saab korrupcióellenes irányelveinek hatálya alól. Tudjuk, hogy a két érintett céggel szemben Szaúd-Arábiában, Tanzániában, Csehországban és Romániában is felmerültek vesztegetési vádak. Tudjuk, hogy a helyi politikusok és az eladók közötti közvetítésben kulcsszerepe volt egy osztrák üzletembernek, aki ellen Ausztriában nyomozás folyik, és aki Magyarországon is részt vett a Gripen-üzlet tető alá hozásában. Talán csak egyetlen ember fejében nem fogalmazódott meg a fenti tények alapján a gondolat, hogy érdemes lenne legalább az osztrák, brit és a svéd nyomozati anyagokat közelebbről megvizsgálni annak érdekében, hogy kiderüljön, történt-e korrupció a Gripen-beszerzés kapcsán - ezt az ember Polt Péternek hívják, foglalkozására nézve ő Magyarország legfőbb ügyésze.
Az osztrák média közelmúltbeli hírei nyomán világossá vált: tanúvallomások igazolják, hogy a gépvásárlás kapcsán nálunk is történhettek megvesztegetések. A fentiek miatt kérdezzük a legfőbb ügyész úrtól: időszerűnek tartja-e, hogy az általa vezetett hatóság az új nyomozati tények ismeretében kikérje végre a svéd ügyészségnél és a brit hatóságoknál fellelhető, magyar vonatkozásokat tartalmazó aktákat, vagy tovább kíván falazni a beszerzés ügyében érintett fideszes és MSZP-s kormányoknak, elzárva a magyar állampolgárokat ebben a súlyosan politikai korrupciógyanús ügyben az igazság megismerésének lehetőségétől."
Szerinte viszont nincs olyan információ, ami a Legfőbb Ügyészség bármilyen lépését indokolná. Az, hogy Ausztriában egy bírósági tanúvallomás nyíltan szól a magyar partnereknek tolt korrupciós pénzekről, nyilván nem ilyen.
Gyilkos megszorítások a semmiért
(Kép: index.hu)
Mai napirend előtti felszólalásom:
Tisztelt Ház, tisztelt Államtitkár úr!
Önök júniusban elkezdek költségvetést készíteni. Az LMP is elmondta, mindenki elmondta, hogy ez így kóklerség, ráadásul, ami rosszabb, ezt a költségvetést vágyálmokra alapozták: 1,6%-os növekedést álmodtak, miközben már látszott az idei recesszió. Államtitkár úr, Önök tényleg azt gondolták, hogy a valóság az tök mindegy, hogy ha valamiről sokszor elmondjuk, hogy márpedig ez úgy lesz, akkor az meg is valósul? Mint a mesében?! Nos, lehet, hogy ez a kormányüléseken így megy, de sem a GDP változására, sem a nyári költségvetésen tátongó 600 milliárdos lyukra nem hatott a szómágia.
Most itt állunk megint, és nézegethetjük az Orbán-kormány sokadik megszorító csomagját. Találó, amit az egyik blogon írtak: lassan már csomagolóüzemet nyithatna a kormány. Hiszen érdemi gazdasági tervezés helyett jóformán csak a csomagok összeállításával vannak elfoglalva.
Ez a csomag, mint cseppben a tengert mutatja meg az Orbán-kormány alapjaiban elhibázott gazdaságpolitikáját. Azt, hogy semmit sem tanultak. Hogy ugyanazt a matolcsyzmust folytatják, ami gazdaságot recesszióba, a társadalmat lecsúszásba és reménytelenségbe taszította. Virtuális bevételekkel és megtakarításokkal számolnak, sakkozgatnak, ügyeskednek a számokkal, miközben érintetlenül hagyják a gondok gyökerét jelentő tételeket: az igazságtalan egykulcsos adót, a tőkejövedelmek számára fenntartott adóparadicsomokat, a felülárazott közbeszerzéseket vagy a hivalkodó stadion beruházásokat.
A kormány hibáinak árát most jelentős részben a tanárok, a szegények és a közért dolgozók fizetik meg. Azok a tanárok, akik számára az utóbbi évek egyetlen pozitív kormányzati intézkedése az lett volna, ha az életpálya-modell részeként megemelik a bérüket. Ennek most búcsút mondhatnak, maradnak a terhek: óraszám növekedés, leépítések, összevonások, káosz és bizonytalanság. A pedagógusok fizetése 2010 óta reálértéken 15%-kal csökkent. A kormány, úgy tűnik, nem képes felfogni, hogy az oktatás, a közoktatás az ország jövője, és ha ezt lerombolja, akkor bármit tehet más területeken, adhat százmilliárdos támogatást autógyáraknak, nem fogunk tudni felemelkedni.
A szegényeket sújtó segélyplafon a cinikus hatalmi gőg újabb megnyilvánulása. Miután a közmunkabért levitték a nyomorszintre, most a segélyeket úgymond "hozzáigazítják". Már most tudjuk, hogy ez olyanokat fog sújtani, akik betegeket ápolnak, akik nem azért élnek segélyen, mert lusták, hanem mert élethelyzetük miatt nem tehetnek mást. Mindebből ráadásul még jelentős bevétel sem származik.
A közszféra leépítése, a közért dolgozók kirugdosása minden kormány mániája. Ahelyett, hogy a mindenkinek hasznos közszolgáltatások megerősítésén, színvonalának emelésén dolgoznának, a kormány most kizárólag a kényszernyugdíjazásban látja a megoldást.
Pedig lenne másik, kézenfekvő út. Csak fel kellene hagyni a gőggel, azzal az elképzeléssel, hogy egyes társadalmi rétegeknek és a haveroknak akkor is kedvezünk, ha az ország belerokkan.
Első és legnyilvánvalóbb intézkedés az kellene, hogy legyen, hogy nem vezetik ki a második adósávként működő félszuperbruttót, s egyszer mindenkorra felhagynak a tisztán egykulcsos jövedelemadó erőltetésével. Ez nekifutás nélkül 100 milliárddal javítja az egyenleget. Így megőrizhető lenne a pedagógus-életpályamodell bevezetése, az ára mindössze annyi, hogy Giró-Szász András nem fog 21 000 Ft-tal többet keresni, és kénytelen lesz kicsivel kevesebb konyakot fogyasztani. A magasabb jövedelműek jövedelmét tovább növelni, miközben megszorítanak, ez több mint igazságtalan, ez az alacsony jövedelműek arcul csapása, ez aljasság!
Nyilvánvalóan még jobb hatása lenne, és még igazságosabb lenne, ha visszahoznák a progresszív jövedelemadó rendszert, ahogy azt az LMP alternatív költségvetési programjában javasolja.
Tisztelt Miniszter úr, tisztelt képviselőtársaim? Tényleg azt hiszik, hogy az ország nagy része nem tudja, hogy amit most be akarnak vezetni, azok újabb megszorítások?! Tényleg azt hiszik, hogy az ország nagy része nem tudja, hogy azért kell ezt megfizetniük, mert a kormány gazdaságpolitikája egy rakás szerencsétlenség?! Tényleg azt hiszik, hogy az ország nagy része ezt el fogja tűrni?!
A 24. órában vagyunk, most tán még van lehetőség egy radikális fordulatra. Tisztelt Államtitkár úr, ha az Ön minisztere nem képes kilátni az improvizációkra épülő unortdodox gazdaságpolitikából, szívesen felajánljuk a segítségünket - Az LMP szerdán 13:30-kor mutatja be az alternatív költségvetését, ahol minden tanácstalan kormánytagok szeretettel várunk – így Önt is.
Két évvel a kolontári vörösiszap-katasztrófa után
Két évvel a kolontári vörösiszap-katasztrófa után továbbra is súlyos problémát jelent, időnként drámai helyzetet idéz elő az átszakadt 10-es kazettából származó porszennyezés. Azonnali lépéseket sürgettünk csütörtöki sajtótájékoztatónkon, alább az eseményről készült MTI hír.
Fotó: Járdány Bence
A katasztrófa során átszakadt kazettából származó vörös por még ma is a Kolontárhoz tartozó, a tározótól néhány száz méterre található Lőrintepuszta és Csótapuszta felé száll. Az ott élők a száraz, szeles időben komoly porszennyezésnek vannak kitéve, de a sorsukkal senki nem foglalkozik – jelentette ki budapesti sajtótájékoztatóján az LMP frakcióvezetője.
Jávor Benedek azt mondta, hogy az emberek védelmének érdekében le kell fedni a tározót és el kell végezni a pormentesítést. A Lőrintepusztán élők számára annak a lehetőségét is meg kell teremteni, hogy el tudjanak költözni a komfort nélküli házaikból – tette hozzá a frakcióvezető, aki szerint a harminc ember – köztük tíz gyerek – elköltöztetésében egyaránt részt kell vállalnia a kormánynak és a Mal Zrt.-nek.
A katasztrófa egyik oka az volt, hogy a hatóságok nem megfelelően végezték a munkájukat – hangsúlyozta a politikus. A környezetvédelmi hatóságokat viszont azóta sem erősítették meg, sőt a költségvetésben további forrásokat vontak el tőlük. Amíg a kormányzat nem veszi komolyan a környezetvédelmi munkát, addig máshol is bekövetkezhetnek hasonló esetek – mondta Jávor Benedek.
Szilágyi László LMP-s képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a térségben máig nagyon komolyak az egészségügyi kockázatok. Az Esélyt az életre a vörösiszap után elnevezésű egyesületnek a katasztrófa második évfordulójára készített kiadványára hivatkozott és kitért arra: a korábban Devecserben felállított szűrőközpontot azóta felszámolták, így már senki nem vizsgálja a helybeliek egészségügyi állapotát, pedig ajkai és várpalotai orvosok megerősítik, hogy megnőtt a krónikus légúti megbetegedések száma. Az egyesület tagjai arra is felhívják a figyelmet, hogy a lakosság nem kapja meg a megfelelő pszichológiai ellátást, nem kezelik a több embernél is jelentkező poszttraumatikus szindrómát.
A sajtótájékoztatón az LMP másfél tucatnyi, fehér, por ellen védő maszkot viselő aktivistája sorakozott fel Csótapuszta, Lőrintepuszta, Somlóvásárhely, Kolontár, Devecser, Magas PM10 étékek, Hatósági hibák és Másodlagos károk feliratú táblákkal a kezükben. Egyikük – a porszennyezés hatásait érzékeltetendő – benyújtott egy vörös füstgyertyát is.
Két éve, 2010. október 4-én történt Magyarország legnagyobb ökológiai katasztrófája. Ajka közelében, Kolontár községnél 12 óra 25 perckor átszakadt a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ajkai timföldgyára 10-es zagytározójának gátja, több mint egymillió köbméternyi víz és mérgező vörösiszap elegye öntötte el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit. A katasztrófában tíz kolontári lakos vesztette életét, 123 ember súlyos égési sérüléseket szenvedett az erősen lúgos, maró hatású anyagtól, az orvosoknak 302 embert kellett ellátniuk.
LMP/ MTI
Így védik Önök a családi gazdaságokat?
2014-ben végleg lejár az uniós belépésünkkor kapott és 2010-ben meghosszabbított földvásárlási moratórium Ha a kormány nem segíti a gazdákat az erre való felkészülésben, akkor nem fogják tudni megőrizni a versenyképességüket, amikor a tőkeerővel, uniós tapasztalatokkal, piaci kapcsolatokkal jobban ellátott befektetők megjelennek. Németországban, Ausztriában, Svédországban a családi gazdaságok 30-60 hektáros birtokokon folytatnak jövedelmező gazdálkodást, egymással szövetkezve, a felvásárlóknak nem kiszolgáltatva – nálunk erről szó sem esik. Helyette politikai hátszéllel 600-1000 hektáros nagybirtokok épülnek.
Ha a kormány az állami földbérletek odaítélésénél – a saját ígéreteit semmibe véve – a helyben élő családi gazdálkodók helyett a saját politikai és gazdasági pereputtyához tartozókat, vagy strómanokon keresztül egyenesen saját magát juttatja kedvezményekhez, akkor a következmény borítékolható. A vidéken élők életszínvonala tovább zuhan, a falvak népességmegtartó képességének csökken. A szektor a meglévő munkahelyek megőrzésére sem lesz képes, a föld haszna pedig egyre távolabb kerül azoktól, akik generációk óta a földből és a földnek élnek. Hogy merre tart ma a földpolitika Magyarországon, arra elég egyetlen adat.
Tudják, mekkora volt Horthy Miklós kenderesi birtoka? Nem egész 400 hektár. És tudják mennyi föld van Mészáros Lőrinc futballakademista és családja kezében? Mintegy 1350 hektár. Olyan nagybirtokrendszer épül itt a kormányzati haveri körben, ami miatt 100 évvel ezelőtt milliók menekültek el a magyar vidékről. Ha Önök jó gazdái lennének ennek az országnak, akkor ezt felfognák. De Önök egyszerűen fejőstehénnek nézik az ágazatot, lerabolható erőforrásnak a vidéket és az egész országot.
Így soha nem lesz az élelmiszer-önrendelkezés, biztonságos élelmiszerellátás és gyarapodó vidék.
Helyette lesznek a politikának és az éghajlatnak egyaránt kiszolgáltatott, minimális munkaerő-igényű nagybirtokok. Lesznek elnéptelenedő települések. Lesznek narancs- és zöldbárók, ahol a mezőgazdasági támogatások és a profit néhány pártközeli nagyvállalkozó kezében koncentrálódik. A többieknek pedig mennek a levesbe, mert – jó esetben – az új oligarchák birtokain lesznek napszámosok, vagy a polgármesterek földjén közmunkások.
Hasonló problémák máshol is vannak: a gyarmatosítás új formájaként kínai befektetők Afrikában, amerikai agrár-nagyvállalkozók Dél-Amerikában nyomulnak, megfosztva földjeiktől a helyieket. A Közös Agrárpolitika tévedései az Unióban is a tőke- és földkoncentráció felé tolják a mezőgazdaságot, egyre nehezebb helyzetbe hozva a vidéken élőket.. A héten Magyarországon van José Bové európai parlamenti képviselő, az egyik legismertebb európai parasztvezető és aktivista, akinek mozgalma a hasonló visszásságok ellen küzd. Ő is látni fogja, hogy ha lehet, még van annál is lejjebb, mint amivel a fejlődő országoknak kell szembenézniük. Az, ha egy országot a saját oligarchái gyarmatosítanak. Ha politikai lózungként használják a nemzeti érdek, a földvédelem, a magyar gazdák kifejezéseket, de közben szolnoki ügyvédek, sportkörtársak, baráti és politikai kapcsolatok építik fel az új latifundiumokat.
Hogy ennek véget vessünk, azonnali hatállyal
- vissza kell vonni a gyalázatos földpályázatokat;
- még megkezdése előtt le kell fújni az ugyanilyen rendszerben, a visszaélés lehetőségét megint tálcán kínáló második körös pályázatokat. ;
- új, ellenőrizhető és átlátható rendszerben kiírt versenyben valóban a helyieket kell földhöz juttatni.
Az új földtörvény az utolsó lehetőség a jövőre lejáró földvásárlási moratórium vége előtt, hogy esélyt adjunk a vidéknek. Amit Önök beterjesztettek, az erre nem alkalmas. A vidék érdekében – ha az valóban fontos Önöknek – támogatniuk kell az LMP javaslatait:
- valódi ökoszociális földreformra van szükség a kis és közepes családi gazdaságok földhöz juttatása érdekében;
- a maximális birtokméretet szigorúan, minden érdekeltséget beszámítva kell meghatározni;
- megfelelő átmeneti idővel, de felül kell vizsgálni az elfogadott földtörvénynek és az új birtokmaximumoknak nem megfelelő bérleti szerződéseket;
- a termőföld sorsáról való döntésbe vonják be a helyi gazdálkodókat, és támogassák a közösségi földtulajdon különböző formáit;
- az európai agrártámogatások és fejlesztési források felhasználását a helyben élő családi gazdaságok javára, a szövetkezések támogatására kell fókuszálni.
Kérjük, hogy támogassák ezeket, vagy álljanak oda a választóik elé. Legyenek egyszer igazán bátrak, és mondják az arcukba, hogy szándékosan becsapták őket. Ez még mindig tisztességesebb lenne, mint amit eddig csináltak.
"Mindez nem más, mint egy szűk politikai és gazdasági elit szégyentelen, képmutató önzése." - Interjú a lengyel Prezkrój-ban
A legrégibb lengyel politikai hetilap, a Prezkrój hétfői számában 'Zöld alternatíva' címmel hosszú interjú jelent meg velem.
http://www.przekroj.pl/artykul/815910,933612-Zielona-alternatywa.html
Magyar fordítása:
- Milyen okokra vezetné vissza a Fidesz 2010-es választási sikereit? Egyszerűen a politikai botrányok hatására az omlott össze az MSZP, vagy a magyar társadalom átfogóbb változásai álltak a háttérben?
Nyilvánvalóan is-is. Húsz évvel az 1989-90-es rendszerváltást követően a magyar társadalom mélységes kiábrándultsággal, reményvesztetten tekint a változásokra. A társadalmi kirekesztés és a jövedelemkülönbségek mértéke tragikusan fokozódtak. A 90-es évek elején, a gazdasági átalakulás időszakában megszűnt 1-1,5 millió munkahelyet a jelentős GDP-növekedés ellenére máig sem sikerült pótolni. A gazdasági aktivitás tekintetében a 27 EU tagállam között sereghajók vagyunk. A közszolgáltatások folyamatosan épültek le – az oktatástól az egészségügyön keresztül a közösségi közlekedésig. Az emberek nem érzik, hogy jobban élnének, mint régen. Magyarország, a kommunista blokk egykori „éltanulója” lemaradt a régió országai mögött. Erősödött a rendszerrel szembeni általános ellenszenv, amit többek között világosan jelez a választási részvétel visszaesése (2002 és 2012 között 70%-ról 64%-ra). Ez a folyamat mélyebben húzódó, s ugyanakkor veszélyesebb, mint önmagában egy konkrét választás eredménye: a magyar társadalom ugyanis egyre kevésbé bízik a demokratikus berendezkedésben, vagy az olyan nemzetközi szervezetekben, mint az EU. Az általánossá váló anyagi, szociális és érzelmi bizonytalanság, valamint a bizonytalan jövő iránt érzett aggodalom következtében a magyarok világszemlélete görcsösebbé, polarizáltabbá vált, s ugyanakkor túlélési üzemmódra álltak át. Amikor eljöttek a választások, vagy otthon maradtak, vagy pedig annak függvényében szavaztak Fideszre vagy a szélsőjobbra, hogy melyik pártba láthatták bele a radikális változást. Nem szeretném lebecsülni az előző kormányok korrupciós botrányainak, inkompetens politikájának és rossz kormányzásának hatását, de úgy érzem, e tényezők csak rárakódtak az alapproblémára.
- Orbán Viktor stratégiája a magyar gazdaság ösztönzésére segít talpra állítani a gazdaságot, vagy épp súlyosbítja az ország problémáit?
Orbán nem törekszik a magyar gazdaság élénkítésére – az erről szóló beszéd pusztán propaganda. Az eredeti Matolcsy-terv (a GDP 6-7%-áig elszállni hagyott hiány árán keletkezett erőforrásokat fordítsuk a gazdaság élénkítésére) egy hónappal a választások után elbukott, amikor Barroso egyértelműen Orbán Viktor tudtára adta, hogy az EU nem tolerálja a költségvetési hiány hasonló elengedését. A 2011-ben bevezetett egykulcsos adórendszer semmilyen élénkítő hatással nem járt, míg a különböző unortodox adók és járulékok, amelyeket azért találtak ki, hogy betöltsék az államháztartásban ütött léket, megbénították a gazdaságot, és tökéletesen tönkretették a hitelezést a bankszektorban. Ennek eredményeként Magyarország 2012-ben több mint 1%-os recesszióban van. Ez elég világos választ ad az Ön kérdésére.
- A magyar zöldpárt, a Lehet Más a Politika úgy véli, Orbán politikája ugyan a nemzeti felső-középosztályt hivatott politikájával erősíteni, ám miközben Magyarországon gyakorlatilag nincs ilyen polgári réteg, a megvalósított politikai programok rendre az alacsony és közepes keresetű polgároknak okoznak károkat. A Fidesz-kormány mely lépései támasztják alá az Önök álláspontját?
Az egykulcsos adót, az Európában példátlan 27%-os ÁFÁ-t, valamint új fogyasztási jellegű adókat magában foglaló adóreform a szegényeket érinti a legfájdalmasabban, és közvetlenül több százmilliárd forintot csoportosított át az alacsonyabb keresetű csoportoktól a gazdagabbakhoz. Ezzel párhuzamosan a szociális juttatások visszavágása, a felsőoktatáshoz történő hozzáférés korlátozása a tandíj bevezetésével, a gyógyszerkassza megfelezése és egy sor más döntés ugyanezt erősíti. Még csak arról sincs szó, hogy az egyre inkább süllyedő szegényekkel szemben a Fidesz a középosztályt támogatná: ezek az intézkedések ugyanis a társadalom felső 10%-ának kedveznek, s közben még a hagyományos középosztályt is létbizonytalanságba taszítják. Mindez nem más, mint egy szűk politikai és gazdasági elit szégyentelen, képmutató önzése.
- A jobboldali kormányzat lazább munkaügyi szabályozás mellett kötelezte el magát, amivel szemben Önök igen kritikusan léptek fel. Mi forog kockán, és miért gondolják, hogy az intézkedések ellentétesek a meghirdetett célokkal?
Az új munka törvénykönyve erőteljesen fokozza a munkaerő kiszolgáltatottságát. Az Orbán által favorizált modell az olcsó, alacsonyan képzett és kiszolgáltatott munkaerőn alapul, amely alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokat nyújt a világpiacon. Alapvetően egy lefelé irányuló versenyről van szó a munkaügyi és környezetvédelmi előírások felpuhításán keresztül. De még ebben sem koherensek: miközben sokkolóan „befektetőbarát” munkaerőpiacot próbálnak létrehozni, a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlan módosításaival és a kormányzati szintű korrupció elszabadulásával elijesztik a potenciális befektetőket.
- Nagyon fontos kérdés Magyarországon a roma közösség helyzete – nem csak a munkaerőpiacon. E közösség kirekesztése és szegénysége vezetett az idegengyűlölő Jobbik felemelkedéshez, amely ma az elkötelezett szavazók akár 20%-ára is maga mögött tudhatja. Mit lehet tenni a romák integrációja érdekében, és tesz-e valamit ebben az ügyben a Fidesz?
Aki azt állítja, hogy tud egyszerű megoldást a roma közösség problémáira, az hazudik. Csak komplex stratégiával közelíthetünk a kérdéshez. Először is fontos, hogy a problémát gazdasági, és ne faji kérdésként kezeljük – márpedig a Jobbik és a szélsőjobb pontosan ezt teszi. A roma közösség problémája a szegénység és a társadalmi mobilitás problémája, amelynek megoldásához, vagy akár csökkentéséhez először is komoly munkahely-teremtési tervet kellene kidolgozni. A Fidesznek nincs ilyen terve – annak ellenére, hogy ez volt az egyik legfontosabb kampányígéretük. Mindössze annyit tesznek, hogy különböző közmunkaprogramokat kényszerítenek a munkanélküliekre. Ez a megoldás elfogadhatatlan, fenntarthatatlan, és az érintetteket nem tereli vissza a munkaerő-piacra. A probléma megoldásának másik kiemelkedően fontos eszköze az oktatás lenne. A Fidesz itt is az ellenkező irányba indult el, amennyiben megnehezíti a hátrányos helyzetű gyermekeknek, hogy bekerüljenek az oktatási rendszerbe és ott megmaradjanak. Harmadrészt szükség lenne egy sor programra a helyi gazdaság fejlesztése terén. Az LMP számos lehetőséget lát a helyi mezőgazdaságban, valamint az úgynevezett zöld munkahelyek létrehozásában a hátrányos helyzetű térségekben. Ezzel szemben a Fidesz lejárt szavatosságú autoriter megoldásokhoz ragaszkodik megszállottan, mint a büntető törvénykönyv szigorítása, vagy a rendőrség létszámának növelése, s közben leépíti a szociális és egészségügyi programokat.
- A Jobbik közvélemény-kutatásokban megjelenő magas népszerűsége Ön szerint antiszemita, idegengyűlölő közhangulatot jelez Magyarországon?
A Jobbik választói nem alkotnak homogén tömeget. A központi mag valóban antiszemita és idegengyűlölő, de talán nem nagyobb mértékben, mint amit Európa más tájain megfigyelhetünk. Ugyanakkor sok ingadozó és proteszt-szavazó adta voksát a Jobbikra; őket nem a tényleges antiszemitizmus vagy xenofóbia vezette – egyszerűen torkig voltak a magyar politikai elittel, és radikális változást akartak. Rengetegen vannak, akik kiábrándultak politikából, és elsősorban az aggasztja őket, hogy a puszta megélhetésük is veszélybe került – különösen a munkanélküliséggel sújtott északkelet-magyarországi térségben. Ők gyakran szintén a radikálisokat támogatják. Ha ezeknek az embereknek a nagyon is valóságos problémáit nem kezeljük, – márpedig világos, hogy a Fidesz nem kezeli őket – akkor a szélsőjobb annak ellenére is képes lesz megőrizni az erejét, hogy ezek az állampolgárok egyébként nem azonosulnak sok mindenben ideológiailag a Jobbikkal, és arra kell felkészülnünk, hogy az országban tovább romlik a légkör.
- A jelek szerint nem újabb választási győzelem felé halad a Fidesz 2014 közeledtével? Az új választási törvény segíteni fogja ebben?
A támogatottság csökkenését a Fidesz, és személyesen Orbán Viktor is érzékeli. Így mind újabb adminisztratív és törvényi intézkedésekkel próbálják 2014-es választási sikerüket bebiztosítani. A Fidesznek nincsenek fenntartásai az erőpolitika eszköztárával szemben. Mindent lehetséges lépést meg fognak tenni azért, hogy a pályát a saját érdekeikhez igazítsák. Az új választási törvény nyilvánvalóan része ennek a folyamatnak. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy végül kudarcot fognak vallani. Az adminisztratív trükközés nem fogja orvosolni a népszerűség csökkenését – bár az ellenzék életét bizonyosan megnehezítik majd.
- Jelenleg kisebb társadalmi mozgalmakkal egyezkednek, pl. a baloldali Negyedik Köztársasággal. Csupán közös politikai platformról van szó, vagy esetleg többről, akár közös listaállításról is?
Korai lenne még a listaállítás részleteiről beszélni, hiszen maga a választási rendszer meglehetősen változékony, és a Fideszt ismerve, meg fogják változtatni a szabályokat annak megfelelően, hogy az adott pillanatban mi a számukra a legelőnyösebb. Így a gyakorlatban, de logikai szempontból is a közös politikai platform kidolgozása az első lépés. Az LMP sosem csak a számokkal foglalkozott: elsősorban eszmékért és értékekért küzdünk. Először azt kell tisztáznunk, hogy egyet tudunk-e érteni az alapkérdésekben, és ha ki tudunk dolgozni egy valódi alternatívát, ami kivezethet bennünket ebből a romhalmazból, akkor lehet a választási stratégiáról matekozni.
- A választójogi törvény, amelynek eredményeként alacsonyabb létszámú parlament jött létre (386 helyett 199 képviselői hely), valamint a választókörzetek átalakítása a nagyobb pártoknak kedvez. Ennek ellenére semmi jele eddig egy egységes középbal MSZP-LMP-DK platform kialakulásának. Miért szkeptikusak a zöldek egy hasonló szövetséggel szemben?
Az LMP-t az elmúlt 20 év politikájával és politikai elitjével szembeni mélyről jövő elégedetlenség hívta életre. Jelenleg a Fidesz-kormány ellenzéke vagyunk, és valóban, nagyon kritikusan szemléljük a kormány tevékenységét, mert szerintünk alapjaiban ássa alá a magyar demokráciát, és katasztrófa felé sodorja az országot. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Fidesz nem egyik pillanatról a másikra jött létre. A jelen kormány 2/3-os többsége a megelőző politikai elit politikájának közvetlen és kézzelfogható eredménye – beleértve a két ciklusokon át kormányzó MSZP-t, és természetesen az előző miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet is. Az LMP elszánta magát a jelenlegi Orbán-rezsim leváltására, de ezt csak úgy lehet megtenni, ha levonjuk az az idáig vezető út tanulságait. Hasonló számvetés nélkül a Fidesz ugyan matematikailag legyőzhető a választásokon, de nem lehet kiküszöbölni azokat a strukturális problémákat, az Orbán-rezsim kialakulásához vezettek. Márpedig az LMP pontosan emiatt jött létre.
- Mit kellene a pártoknak tenniük Orbán Viktor leváltása érdekében – lehetséges valamiféle programszintű együttműködés? Milyen embereket kellene az LMP-hez hasonló pártoknak megcélozniuk a választási győzelem érdekében?
A választási matematika nem csak az összeadásról szól. A jelenlegi ellenzéki pártok támogatóinak összeadása nem okvetlenül elegendő a Fidesz leváltásához. Politikatudományi közhely, hogy általában a középen álló ingadozók döntik el a végeredményt. Valószínűleg kevés értelme volna, ha az MSZP az LMP szavazóit igyekezne elcsábítani, vagy fordítva, az LMP a szocialista szavazóknak udvarolna. A játék kimenetelét azok határozzák meg, akik legutóbb nagy valószínűséggel a Fideszre szavaztak, de időközben kiábrándultak. A potenciális szavazók jelentős része bizonytalan. Most egy világos alternatíva kimunkálása a cél, amely vonzó lehet a kiábrándultak tömegei számára. Ezt követően meg kell győzni az embereket arról, hogy Orbán Viktor legyőzhető, és nem marad örökké a nyakukon. Az ellenzéki erőknek határozott víziót, működőképes alternatívát, végül erőt kell felmutatniuk.
- Az LMP épphogy bekerült az Országgyűlésbe 2010-ben. A párttagok és a politikai elemzők egyaránt úgy vélik, a sikert inkább köszönhette a proteszt-szavazatoknak, mint a zöld politikai programra adott voksoknak. Két év leteltével sikerült ezt a helyzetet megváltoztatni, és kialakult mára egy elkötelezett zöld szavazóbázis? Közép-Európában, egy olyan térségben, amely közismerten nem rajong a zöld eszmékért, hogyan lehet sikeres a zöld politika?
Az LMP sikere mögött sok impulzus összjátéka állt. Bizonyos, hogy az LMP eredeti támogatói közül sokan proteszt-szavazók voltak, akik nem is igazán tudták, hogy kire adják a voksukat – egyszerűen „valaki mást” akartak. Ez az oka annak, hogy a parlamentbe kerülés után az LMP-re az a nehéz feladat várt, hogy szilárdítsa meg szavazóbázisát. Mára nem csak a támogatottságunk emelkedett, hanem egy tudatos szavazói bázist is sikerült kialakítanunk, akik ismerik és értik az LMP vízióját és világképét – még akkor is, ha ennek az volt a ára, hogy korábbi támogatóink egy részéről le kellett mondanunk. Ugyanakkor a zöldekkel kapcsolatos hozzáállás globális mértékben is változik. Az olyan témák, mint a klímaváltozás vagy a zöld munkahelyteremtés a fősodor részévé váltak, és sok országban szinte már politikai közhelyek. Közép-Európában, ahol az emberek még nem olyan érzékenyek sok klasszikus zöld kérdésre, persze ennél bonyolultabb a helyzet. Ugyanakkor ma zöldnek lenni nem azonos a faimádással vagy a bálnák védelmével; a fenntarthatóság problémáinak megértése a 21. században a túlélést jelenti. Azt hiszem, mind többen érzékelik, hogy a zöld alternatívák, szóljanak az energia-politikáról, az egészségügyről, a fenntartható mezőgazdaságról vagy a társadalmi részvétel megerősítéséről, mindannyiunk életét közvetlenül érintik. Amint egyre több szavazó érti ezt meg, a zöld pártok és a zöld politika súlya folyamatosan növekedni fog.
(fotó: fh)
· 1 trackback
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
Utolsó kommentek